*************************
* Kai PoW*
Már a harmadik hotelt járom meg, de mindegyik teltházas.
Még egy jó helyet tudok, viszont ha ott nincs hely, valakinél ott kell aludnom.
A para az, hogy minden ismerősöm, aki befogadna, nálunk van. Megérkezek a hotel
elé, de már a parkolójából sejtem, hogy itt se lesz szerencsém. Be se megyek,
inkább úgy döntök, keresek egy parkolót és felhívom Chanyeolt.
- Mi van? – kérdezi álmos hangon.
- Vége a bulinak?
- Még nem, de nem bírtam tovább, bealudtam.
- Jaa. Viszont én nem tudok sehol se aludni. Az összes
hotel full tele van.
- Gyere vissza.
- De nem tudok ekkora hangzavarba aludni. Nem tudnád
esetleg Hyun Ah számát odaadni?
- Minek?
- Hát… meg akarom beszélni Hyun Ahval a dolgokat… és ha
minden flottul megy, még talán ott is tudok aludni.
- De ha be mersz menni Hyo Rinhoz, neked annyi Kai-ssi.
- Nem megyek, nyugi. De tényleg kell beszélnem Hyun
Ahval. – lediktálja a számot, jó éjszakát kívánok neki és leteszem. Először
hezitálok, hogy tárcsázzam-e a számot, végül mégis megnyomom a hívás gombot.
Kicsörög.
- Haló?!
- Annyeong Hyun Ah… Figyelj, beszélnem kell veled. Ne
haragudj azért, amit mondtam, nem is igazak, csak megesz a féltékenység és még
a pia is rátett egy lapáttal. Nem gondoltam komolyan amit mondtam, de most
szükségem van rád.
- Kai?! Te vagy az?
- Igen.
- Mit akarsz?
- Bocsánatot kérni… és…
- És?
- Majd elmondom, csak kérlek, mond meg, hol laktok.
Személyesen akarok veled beszélni.
- Legyen, de többet nem bocsátok meg neked, ha még
egyszer ilyen leszel.
- Oké. – elmondja az utca nevét és a ház számát. Leteszem
és beindítom az autót. Sebesen száguldok az utcákon, kb 10 perc alatt oda is
értem a ház elé. Szerencsére hajnalban nem volt túl nagy a forgalom.
- Itt vagyok. – mondom a telefonba. Hyun Ah leteszi, és
alig egy perc múlva már ott áll előttem, még mindig ugyanabban a ruhában,
amiben a buliba volt.
- Na, mond gyorsan, hogy mit akarsz, mert aludni
szeretnék.
- Az igazság az, hogy én is.
- Akkor essünk túl rajta gyorsan.
- De nekem nincs hol aludnom.
- Szóval innen fúj a szél? – ijesztő mosoly terül szét az
arcán.
- Mondhatjuk úgy is. – jövök zavarba. – De csak a ma
estéről lenne szó és meg is beszélhetnénk a dolgokat.
- Nem kell, tudom, hogy hazudtál. Ezt a telefonba is bevallottad.
- Tényleg sajnálom. Hyo Rinnak elmondtad?
- Nyílván… Ő a legjobb barátnőm, és ha látja rajtam, hogy
kurva ideges vagyok, megkérdezi mi a bajom. Lehet, hogy nálatok ez nem szokás.
- De. – vágom rá.
- Most legszívesebben elküldenélek a francba, de azért,
mert képes voltál bocsánatot kérni, itt aludhatsz.
- Nagyon köszönöm. – meghajolok előtte.
- Nincs mit. – felmegyünk a lakásba.
- Nagyon szép a lakásotok.
- Köszi, bár nem tudom, mi szép rajta.
- Lányos. – mosolyodom el.
- A kanapé megfelel? – kérdezi közömbösen.
- Persze. Tökéletes. – ledobom a kanapé mellé a táskám,
majd leülök.
- Várj, hozok neked ágyneműt. – eltűnik egy szobába,
addig levetem pólómat, csak a melegítőm marad rajtam. Felkelek és keresek egy
poharat. A csapból töltök magamnak vizet, amit hamar benyakalok, és még egyel
töltök magamnak. Ekkor Hyun Ah visszatér az ágyneműmmel. – Elég önkiszolgáló
vagy.
- Iszonyat szomjas voltam, bocsi.
- Semmi. – leteszi a fotelre a takarót meg a párnát, a
táskámat meg le a földre. Először ráterít egy lepedőt, de megállítom.
- Hagyjad, majd én megcsinálom. – megáll és átadja nekem
a lepedőt.
- Akkor, én, el is mennék aludni, ha nem baj.
- Nem, dehogy. És még egyszer köszi, hogy itt aludhatok. –
átölelem. Ettől meglepődöttség ül ki az arcára.
************************
*Hyun Ah PoW*
Olyan meleg és kidolgozott teste van. Nem akarom
elengedni, pedig nem akarom, hogy azt higgye, bármit is megtehet velem. Végre
elenged. Egyszerűen annyira helyes és gyönyörű teste felizgatja minden egyes
porcikámat, csak lenne másmilyen személyisége…
**********************
* Kai PoW*
Elengedem, de még mindig felső testemet bámulja. Megvakarom
fejemet, alsó ajkamat harapdálom. Annyira jól néz ki ebben a ruhában.
- Akkor, hát… jó
éjszakát. – töri meg a csendet.
- Neked is. – elindul a szobája felé. Lekapcsolja
útközben kint a villanyt, így vak sötétben tapogatózok a kanapé után. Magamra
dobom a takarót, kezemet a párna alá gyűröm és álomra hajtom fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése