2012. május 23., szerda

13.




Mikor odaérek, egy idős férfi épp akkor jött ki a házból, így beengedett. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, és ahogy az ajtó elé értem, bekopogtam, de semmi válasz. Lenyomtam a kilincset, hátha nyitva van és meglepetésemre kitárult előttem a lakás. Mikor beléptem, vártam, hogy Chanyeol vagy Hyo Rin meglepődött arccal néz majd rám, de nem ez fogadott. Senki se volt a nappaliba. Elindultam a két hálószoba közötti kis folyosón, hátha meghallok valamit. Ekkor megütötte a fülemet Chanyeol mély, dörmögő hangja Hyo Rin szobájából.
***********************

- Chanyeol, én ezt… nem… akarom. – lihegtem csókok ezrei között.
- Én sem, még nem. – nyalogatta szám szélét. Hiába próbáltam neki ellenállni, minél tovább csókolt, annál jobban kívántam testét. Mikor már tényleg úgy éreztem, hogy itt most elég, mert leteperem, kicsit ellöktem magamtól, de csak finoman. – Mi van? – néz rám csodálkozva.
- Elég lesz, mert iszonyatosan megkívántalak. – vörös leszek, mint a rák.
- Jogos, ne haragudj. – Kicsit feljebb nyomom magam, ő a térdeimre hajtja fejét és az éjjeli szekrényemet nézi. Odahajolok, és megnyalom az arcát. – Basszus, ne csináld már! Ha nekem abba kellett hagynom, akkor most ne izgass! – arcát kezeim közé rakom és nagyujjammal simogatom puha pofiját. Ő jobban hozzádörgölődzik, közben gyönyörű szemeit becsukja. Chanyeolt figyelem, amikor neszekre leszek figyelmes.
- Hallottad?
- Mit? – néz rám.
- Maradj csöndbe, majd meghallod. – csitítottam. Néma csendbe vártuk, hogy mikor haljuk meg újból, és akkor kopognak az ajtón. A szívem majd kiugrik a helyéről, úgy megijesztettek.
- Ki az? – kérdezte Channie. Láttam, hogy izgulva várja, ki lép be a szobába, de, hogy őszinte legyek, nagyon beparáztam, hogy valami betörő.
- Sziasztok. – lép be fülig érő szájjal Kai.
- Te mit keresel itt? – nézek rá meglepődött arccal. Nem számítottam rá.
- Otthon dög unalom volt, gondoltam meglátogatom Hyun Aht, hogy, hogy van.
- Alszik, de próbáld meg felébreszteni, mert este nem fog tudni majd aludni. – becsukja maga mögött az ajtót. Chanyeollal összenézünk, végül csak megrántom a vállam. – Azt hiszem, elindult valami Kaiban.
- Igen, szerintem is. Hyo Rin?
- Hm? – kaptam el a tekintetét.
- Tudom, hogy csak pár napja van köztünk valami, de én szeretném, hogy a barátnőm legyél hivatalosan is. – össze kulcsoljuk kezünket és megcsókolom, de mire ráeszmélek, hogy mi folyik, már megint fölöttem van és pólóm csücskét babrálja.
********************
*Hyun Ah PoW*

Valaki simogatja az arcomat. Először azt hiszem, Hyo Rin az, de hamar rájövök, hogy ahhoz túl férfias és érdes kéz ér orcámhoz. Nyelek egy nagyot és kinyitom a szemem. Kai mosolyog rám vissza.
- Jó reggelt. – köszönt.
- Hány óra?
- Most, 5 óra múlt 5 perce. Elég sokáig aludtál.
- És te nem mentél haza? – kérdeztem óvatosan.
- De, de unatkoztam és visszajöttem. Chanyeol is itt van Hyo Rin szobájában.
- Ó…
- Jobban vagy már?
- Igen, de éhes vagyok meg szomjas is.
- Menjünk ki a konyhába, majd csinálok neked valamit meg adok neked vizet, ameddig elkészül a teád.
- Miért foglalkozol velem ennyit? – félve érdeklődök, de tényleg foglalkoztat a kérdés.
- Nem tudom. Talán ki akarlak engesztelni, vagy… - elhallgat. Nem fejezi be a mondatát, hanem fogja magát, és kimegy.
- Vagy? – állok fel lendületesen az ágyból és kiloholok utána.
- Semmi. Nem mondtam, hogy vagy. – tagadja le.
- Kai, ne nézz hülyének! Mond meg az igazat.
- Nem rád tartozik. Majd talán egyszer elmondom, de nem most. – erőteljesen kirántja a hűtőajtót és kivesz valamiket. Egy pohárba tölt nekem vizet, amit odaad és parancsolja, hogy ameddig ő kint tevékenykedik a konyhába, én vonuljak a nappaliba és pihenjek. Engedelmeskedek neki, mert néha tényleg meg tud rémiszteni ezekkel a hangulatváltásaival.
Bekapcsolom a Tv-t, és milyen meglepő, hogy a zenecsatornán épp az EXO ment… Kai elkezd énekelni, amitől kiráz a hideg. Ez most komoly? Itt fog nekem énekelni? Élőben? Semmi playback, se semmi. Csak Ő és a zene. Nem csalódtam, tényleg gyönyörű hangja van így is, és miközben vastag szája megremeg a magasabb hangoknál, nyakán kidudorodnak az erek, és közben beleéléssel készíti nekem a vacsorámat. Mintha nem a földön lennék, mert az angyal beköltözött a konyhámba. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése