- Chanyeol én nem akartam! Hidd el, kérlek. – lába elé
esek, átkarolom azokat, nehogy elmenjen. Kisírt szemekkel felnézek rá, de csak
a hűvös tekintetével találkozok. Ilyet még sose láttam az arcán, ez nem csak
fájdalom, bánat, ez… ez már rosszabb a szomorúságnál. Igen, most visszakapom
mind azt, amit én adtam neki. Meg érdemlem, hisz egy hatalmas szívet roncsoltam
meg, talán még darabokra is szaggattam. A könnycseppje egyenesen az arcomra
hullik, majd onnan a nadrágomra csordogál. Letörli a könnye állttal húzott nedves
csíkokat, aztán kirántja nagy nehezen a lábát a szorításomból. Utána vetődök,
hogy elkapjam a lába szárát, de csak a bokáját tudom megfogni, onnan viszont
hamar sikerül neki lerázni. – Kérlek, ne menj el!! Én, én, én na-na-gyon
szeret-lek – csuklik el a hangom, amely már berekedt a sok sírástól.
- Nem tudok hinni neked, sajnálom. – keménynek akar
tűnni, de hiába próbálkozik, ő sose volt az a fajta. Kiengedi magából,
elszalad, mint egy nyúl, ki a lakásból, a folyosóról, aztán gondolom az épületből
is. Nincs erőm felkelni a padlóról, ott fekszem, mint egy zsák szar, várva a
percet, hogy visszajöjjön, persze ez nem fog bekövetkezni. A hideg kövön
felhevült testem lehűl, fájó fejemet is arra hajtom, hátha enyhít rajta. A
szőnyeg szélét gyűrögetem idegességembe, közben lehunyom a szemem, hogy
lenyugodjak, és ha tudok, el is aludjak.
Kulcszörgést hallok. Felkapom a fejem, amikor a zár
lassan kattan egyet és az ajtó kipattan a keretből. Mikor meglátom ki jött,
nagyot dobban a szívem.
- Itt hagytam a lakáskulcsom. – felkapja az említett
tárgyat a pultról és már indulna ki, amikor megáll egy percre, izgatottan várom
szavait, de nem jönnek.
- Kérlek, beszéljük meg. – préselem ki magamból a
mondatot nagy sóhajok között, amit még a sírásnak köszönhetek.
- Nincs miről beszélnünk.
- De igen is van! – erősködöm. Ennek hatására megfordul,
hogy le tudjon nézni rám. Elég szánalmas látványt nyújthatok, de hát mégis,
most vagyok túl egy veszekedésen, és talán egy szakításon.
- Aztán gyors legyél ám.
- Hova a nagy sietség? Csak nem a barátnődhöz? –
kötekedek.
- Ez esetben el is mehetek.
- Ne, ülj le inkább. – utasítom a kanapéra. Egymás mellé
ülünk, de a lehető legtávolabb helyezkedünk el.
- Miért tetted? Erre az egy kérdésemre válaszolj. Ha
normális választ adsz rá, akkor még meggondolom a dolgokat.
- Milyen az a normális?
- Adok rá 5 percet, hogy elmond, de ha nem megy, akkor
viszlát. – sose láttam ilyennek. Tökös lett hirtelen, ő akar diktálni nekem.
- Legyen. Akkor kezdem azzal, hogy ez nem volt több egy
csóknál és nem, nem randi volt, hanem egy buli, ahol már jócskán sok volt
bennem a pia. Nem vettem észre, hogy nem te vagy az, mivel nagyon hasonlított
rád a fiú, így hát… megtörtént. A színtiszta igazat mondtam, de ha neked nem
elég az, hogy bevallom neked, és hogy őszinte voltam, akkor nem tudom, mit
vársz el tőlem.
- Nem, ennyi bőven elég volt. Minden esetre köszönöm ezt
az 5 csodás hónapot, amit veled tölthettem. Szerettelek, óvtalak, védtelek…
Kell ennél több neked? Egész nap veled voltam, ha tudtam.
- Értsd már meg, hogy nem tehetek róla. – újból meggyűlik
a szemem könnyekkel.
- Megértettem, de nekem ehhez több idő kell.
- Mihez baszki? Nem tudod eldönteni, hogy szeretsz-e még,
vagy már nem? Mert ha nem tudod, akkor hagyjuk, szabadon engedlek, de szánalommal
fogok rád emlékezni. – elhallgat végre. Magába mered, állát simogatja, szemeit
a plafonra mereszti, véletlenül se néz ide, hogy ki tudjak olvasni valamit a
belőlük.
- Te is tudod, hogy mindig szeretni foglak Nikki, de ez
most nagyon fájt. Megcsaltál, és én ezt még nem tudom felfogni. Azt hittem,
hogy neked mindig én fogok kelleni.
- Ez így is van. – jelentem ki határozottan.
- Bizonyítsd be.
- Hogyan? – de ahelyett, hogy megszólalt volna, fölém
tornyosult egész testében és megcsókolt. – Szállj le rólam. – lököm el
magamtól, de nem engedi magát, erősen nyomja lefelé testét.
- Most mi a bajod?
- Mit akarsz tőlem? – már megint kezdődik a kérdésre
kérdéssel felelek játék.
- És te mit?
- Ne kezdjük megint. Az a bajom, hogy te konkrétan a
békülős szex miatt vesztél velem össze.
- Nyílván. Annyira bolond vagy te, lány! Miért vesznék
ezért veled össze? Sokkal jobban szeretem, ha nem a gyűlölet irányít.
- Most már gyűlölsz is. Egyre jobb!
- Dehogy gyűlöllek. Most már befejezhetnéd ezt. Nem a
mondataimra figyelsz, hanem elcsípsz néhány szót, aztán azokból alkotsz valami
zagyvaságot.
- Hööh… hát okés. – kulcsolom össze karjaim.
- Ne legyél már ilyen. Adj egy csókot. – közelít felém,
de elrántom megint a fejem. – Jó, legyen, te akartad. – belefúrja oldalamba az
ujjait és elkezd csikizni.
- NEEEEEE!!! U-tá-lom ezt! Fejezzed be. – ütöm, ahol csak
érem. Szokásos elvetemült nevetésével és mosolyával rám mászik, két lábával
rátérdel gyengéden a csuklóimra, hogy véletlenül se tudjak védekezni.
- Abbahagyom, de akkor kapok egy puszit.
- Nem. – de mikor már újból oldalamba mélyesztené a
kezét, felordítok: - Na jó, oké, csak állj le. – előre bukik és megcsókol. Elég
erősen nyomja ajkait az enyémhez, talán ilyen heves még sose volt, mióta együtt
vagyunk. Leszáll a kezeimről, automatikusan arcához nyúlok, hogy még jobban
magamhoz húzzam, közben egész testével rám fekszik és érzékien ér ajkaimhoz.
Kicsi mozdulatokkal nyalja nyelvemet, átjárja szám minden egyes szegletét.
Érintései, ahogy simogatja combomat és a csípőmet, romantikus lágyságot
tükröznek. Látom rajta, hogy igyekszik minél jobban megfelelni az én
elvárásaimnak, nem tudja magát türtőztetni. Hát igen, én mindig is a romantikát
szerettem, viszont Chanyeol a vadabb, durvább dolgokat szereti.
- Ne haragudj édesem, de ma nem megy. Túlságosan
ellenállhatatlan vagy. – suttogja a fülembe.
- Ma úgy lesz minden, ahogy te akarod. – Channie a
nyakamra tér rá, csípőjét teljesen nekinyomja alsó felemnek, megérezve
nadrágjának nagy tartalmát, ami elég szűkösen lehet most odabent. Apró
mozdulatokkal dörzsöli neki az érzékeny pontomhoz, felizgatva azt. Bele lehelem
a hajába nevét, és egyre mélyebb légzések hagyják el számat. Chanyeol oldalra
dől, belém kapaszkodik, nehogy leessen a díványról, de már késő, mert legurult
róla velem együtt. Ráhuppanok vékony testére, meg is ijedek, mikor rajta
landolok, nehogy összetörjem szegénykémet.
- Ahh… - nyög fel fájdalmasan.
- Minden rendben? – aggódok érte.
- Igen, nyugi, semmi baj.
- Akkor jó. – felállok, hogy felsegítsem, de kicsúszik a
kezemből és visszaesik a szőnyegre. – Úristen, bocsi, biztos minden oké?
- Inkább hozz egy pohár vizet, én addig feltápászkodok. –
az utasításának megfelelően teszek. Kimegyek a konyhába, hogy töltsek neki egy
pohár vizet, de nincs bent a hűtőben. – Azt hiszem nincs víz.
- Jó lesz a csapi is. – így hát töltök neki onnan, és
hogy kicsit lehűtsem, rakok bele néhány jeget is. Odaviszem neki, ügyelve,
nehogy kilöttyintsem a hideg vizet a fényes márványkőre. A szőnyeghez érve
lassan odanyújtom a poharat Channienek, aki átveszi tőlem és a pohár fenekére
néz. Felkortyolja a vizet, miközben szemem a le-felliftező ádámcsutkájára téved,
úgy érzem magam, mint egy férfi. Ők szokták megbámulni a nőket, miközben
isznak. Na, most szerepet cseréltünk, én lettem a dominánsabb nem, Chanyeol meg
a védtelen kiscica. Leteszi a poharat, én meg rohamosan letámadom. Szexin
átdobom a lábamat a lábain, beleülök az ölébe és lenyalom a szája szélén
lecsorgó vízcseppet. – Most már játszani akarsz velem? – nagyra tágítja
szemeit, mint egy pitiző kiskutya, várva a választ.
- Hmm… hát nem is tudom. Nem érdemled meg.
- Akkor fenekelj el. Rossz voltam. – huncutkodik, de
tudom, hogy nem viccelt, ugyanis nyoma sincs az arcán mosolynak. Újból
megtámadja ajkaimat, én egyből utat engedek nyelvének. Én akarom átvenni tőle
az irányítást, fölé magasodok úgy, hogy feltérdelek a kanapéra. Hogy nehogy úgy
járjak, mint Ő, megfog a combomnál, és közelebb húz magához, pont annyira, hogy
fejét a melleim közé tudja fúrni. Engedem, had élvezkedjen köztük, én addig is
haját simogatom, fejemet hátra hajtom, csípőmmel hullámzok. Annyira rá vagyok
állva erre a mozdulatra, szinte olyan, mintha már bennem lenne Channie. Tenyereim
letévednek a pólójára, amit szépen, komótosan feljebb csúsztatom. A mellkasánál
megállok, vagyis Ő állít meg, ugyanis úgy beleharap a már ruhátlan mellembe,
hogy egy hang se jön ki a tátott számon.
- Ahh…. Chanyeol. – nézek rá rosszallóan.
- Mi az?
- Ez, ez fájt. – vágom be a durcát. Kiengesztelésképpen
ad rá egy puszit, de rájön, milyen jó érzés ez, ezért nem áll le, elkezdi
nyalogatni őket. Ettől megint elszállok a fellegekbe. Te Úr Isten! Ennyire még
sose izgultam fel, lehet, hogy van valami ebben a békülős szexben, de hogy az
előjátékban, az biztos.
- Ne haragudj. – leereszkedek mellé, hogy újból egy
szintbe legyen a fejünk, és kapjak egy csókot. Mint akit öt napja éheztetnek,
tapad vissza a számra. Faljuk egymást, mint még soha, mintha nem látnánk többet
egymást.
- Nem haragszom. – lihegem a szájára. – Chanyeol, nagyon
szeretlek. – erre olyan csókot kapok, mely nem csak erotikával van túlfűtve, de
olyan szerelem árad szét bennem, hogy a sírás kerülget. Nem akar elengedni,
olyan közel húz magához, hogy az már fáj. Egy pillanatra kinyitom a szememet és
kitekintek az ablakon. A lakásom egyik fala csak üveges, így nem nehéz belátni.
Meg is dermedek, mikor meglátok egy faszit a teraszon, ki minket bámul. Azonnal
melleim elé kapok, letapadok Chanyeolról. – Figyelnek minket.
- Ki? – elkezdi pásztázni szemével az ablakot.
- Ott az a hapi. – bökök rá. Észreveszi, de egy
vállrántással el is intézi a dolgot. Felkap és bevisz a hálóba.
- Ne, ne oda vigyél. Most valami különlegest akarok. –
búján mosolygok.
- Akkor?
- A fürdő? – felhorkan. – Miket ki nem találsz. – nyom egy
puszit a nyakamra. Nekinyom az ajtónak, hogy belökje. Azonnal odasiet a
csaphoz, ahova leültet. Elengedem, hogy be tudja csukni az ajtót, majd visszajön
lábaim közé. Átkarolom nyakát és már csücsörítem a számat, hogy adjon oda is egy
puszit, de nem jön. Helyette a hasamra ad, aztán lejjebb és még lejjebb.
Megállítom, mielőtt odaérne azzal, hogy állánál fogva felnyomom a fejét, és
rátapasztom ajkaimra. Most eljött az én időm, leveszem végre pólóját, hogy
megcsodálhassam életem felső testét. Mióta annyi fellépése van, azóta
megizmosodott, sokkal kigyúrtabb lett, bár vékonyka testalkata megmaradt. – Na,
mit nézel ennyire? – kap a hasára.
- Nagyon lefogytál.
- Tudom, de hidd el, én nem… A sok fellépés az oka.
