2.

- Jó reggelt. – köszönök Hyun Ah-nak, aki álmos fejjel jön ki a nappaliba.

- Neked is. – ásít egy nagyot. – Csinálnál nekem is egy bögre cappuchinot?

- Hogyne. Mi vagyok én, a szolgád? Majd te megcsinálod magadnak.

- Hyo Rin? Elgondolkodtam és… Nem mennénk ma is vissza?

- Na, mi van? Tegnap még noszogatni kellett.

- Jó, de azért, mert az előtte levő 3 napban nem túl sok dolog történt.

- De te is tudod, hogy veszélyes visszamenni. Amúgy szívesen belemennék, de a tegnapi után…

- Jaj, ugyan már! Csak egy fél órára. Keresünk egy másik bokrot.

- Oké, oké. De tényleg csak fél órát. Amúgy mit tervezel mára?

- Semmit.

- El kéne menni ruhát venni az aláírásra. Ki akarom csípni magam.

- Benne vagyok. Akkor elmegyek felöltözni.

- Én is. – felkelek a kanapéról és bemegyek a szobába. Áttúrom az egész szekrényem, mire találok egy használható felsőt. Felveszek mellé egy rövidnadrágot és egy barna szandit. Ki sminkelem magam egy kicsit és felfogom barna hajam kontyba. - Én készen vagyok. – megyek ki az előszobába nadrágomat igazítva.

- Oké, én is.

Átdobok a vállamon egy oldaltáskát és elindulunk.

***************

- Annyeong!!! – üdvözlöm rég nem látott haverjaimat. Először Xiu Mint ölelem át, majd a többieket is. – Hogy vagytok?

- Megvagyunk, de elfáradtunk. Ti? – kérdezi.

- Ugyanúgy. Olyan jó titeket látni. – mosolygok. Ránézek Luhanra, aki már elmélyülve beszélget SeHunnal.

- És, még megvan a ház? – kérdezi Kriss.

- Igen, de tegnap sikeresen felfedezték a rajongók. – mondja Kai még mindig idegesen. Tegnap óta ilyen a hangulata.

- Akkor mi lesz? – kérdezi Chen.

- Nem tudjuk, egyelőre maradunk, mert csak 2-en voltak, de ki tudja… lehet, hogy ma már több százan bújnak meg a bokrokban. Reméljük, hogy nem két pletykás csaj lesett be hozzánk tegnap. – Suho.

- Nem megyünk? Még a végén itt, a reptéren is kiszúrnak a rajongók, pedig direkt álcáztuk magunkat. – így Tao.

- Ja, persze. Gyertek. – int nekik Baeki és elindulunk ki a reptérről.

*****************

Hyun Ah

- Nézd Hyo Rin! – szól nekem Hyun Ah.

- Na, mit találtál? – odamegyek hozzá. – Te úristen! Ez nagyon állat. Ebbe iszonyat szexi lennél. Próbáld fel!

- Oké, oké. Megyek is. – bemegy egy próbafülkébe. Három perc múlva ki is jön.

- Hyun Ah! Ez, ez… Ha ebbe nem tetszel meg Kainak, akkor semmiben.

- Hát, lehet, hogy meztelenül jobban tetszenék neki. – mondja kaján vigyorral a képén. Hangosan kacagunk a boltba, amire mindenki ránk néz, de nem zavartatjuk magunkat.

- Te nem vagy normális. – mondom még mindig nevetve, könnyeimet törölgetve.

Hyo Rin

- Én ezt megveszem. Keressünk neked is valami irtó dögöset. – visszamegy a fülkébe és egy pár perc múlva már együtt keresgélünk újból a sorok között valami ruhát. – Ez? – mutat fel egy rózsaszínt.

- Nem rossz, de nem hiszem. És ez? – mutatok fel egy fekete, magas derekú szoknyát és mellé egy világosbarna pólót.

- Ezzel együtt rohadt jó. Na, húzd már fel. – kezével hesseget az öltöző felé.

- Jó, megyek már, megyek. – bemegyek és leveszem a ruhámat és belebújok ebbe a szépségbe. Még feldobom egy nyaklánccal, amin keresztes medál lóg.

- Készen vagy már? – ordít be Hyun Ah.

- Ahham. – elhúzom a függönyt. – Na?

- Eszméletlenül nézel ki Hyo Rin!!! – szája is tátva marad. – Vedd le, megvesszük!

- Öhm… Oké. Hyun Ah, ugye van pénzed?

- Hoztam, de miért?

- Én… nem hiszem, hogy meg tudom venni ezt… - húzom a számat.

- Ugyan már, hagyjad! Kiegészítem a te pénzed, azt majd visszafizeted később, de ez a ruha rád lett szabva!

- Köszönöm. – ölelem át.

- Gyere, fizessük ki.

*****************

- Húúú… Jól néz ki a kecó. – mondja elégedetten Xiu Min. A többiek helyeselnek.

- Hát, az SM kitett magáért, amikor felajánlotta nekünk a házat. Nem bízta a véletlenre. És 12 szobás. – mondja büszkén Baeki.

- Ma mit csinálunk? – kérdezte Luhan, aki még mindig Sehun mellett van.

- Öhm… Hát úgy gondoltuk, hogy ma pihenünk és beszélgetünk, mert holnap aláírás meg stb. Szóval…

- Értem. – bólogatott Luhan.

Ledőltem a kanapéra és a többiek is szétszéledtek, csak Baeki maradt velem, aki leült mellém.

- Mi van haver? – kérdezte. Látta rajtam, hogy valami nem stimmel. A baj az, hogy én sem tudom, mi van velem.

- Semmi. – mondom közömbösen.

- Biztos van valami, mert nem lennél akkor ilyen hangulatban. Te mindig mosolyogsz. Mi történt? – az igazságot nem akarom neki elmondani, hiába a legjobb haverom. Még mindig a tegnap este történtek járnak a fejembe, és a lány arca, ahogy kétségbeesetten próbál felállni és elfutni. Valami miatt nem tudom kiverni a fejemből.

- Mondom, hogy semmi. – erőltetek egy mosolyt, hogy ne lássa, hogy hazudok. – Kicsit fáradt vagyok, ennyi.

- Hát akkor jó. – megveregeti a vállamat és elmegy a többiekhez. Én is erőt veszek magamon és elvegyülök a társaságukban, mert nem akarom, hogy azt higgyék, miattuk vagyok ilyen, ami nem igaz.

**************

Egy kávézóban ülünk Hyun Ahval, miután megvettük a ruhákat és a cipőinket.

- Várod már? – kérdezte tőlem mosolyogva Hyun Ah.

- Viccelsz? Persze, hogy várom. – szürcsölök bele a kávémba. Ivás közben megakad a szemem a kávézó tv-jén, ahol épp az EXO-K What is Love videoklipje megy.

- Kit látsz? – fordul arra az irányba Hyun Ah, amerre én nézek. – Jaaa…. Már értem. – mondja, miután észrevette a Tv-t. Együtt végignézzük, majd miután vége, újból felém fordul.

- Miért teszik ezt velünk? – kérdezem tőle.

- Nem tudom, de ezek gyilkosok. Megölnek minket! Várjon, pincér! – int oda a fiatal srácnak. Kifizeti Hyun Ah a kávénkat és hazaindulunk.