1.

-Áu…Ne már! – ordítok rá Hyun Ah-ra, aki éppen rálépett a sarkamra.

- Maradj csendben, még meghallhatnak. Itt vannak tőlünk pár méterrel. El tudod képzelni? – széles mosoly terül szét arcán, közben kisebb ugrásokat tett.

- Na, ne pattogj itt, még a végén kilátszunk.

- Nem mindegy? Úgy sincsenek kint. Csak nem hallanak meg minket.

- Ha így folytatod a hangoskodást, akkor igen. Na, pszt. – csitítom. Miután elhelyezkedtünk szépen a bokorban a házat kezdtük lesni. Mozgást láttam a nappaliból.

- Hé, az ott nem? – csillan fel Hyun Ah szeme.

- De, de kérlek ne ordíts fel. – de ekkor megakad valamin a szemem, vagyis valakin. Nem tudom levenni szemem róla. Már 4 napja járunk ide Hyun Ah-val, de eddig semmit nem észleltünk. Egyszer-kétszer láttuk őket, de éreztem, hogy jó ötlet lesz vasárnap benézni megint, mert ezen a napon csak nem kell elmenniük fotózásra, vagy táncra. Tegnap Hyun Ah már feladta volna, de nagy nehezen rábeszéltem reggel, hogy ma este még egyszer meghúzzuk magunkat a bokorba.

 Barátnőm a szemem előtt legyez kezével, hogy ne bambuljak el, de egyszerűen nem tudom róla levenni a szemem. Olyan aranyos a mosolya.

- Na, így képzelted el? – kérdezi.

- Nem, még aranyosabb, mint az álmaimban! És te? – fordulok felé.

- Hááát… Na jó, nem húzom az agyad. – felnevet. – Persze, hogy jobban néz ki, mint vártam. De hát ő Kai! – mondja hangosan.

- Hyun Ah!!!! Csss… - mutatóujjamat szám elé rakom. Ő is szája elé kapja kezeit.

*******************

- Hé, ezt ti is hallottátok? – kérdezi Kai.

- Aha, de mi volt ez? – nézek a többiekre.

- Én nem tudom, de mintha a nevemet emlegették volna.

- Én is azt hallottam. – néz ránk BaekHyun a kanapéról. – De ki lehet az?

- Remélem nem rajongók. Ezek mindent kiderítenek… - jön be a konyhából SeHun.

- De hogy deríthették volna ki? Nem a mi nevünkre lett írva a ház, eddig mindig odafigyeltünk, hogy egy rajongó se vegye észre, hogy kilógunk a hotelből és eljövünk ide. Akkor mégis hogyan? – néz érthetetlenül DO.

- Nem, nem tudom, de most mit árthat egy rajongó? – kérdezem.

- Ma még csak egy, holnap már több száz. Chanyeol ezt a kérdésedet meg sem hallottam. – néz rám Suho. – Holnap jönnek hozzánk a többiek? – tereli a szót.

- Elvileg igen. – felcsillan Sehun szeme. Már nagyon hiányolja a többieket, különösen Luhant.

- Én már nem bírom! Lassan négy napja nem mozdulunk ki innen. Friss levegőt kell szívnom. – ahogy sejtettem, mindenki meglepődik ezen.

- Chanyeol, ha kimész az utcára… - mondja Kai.

- De nem megyek! Csak had menjek ki legalább a teraszra. Megfulladok itt bent. – elindulok, hogy kinyissam a terasz ajtaját. Senki sem állít meg, amikor ráteszem a kilincsre a kezem, ezért kinyitom, és végre átjár a nyári langyos levegő illata. Nagyokat szippantok belőle. Karomat összefonom, és a korlátra dőlök, úgy bámulom udvarunkat. Kerítéssel van körbekerítve, a fű szép zöld és van egy pár lombos fánk. Meg a kerítés mentén tele van bokrokkal. Kedvem támadt sétálni egyet, de nem mehetek le, mert azt már úgysem engedné meg Suho. De most sötét van, úgysem venne észre senki…

*****************

- Nézd már, nézd már!!!! – suttogja a fülembe Hyun Ah,közben karomat ütögeti, de szikrát sem kapok, amikor meglátom Őt a teraszon. Iszonyat szexin támaszkodik a korlátra és elmélkedik. Legszívesebben lerohannám, de tudom, hogy megijedne, és még arra se lenne többet lehetőségünk, hogy esténként meglessük őket. Kockázatos lenne, de egyszerűen nem bírom. Elkezdek mocorogni, mert lábaim teljesen elzsibbadtak a guggolástól, de elvesztem egyensúlyom és kiesek a bokorból.

- Ezt nem hiszem el!! – ordít fel Hyun Ah. – Hogy lehetsz ekkora… ! Fúú… Na, most futás!

******************

 - Srácok!!! – ordítok be nekik. – Azt hiszem ezek mégiscsak rajongók! – Egyből kirohannak.

- Hol? – pásztázza szemével Baeki a környéket. Kezemmel odabökök a lányra, aki éppen próbál felkelni.

- Hogy megmondtam, hogy hamar meg fogják ezt a házat találni! Már megint kinek volt igaza? – mondja Kai mérgelődve.

- Jó, megmondtad, de nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan. – így Suho.

- Most megint költözhetünk. – alig hallhatóan mondom. Egyszerűen nem tudom levenni a szemem a lányról. Olyan esetlennek tűnik. A többiek bemennek, csak Kai marad kint, aki szintén a lányt figyeli. Ekkor feltűnik a másik lány is. Kai megrázza a fejét, rácsap a hátamra, hogy menjek be velük. Egy utolsó pillantást veszek a lányra és bemegyek.

***************

- Gyere már, te szerencsétlen!

- Mennék én, de beragadt a táskám… Mellesleg már amúgy is mindegy, mert észrevettek.

- Attól még idejöhetnek kiosztani minket. Hagyjad már azt a rohadék táskát!

- De benne van mindenem.

- Akkor pakold át a cuccaid az enyémbe, csak menjünk máár! – üvöltözik velem. Kiveszem minden cuccomat, amit benne találok és bedobom Hyun Ah táskájába. Feldobja a vállára és elkezdünk szaladni. Még szerencse, hogy csak 6 háztömbnyire lakunk innen, mert tovább nem is bírta volna lábam a futást. Amikor a ház elé érünk, nekitámaszkodok a falnak és úgy fújtatok.

- Ilyet többet ne! – mondom.

- Annyira érzetem, hogy nem kellett volna ma már odamennünk. Tudtam! Tudtam, hogy lesz valami baki.

- Jó baszki, már nem bírta a lábam. Sajnálom.

- Ne engem sajnálj, hanem magadat. Most jó beégtél. Remélem még látták is arcod.

- És mi van akkor, ha megláttak? Két nap, és úgyis elfelejtenek.

- Vagy nem. – teszi hozzá halkan. – Menjünk be. – mutat az ajtóra. Már 1 éve élünk együtt ebbe a kis lakásba, amit itt bérlünk, a város szélén. A legjobb barátnőm Hyun Ah, még ha néha össze is kapunk egy-egy apróságon. Mind a ketten Fanok vagyunk, ami még jobban összekovácsol minket. Minden csapatot felosztunk és miénk az egyik legnépszerűbb EXO fanoldal. Már több koncertjükön is voltunk, de eddig még sosem volt ilyen közeli élményem velük. – Holnapután lesz aláírás. Elmegyünk? –kérdezi.

- Viccelsz? Persze, hogy megyünk. De most el kell mennem, aludni. Elfáradtam.

- Jól van, én is megyek. Akkor jó éjt. – átölel és bemegyünk saját szobáinkba. Ledobom magamról a ruhákat, csak a fehérnemű marad rajtam. Belevetem magam az ágyba és Chanyeolra gondolva álomba merülök.