- Gondolom. Na, gyere ide, te majom. – vállainál fogva
rántom magamhoz. – Most kezelésbe veszlek. – nem tudom mi van velem, teljesen
beindult a fantáziám. Ezt is olyan szexre éhes női hangon adtam ki, hogy
meglepődtem. Saját magamat is megrémisztem. Miközben Chanyeol számban
élvezkezdik, én letévedek a nadrágja gombjához. Eljátszadozom vele, míg végül
sikerben lesz részem. A nadrág lecsúszik róla, mert egy bővebb fazon, Viszont
alsóját nekem kell lehúznom. Ahogy előredőlök, hasához érintem fejem, és nem is
vagyok túl messze már a nemi szervétől. Ahogy meglátom, megragadom a kezemmel
és egyből bekapom a tetejét. A bőrt húzogatom rajta, makkját szívogatom,
Chanyeol meg mély, dörmögő hangokat hallat. Hátamat simogatja, mivel ebben az
érdekes pózban csak azt találja. Próbál gyengéd lenni, de képtelen, erősen
simítja kezeit fel-le. Olyan gyorsan eléri a csúcsot, hogy tejfehér nedve
belelövell a számba. Édeskés íze nem is rossz, teljesen más íz világot képzeltem
el neki, de úgy érzem, nem kell nekem több belőle, inkább leállok. Mikor
felnézek rá, ő csak csukott szemmel, fejét hátradöntve áll, és próbálja magát
megnyugtatni.
Én nem hagyom, úgy érzem készen állok arra, hogy belém helyezze
szerszámát, attól függetlenül, hogy én nem részesültem semmiféle extrában.
Elégszer csináltuk már ahhoz, hogy nekem ne legyen szükségem ilyesféle
szolgáltatásokra. Belecsusszanok ölébe és segítek neki behelyezni kényelmesen.
Ahogy megérzem a bennem levő, vastag és igen merev péniszt, hangosan
felsóhajtok. Chanyeol rakoncátlan hajába kapok, közben smárolunk. Mivel Ő állva
tehetetlen, képtelen vagyok én mozogni rajta. Nem kell nekem túl sok idő,
szinte azonnal eléretem vele a G-pontom. Pár nagyobbat rúgózok, hogy gyorsabban
elérjem a csúcsot. Viszont Channie másként dönt. Felkap és letesz a szőnyegre.
Értetlenül nézek rá, vajon mit akar? Viszont mikor átfordít a másik oldalamra
és felemeli a csípőmet, leesik mit is akar. Négy kézlábra állok, Ő betérdel
mögém és újból belém rakja péniszét. Iszonyat nagyot felnyögök, ugyanis akkorát
lök rajtam, hogy majdnem előre borulok, hiába fogja derekamat szorosan, és
közben olyan fájdalmat érzek a vaginámba, hogy ilyen még egy szex közben sem
ért, még az elsőnél se. – Te, te atya… - fújom ki a nagy levegőt, amit már egy
ideje bent tartok – ez, áhh..ah.. – de még mielőtt kimondhattam volna, Chanyeol
átfordít és hogy enyhítsen fájlaló érzéseimen, szenvedélyesen megcsókol.
- Annyira szeretlek Nikki. Nem akarlak soha elveszíteni. –
pihegi az arcomba. Annyira boldoggá tett ezekkel a szavakkal, pedig még nincs
is vége. Csípőjét lenyomja, harmadszorra is belém mélyeszti, és nem kell két lökés
se, azonnal elélvezünk mindketten. Behunyom szemem, és csak élvezem ezt a
csodás könnyedséget, azt az érzést, mikor semmi sem érdekel, mikor minden olyan
tökéletes végre. Végül azzal ér véget mulatságom, hogy Chanyeol kimászik
belőlem és egy percet se pihenve felkapja csupasz testemet a földről, bevisz a
hálóba. Lefektet az ágyra, mellém mászik, hogy mellkasát párnának
használhassam. Ledőlök rá, de előtte még belenézek a gyönyörű ébenfekete,
csillogó szempárjába, ami tele van örömmel és szeretettel. Már tudom, miért is
lettem szerelmes belé, és miért nem akarom soha, de soha elengedni magamtól.
Mert ő mindent megad nekem, amire szükségem van, de főleg a szeretetére és a
vidámságára. Hogy mindezt kimutassam, adok neki egy csókot, amit vehet egy
egyszerű csóknak, de én ebben a hálámat akartam neki átnyújtani.
- Én is köszönök mindent. – simogatja meg vállamat és
nyom egy puszit a hajtövembe. Talán ilyen boldogan még sose tértem nyugovóra, de
minden esetre kiélvezem ezt a helyzetet. Lehunyom a szemeimet, Chanyeol hasát
cirógatom és várom, hogy elkapjon az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése