8.

- Nem megyünk be?

- Nincs kedvem. Inkább veled akarok lenni kettesben.

- Szomjas vagyok.

- Akkor várj egy percet. – felállunk és elszalad. Én visszaülök a padra. Pár pillanat múlva vissza is tér két pezsgőspohárral és egy üveg pezsgővel a kezében. Leül mellém és újból helyet foglalok az ölében. – Egészségedre. – összekoccintjuk a poharakat és magamba öntöm a tartalmát. Átjár a forróság.

*******************

*Hyun Ah PoW*

Már fél órája MinHo társaságát élvezem, de hiába imádom, nem tudom levenni szemem Kairól. Mellesleg Chanyeol és Hyo Rin felszívódtak. A buli viszont nagyon jó! A zene bömböl, pia mindenhol és a közösség is iszonyat kedves és jó fej, többnyire…

- Egyszerűen nem, annyira nehéz. És, te hogy állsz vele? – fordul felém. Fogalmam sincs miről beszélt az előbb, megint elkalandoztak gondolataim.

- Hm? Bocsi. Mit mondtál az előbb? – nézek rá Minhora. – Ne haragudj tényleg.

- Hagyjuk. – mosolyog rám. – Táncolunk? – nyújtja a kezét. A hifin épp a Super Junior Perfection ment. Boldogan mentem vele a tánctérre. Elkezdtük rázni, én megpróbáltam minél szexiben táncolni, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Kai épp SooYounggal táncolt, ami kifejezetten irritált. Hiába próbáltam partnerem lépéseit figyelni, a végén mindig rajtuk időztem el. Annyira lennék most a csaj helyében…

- Minden rendben? – suttogta a fülembe Minho.

- Igen. – bólogattam, persze megint nem rá figyeltem.

- Bejön mi? – nézett rá Kaira. Elpirultam.

- Rám se hederít. – rántottam meg a vállam, pedig legbelül igen is fájt.

- Biztos tetszel neki. – és amikor ezt kimondta, Kai rám nézett. Először! Álltam tekintetét, de közben mindent beleadtam a táncomba is. Hogy féltékennyé tegyem, Minhonak hátat fordítottam, és fenekemet nekinyomtam férfiasságnak, majd egy kígyózó mozdulatot tettem. Ettől nem csak Minho, hanem Kai is meglepődött. Na, talán most felkeltettem érdeklődését! Felhőtlen boldogságot éreztem és ez az arcomra ki kiült.

- Figyi Minho, én most megkeresem Hyo Rint.

- Nyugodtan. – azonnal kiszaladtam a teraszra, ugyanis ott láttam őket utoljára. De ott most nem voltak. Körülnézek a kertbe is, és már épp feladtam volna, amikor megláttam őket a tó melletti filagória padján. Chanyeol a padon feküdt, kezében egy üveg pezsgősüveggel, aminek már csak az aljában volt egy kis lötty. Hyo Rin rajta feküdt és szenvedélyesen csókolóztak. Annyira tudtam, hogy nem kell sok nekik! De nagyon édesek együtt. – Khm… - köszörülöm meg a torkom, mikor már majdnem mellettük vagyok.

- Hali Hyun Ah. – néz rám Chanyeol. Hyo Rin is felkapja tekintetét.

- Hát ti?- kérdezem tőlük.

- Hát, mi csak… - mondja zavartan Hyo Rin. Lemászik Chanyeolról, és az említett személy is feltápászkodik.

- Inkább ne magyarázkodjatok. Hyo Rin, beszélnünk kell. – karjánál fogva húzom fel a padról. Egy pár méterrel arrébb elengedem és felé fordulok. – Kai rám nézett! – ujjongok, de ő csak érthetetlenül néz rám.

- Ebben mi a nagy szám?

- Na, látom nem érted. Minhoval beszélgettem, aztán elmentünk táncolni. A lehető legszexisebb táncot vetettem be, de semmi. Aztán Minhoval kicsit leálltunk, mert észrevette, hogy nézem Kait. Megkérdezte, hogy bejön-e, meg stb. És akkor ELŐSZÖR rám nézett! Ekkor még durvábban kezdtem el rázni, és – itt megállok, hogy a drámai hatás meglegyen – betettem a kígyótáncot. – mondom alig hallhatóan.

- TE ATYA ÚR ISTEN! – döbben le Hyo Rin. – És ezt mind Minhoval?

- Igen. – szégyellem el magam. – Tudom, nem szép, hogy kihasználtam, de akkor is azt akarom, hogy féltékeny legyen.

- Fura vagy, ugye tudod?

- Igen! De leszarom. Te most mit tettél volna a helyembe? Örülj neki, hogy téged észrevett a lovagod. – bökök Chanyeolra.

- Jó, bocsi. Igazad van. Valószínűleg én is ezt tettem volna.

- Nem jöttök be amúgy? Nagyon jó a buli.

- Hát, Chanyeol nem nagyon akar. Azt mondta, inkább meg akar ismerni jobban.

- Látom a szádat már jól áttanulmányozta. – elnevetem magam, de Hyo Rin csak megforgatja a szemeit. – Na, látom zavarok. Inkább visszamegyek. – elindulok a ház felé, otthagyva a turbékoló szerelmeseket.

******************

*Kai PoW*

 - SooYoung, várj egy pillanatot. – állítom le partneremet a tánccal.

- Hova mész? – kérdezi kíváncsian.

- Mellékhelység. – hazudom, de ahelyett, hogy a fürdőbe indultam volna, a terasz felé vettem az irányt.

- De a WC arra van, nem? – mutat az ellenkező irányba, de úgy teszek, mintha meg se hallottam volna. Kilépek az ajtón, de váratlanul nekem jön valaki, aki visszalök a házba.

- Elnézést. – illedelmesen meghajol. – Kai? – néz rám meglepődve. – Akkor ebben az esetben visszaszívom azt, amit mondtam. – mondja sértődötten.

- Neked meg mi a franc bajod van? – kérdezem, kicsit talán bunkón.

- Pont ez. – lenéző pillantást vet rám.

- Akkor beszéljük meg, mert engem idegesít, hogy folyton engem bámulsz és mégis ilyen köcsög vagy velem most.

- Talán mert te is az vagy velem? – felháborodik.

- Én? Mit ártottam neked? – pedig jól tudom, mi is ez az egész, de mégis, tőle akarom hallani. – Na, jó, ezt inkább nem itt kéne az ajtóban megbeszélni. – odasétálok a korláthoz és rátámaszkodok. Ő ugyanígy tesz. – Szóval?

- Amikor az aláírás közben bejöttél, nem köszöntél, még egy pillantást se vetettél ránk. Aztán most nem jöttél oda bemutatkozni, sőt, le se szartál minket. Azt se tudod, hogy hívnak. – felbosszant, amit mond, pedig mind igaz. Saját magamra vagyok mérges.

- Hyun Ah, nem?

- Csoda, hogy legalább ennyit tudsz. – forgatja a szemeit. – De mindegy is, nem rabolom drága idődet. – hátat fordít a kertnek és már épp indulna befelé, amikor mégis úgy döntök, hogy nem engedem.

- Bocsánat. – megáll.

- Nem hallottam. Még egyszer.

- Mondom bocsánat. – önelégült mosollyal néz rám.

- Ez esetben bocsánatkérés elfogadva. Szerintem kezdjük előről. – lép oda hozzám. – Park Hyun Ah. – nyújt kezet.

- Kim Jong In. – megmarkolom gyengéden puha kezét.