9.

*Hyun Ah PoW*

- Szóval te mindenkivel ilyen vagy? – kérdezem.

- Többnyire, vagyis idegenekkel igen. Nincs kedvem velük jó pofizni. De nem hagyhatnánk ezt a témát?

- De. Milyen szép csillagos az ég. – nézek fel.

- Igen. – ő is felnéz. – Ugye nem mondtátok meg senkinek, hogy hol lakunk?

- Nem, dehogy!

- Huh, köszi. Már attól féltünk, hogy…

- Áh, megnyugodhatsz. Eszünk ágába se volt elárulni senkinek, hiszen az nem csak nektek lett volna szar.

- Igaz is. – beáll a kínos csend. Mindketten az eget fürkésszük, és a házból kiszűrődő zenét hallgatjuk. Öt perc után végre megszólal. – Hozok egy kis piát. Kérsz?

- Aha. – bemegy, addig is előkapom a kistükröm, meg a rúzsom, és kicsit megigazítom a sminkem. Ekkor Hyo Rint és Chanyeolt vélem felfedezni egymásba karolva sétálgatni. Megállnak, Chanyeol derekánál fogva magához húzza Hyo Rint. Ő karjait összefonja nyaka körül és megcsókolják egymást.

 Féltékeny vagyok, mert Kai sose lesz ilyen, ha egyáltalán lesz valami köztünk, márpedig nem túl nagy esélyt adok ennek.

- Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol valaha is talál magának valakit. – lép mellém kai. Kezembe nyomja a poharat, ő zsebébe vágja egyik kezét, a másikkal meg szája elé emeli a poharat.

- Ez szemét volt. – nézek rá rosszallóan. – Miért ne lehetne barátnője? Fogalmad sincs, hogy hányan lennének Hyo Rin helyében most.

- De tudom, de te nem tudhatod, hogy Chanyeol barátnő téren nehéz eset. Eddig még sose volt szerelmes. Minden interjúban azt állítja, hogy neki nincsen esete, pedig igen finnyás alak.

- Akkor Hyo Rin szerencsés ember.

- Kérdés meddig… Nem sokat adok nekik. – nem bírom tovább hallgatni, a nyakába borítom a poharam tartalmát és elviharzok. Odamegyek Hyo Rinhoz, kitépem kezét Chanyeol markából és elkezdem húzni.

- Engedj el! Én még maradok. – ficánkol.

- Én viszont hazamegyek, és jobban tennéd, ha te is jönnél.

- Mert?

- Majd elmondom, csak gyere. – vet egy pillantást Chanyeolra, aki szomorúan néz. – Adok nektek egy percet, de csak egyet! – elfordulok és türelmetlenül figyelem telefonom kijelzőjét, hogy mikor is telik le az a perc.

- Oké, mehetünk. – nyom még egy puszit az ajkára és elindulunk a kapu felé.

*********************

- Szóval, miért kell ennyire sietnünk? – nézek rá Hyun Ahra, aki elég idegesnek tűnik. Erősen kitépi a kaput, majd végre belekezd a mondandójába az utcán loholva. Alig tudom követni mit mond.

- … és akkor nyakon öntöttem.

- Szóval, Chanyeol nem az, akinek mutatja magát Kai szerint?

- Valahogy úgy. – aggódó tekintete van. Egyelőre nem tudom hova tenni, amit mondott.

- Én nem hiszek Kainak. Eddig tök paraszt volt velünk, honnan a francból tudnánk, hogy nem hazudik?

- Régebb óta ismeri Chanyeolt.

- És? Én kurvára nem látom rajta, hogy Ő ilyen lenne. És ha mégis, akkor majd hagyom. Hyun Ah, még nem is ismerjük egymást. Ehhez sokkal több idő kell. Majd ha baj lesz, lekoptatom, vagy épp ő fog. Mindegy.

- Te tudod… - végre lehiggadt.

- Tényleg leöntötted Kait? – nevetem el magam, amitől neki is mosolyra húzódik a szája.

- Igen. Kár, hogy nem láttad a képét. Biztos nem akarod most megszakítani a kapcsolatot?

- Száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy nem. De kérlek, ezért most ne nézz rossz szemmel Chanyeolra. Szerintem Kai hazudott. Eddig tök kedves volt velem, akkor miért változna meg?

- Jó, igazad van. Nem hiszek ennek a … Fúúú! Hülye, barom, gennyláda… De ennek ellenére se tudom, nem szeretni. Hyo Rin, annyira normális volt abban az 5 percben! Miért nem tud mindig ilyen lenni?

- Ő Kai. – rántom meg a vállam. - Nem értem ezt a faszit, hogy mi lehet az agyában, de biztos vagyok benne, hogy egy tök normális gyerek, csak valamiért velünk bunkózik.

- Én is így gondolom. Lehet, hogy Minhoval jobban járnék…

- Lehet, de hozzád nem Ő illik. – közben már lakás ajtaja előtt álltunk. Kinyitottam az ajtót és azonnal lerúgtam magamról a cipőt. Bementem a fürdőbe, levettem magamról minden ruhát és a zuhany alá álltam. Meleg vizet engedtem testemre, illatos tusfürdővel kentem be magam, majd mikor leöblítettem azt, magam köré csavartam a törölközőt és kerestem egy pizsamát. Elköszöntem Hyun Ahtól, bokámra kentem még egy kis kenőcsöt és befeküdtem az ágyba. Nem kellett sok, szinte azonnal elaludtam Chanyeolra gondolva. Azt hiszem, kezdek beleszeretni.

*********************

- Mi történt veled Kai? – nézek rá csuromvizes hajára.

- Soha többet ne hívd meg ezt a ribancot. Látni se akarom.

- Kiről beszélsz?

- Hyun Ah. Ez egy nem normális csaj. – teljesen fel van háborodva, mintha őt vádolnák azzal, amit nem is ő tett.

- Miért, mi volt?

- Mindegy. – legyint egyet. – Inkább fejezzük be ezt a bulit. Pihennem kell.

- Most ne már, hogy miattad fújjuk le. –jön oda Chen. – Lazulj már.

- Én most nem tudok. Inkább elmegyek, majd alszok egy hotelbe. – azzal bemegy a teraszról egyenesen a szobájába. Követem. A fiókjaiból kivesz egy sporttáskát, egy pólót, alsót, nadrágot meg még pár dolgot. Ezeket belerakja a táskába, majd leveszi ingjét és a többit, majd átváltja ezt egy lazább öltözetre. – Most mit bámulsz? – felhúzom a vállaimat.

- Azt, hogy egyszerűen nem értelek. Most miért lettél ilyen ideges?

- Nem rád tartozik. Ha most nem haragszol, én elmennék. Majd holnap dél körül jövök. – kiengedem, had menjen. Becsukom az ajtót magam után, levetem zakómat, amit ledobok a földre, kicsit lazítok a nyakkendőmön és belevetem magam az ágyba. Minden olyan zavaros. Kifújom a szememből a hajam, és a plafont bámulom. Annyira elpilledek, hogy fél óra után minden elsötétül körülöttem, elalszok.