2012. május 20., vasárnap

9.


*Hyun Ah PoW*



- Szóval te mindenkivel ilyen vagy? – kérdezem.
- Többnyire, vagyis idegenekkel igen. Nincs kedvem velük jó pofizni. De nem hagyhatnánk ezt a témát?
- De. Milyen szép csillagos az ég. – nézek fel.
- Igen. – ő is felnéz. – Ugye nem mondtátok meg senkinek, hogy hol lakunk?
- Nem, dehogy!
- Huh, köszi. Már attól féltünk, hogy…
- Áh, megnyugodhatsz. Eszünk ágába se volt elárulni senkinek, hiszen az nem csak nektek lett volna szar.
- Igaz is. – beáll a kínos csend. Mindketten az eget fürkésszük, és a házból kiszűrődő zenét hallgatjuk. Öt perc után végre megszólal. – Hozok egy kis piát. Kérsz?
- Aha. – bemegy, addig is előkapom a kistükröm, meg a rúzsom, és kicsit megigazítom a sminkem. Ekkor Hyo Rint és Chanyeolt vélem felfedezni egymásba karolva sétálgatni. Megállnak, Chanyeol derekánál fogva magához húzza Hyo Rint. Ő karjait összefonja nyaka körül és megcsókolják egymást.
 Féltékeny vagyok, mert Kai sose lesz ilyen, ha egyáltalán lesz valami köztünk, márpedig nem túl nagy esélyt adok ennek.
- Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol valaha is talál magának valakit. – lép mellém kai. Kezembe nyomja a poharat, ő zsebébe vágja egyik kezét, a másikkal meg szája elé emeli a poharat.
- Ez szemét volt. – nézek rá rosszallóan. – Miért ne lehetne barátnője? Fogalmad sincs, hogy hányan lennének Hyo Rin helyében most.
- De tudom, de te nem tudhatod, hogy Chanyeol barátnő téren nehéz eset. Eddig még sose volt szerelmes. Minden interjúban azt állítja, hogy neki nincsen esete, pedig igen finnyás alak.
- Akkor Hyo Rin szerencsés ember.
- Kérdés meddig… Nem sokat adok nekik. – nem bírom tovább hallgatni, a nyakába borítom a poharam tartalmát és elviharzok. Odamegyek Hyo Rinhoz, kitépem kezét Chanyeol markából és elkezdem húzni.
- Engedj el! Én még maradok. – ficánkol.
- Én viszont hazamegyek, és jobban tennéd, ha te is jönnél.
- Mert?
- Majd elmondom, csak gyere. – vet egy pillantást Chanyeolra, aki szomorúan néz. – Adok nektek egy percet, de csak egyet! – elfordulok és türelmetlenül figyelem telefonom kijelzőjét, hogy mikor is telik le az a perc.
- Oké, mehetünk. – nyom még egy puszit az ajkára és elindulunk a kapu felé.
*********************
- Szóval, miért kell ennyire sietnünk? – nézek rá Hyun Ahra, aki elég idegesnek tűnik. Erősen kitépi a kaput, majd végre belekezd a mondandójába az utcán loholva. Alig tudom követni mit mond.
- … és akkor nyakon öntöttem.
- Szóval, Chanyeol nem az, akinek mutatja magát Kai szerint?
- Valahogy úgy. – aggódó tekintete van. Egyelőre nem tudom hova tenni, amit mondott.
- Én nem hiszek Kainak. Eddig tök paraszt volt velünk, honnan a francból tudnánk, hogy nem hazudik?
- Régebb óta ismeri Chanyeolt.
- És? Én kurvára nem látom rajta, hogy Ő ilyen lenne. És ha mégis, akkor majd hagyom. Hyun Ah, még nem is ismerjük egymást. Ehhez sokkal több idő kell. Majd ha baj lesz, lekoptatom, vagy épp ő fog. Mindegy.
- Te tudod… - végre lehiggadt.
- Tényleg leöntötted Kait? – nevetem el magam, amitől neki is mosolyra húzódik a szája.
- Igen. Kár, hogy nem láttad a képét. Biztos nem akarod most megszakítani a kapcsolatot?
- Száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy nem. De kérlek, ezért most ne nézz rossz szemmel Chanyeolra. Szerintem Kai hazudott. Eddig tök kedves volt velem, akkor miért változna meg?
- Jó, igazad van. Nem hiszek ennek a … Fúúú! Hülye, barom, gennyláda… De ennek ellenére se tudom, nem szeretni. Hyo Rin, annyira normális volt abban az 5 percben! Miért nem tud mindig ilyen lenni?
- Ő Kai. – rántom meg a vállam. - Nem értem ezt a faszit, hogy mi lehet az agyában, de biztos vagyok benne, hogy egy tök normális gyerek, csak valamiért velünk bunkózik.
- Én is így gondolom. Lehet, hogy Minhoval jobban járnék…
- Lehet, de hozzád nem Ő illik. – közben már lakás ajtaja előtt álltunk. Kinyitottam az ajtót és azonnal lerúgtam magamról a cipőt. Bementem a fürdőbe, levettem magamról minden ruhát és a zuhany alá álltam. Meleg vizet engedtem testemre, illatos tusfürdővel kentem be magam, majd mikor leöblítettem azt, magam köré csavartam a törölközőt és kerestem egy pizsamát. Elköszöntem Hyun Ahtól, bokámra kentem még egy kis kenőcsöt és befeküdtem az ágyba. Nem kellett sok, szinte azonnal elaludtam Chanyeolra gondolva. Azt hiszem, kezdek beleszeretni.
*********************
- Mi történt veled Kai? – nézek rá csuromvizes hajára.
- Soha többet ne hívd meg ezt a ribancot. Látni se akarom.
- Kiről beszélsz?
- Hyun Ah. Ez egy nem normális csaj. – teljesen fel van háborodva, mintha őt vádolnák azzal, amit nem is ő tett.
- Miért, mi volt?
- Mindegy. – legyint egyet. – Inkább fejezzük be ezt a bulit. Pihennem kell.
- Most ne már, hogy miattad fújjuk le. –jön oda Chen. – Lazulj már.
- Én most nem tudok. Inkább elmegyek, majd alszok egy hotelbe. – azzal bemegy a teraszról egyenesen a szobájába. Követem. A fiókjaiból kivesz egy sporttáskát, egy pólót, alsót, nadrágot meg még pár dolgot. Ezeket belerakja a táskába, majd leveszi ingjét és a többit, majd átváltja ezt egy lazább öltözetre. – Most mit bámulsz? – felhúzom a vállaimat.
- Azt, hogy egyszerűen nem értelek. Most miért lettél ilyen ideges?
- Nem rád tartozik. Ha most nem haragszol, én elmennék. Majd holnap dél körül jövök. – kiengedem, had menjen. Becsukom az ajtót magam után, levetem zakómat, amit ledobok a földre, kicsit lazítok a nyakkendőmön és belevetem magam az ágyba. Minden olyan zavaros. Kifújom a szememből a hajam, és a plafont bámulom. Annyira elpilledek, hogy fél óra után minden elsötétül körülöttem, elalszok. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése