18.

Elnézésetek szeretném kérni, amiért nem írtam mostanában :$ Ígérem, most többet fogok ezzel a fanficemmel foglalkozni ^^

************************

Mikor kinyitom a szemem, már nincs mellettem. Ránézek az órára, ami a fél tizenegyet ütötte. Kipattanok és az ablakhoz szaladok, hogy megnézzem mi a helyzet az utcán. Csend, de lehet, hogy ez csak a látszat. Ki tudja melyik bokorba bújt meg egy paparazzo, vagy épp melyik autóban kuksol az egyik rajongó.

-Khöm, jó reggelt. – köhintem a többieknek, akik a nappaliban kuksolnak. Hyun Ah megfog a karomnál fogva és behúz a szobájába, az ajtót meg becsapja.

- Milyen volt? – emeli fel a szemöldökét és izgatottan várja a választ.

- Mi?

- Hát a tegnap este!

- Jaa, hogy Az. – visszajátszom a történteket, közben meg vigyorgok, mint a tejbe tök. – Istenem, Hyun Ah, ez egy állat.

- ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN! – ugrándozik, kezével összevissza csapkod. – Mesélj, részleteket! – leültet az ágy szélére és lehuppan mellém.

- Most mit mondjak? Jó volt.

- Miket csináltatok? – ilyen perverznek még sose láttam.

- Muszáj? – pirulok el. – Ez olyan ciki.

- Ha jót akarsz magadnak, elmondod.

- Igazából semmi különöst. – eszembe jut, hogy kikötöttem az ágyhoz. – Öhm… egy kötéllel kikötöttem az ágyhoz.

- Hogy mi? Durva vagy. – elismerően megveregeti a vállamat. – És még?

- Most mondjam el az egészet?

- IGEN! – türelmetlenkedik.

- Először kicsit smaciztunk, aztán levettük ruháinkat, Ő megujjazott, utána kötöttem ki és szoptam le, végül belém rakta. – elképedve bámul.

- Aztaaaaa. És, mekkora volt? – nevetgél, de azért az arca belevörösödik a kérdésbe.

- Azért ilyenekbe nem akarok belemenni. – csapkodom a combját.

- Na, de most komolyan. Akarom tudni.

- De ne akard! Legyen elég annyi, hogy nem kicsi.

- De nem is nagy ezek szerint.

- Igenis nagy. – hopp, hát kicsúszott.

- Óóó… - kaján vigyora megijeszt.

- Ezt felejtsd el, nem mondtam semmit.

- Már késő. – ölti ki a nyelvét.

- És, mi volt Kaijal? – terelem másra a témát.

- Semmi. Filmeztünk, aztán velem aludt.

- Ugyan már, volt itt még valami. Gyanús vagy te nekem.

- Oké, oké. Volt egy kis csók is, de semmi több.

Olyan boldog vagyok, hogy mégis összejönnek a dolgok.

- Amúgy kinéztél az utcára? – kérdezi.

- Igen, de nem vagyok annyira biztos benne, hogy tiszta lenne a terep. Még egy éjszakát kéne maradniuk, persze ha csak Suho engedélyezni, meg hát a fiúknak is bele kell egyezniük.

- Én benne vagyok. Még akarom kicsit puhítani Kait.

- Okés. Akkor menjünk, kérdezzük meg tőlük. – kimegyünk együtt. A fiúk kérdőn néznek végig rajtunk, de csak egy legyintéssel elintézem a dolgot.

- Azon gondolkodtunk, hogy nem-e lenne kedvetek még egy estét maradni. – fog bele Hyun Ah.

- Persze, ha csak beleegyeztek, illetve Suho is.

- Attól tartok, nem. Ma lesz fellépésünk a városba. – szomorodik el Chanyeol. – Viszont Hyo Rin, utána elmehetünk valahova. – szegezi rám mutatóujját.

- És ha átjönnénk fellépés után a házatokba? – érdeklődi Hyun Ah.

- Nekem az is megfelel. – így Kai.

- Hát, akkor meg van oldva. – csapom össze a tenyeremet. – Már csak az a kérdés, hogy hogyan juttok ki innen.

- Hívunk egy taxit.

- De tudni fogják, hogy ti vagytok azok. – próbálom átgondolni, hogy mi lenne a legjobb, de tippem sincs.

- Egyszer úgyis távoznunk kell. Nem hihetik azt, hogy az örökkévalóságig itt leszünk. – Kai próbál érvelni a saját ötlete mellett. – Szerintem a taxi lesz a legjobb.

- És – szája elé kapja kezét Hyun Ah – na jó, ezt hagyjuk.

- Nem, most már mondjad. – kíváncsi vagyok mit talált ki. Odahajol és megsúgja. Az ötlet is már merész, de ahogy elképzelem, az még durvább. Fuldoklok a röhögéstől.

- Mi az lányok? – érthetetlen arcot vágnak mindketten, mintha nem tudnák, mi a bajunk.

- Hyun Ah azt találta ki, hogy öltözzetek be nőnek. – könnyeimet törölgetem.

- Ezt el is vethetjük most azonnal. Ilyen baromságot életemben nem hallottam. – kapja fel a vizet Kai, viszont Channie maga elé néz, fogaskerekeinek kattogását fülembe hallom.

- De ha belegondolsz, ez nem is olyan rossz ötlet. – szólal meg.

- Chanyeol, nem ismerlek. Ez most komoly? Te bevállalod?

- Igen. – kiegyenesíti gerincét.

- Hyo Rin, készülj. Te adsz nekik ruhát. – ragadja meg a vállam Hyun Ah, azzal eltűz a fürdőbe magával rángatva Kait.

- Hát akkor, Channie, te jössz velem. – nyújtom a karom felé. Felkel a heverőről és bejön velem a szobámba. Kidobálom az ágyra a ruháimat, Chanyeol meg néha beletúr, kiveszi és megnézi az érdekesebb darabokat. – Igazából nem muszáj olyan lányosnak lenned. Adok egy pulcsit, egy fullcapet, és nem tudom, hogy be mered-e vállalni a rövidnadrágot. – beleharapok alsó ajkamba.

- Be. – vonakodik tőle, de nem tudok nagyon mást adni neki. – A hajaddal nem kell túl sokat csinálni, maxi hátrakötöm egy kis copfba, még egy kis smink. Ja, és ha nem lenne baj, nem ártana leszedni a szőrt a lábadról. – ez már tényleg kicsit sok, de el kell hitetni az emberekkel, hogy ő lány. Bólint egyet.

- Baszki Kai. – Hyun Ah belöki a szobámba a már kisminkelt Kim Jong Int. Chanyeol az ágyon fetrengve kacag és én se tudom megállni. – Nagyon szép vagy.

- Kuss. – mérgelődik. – Még mindig nem értem, hogy tudtatok rávenni…

- Egyszer még meghálálod. – ad egy puszit Hyun Ah az arcára. – Hyo Rin, adj ruhát. – utasít.

Odadobok neki egy csinosabb darabot, de az a fejemen landol.

- Ezt nem húzom fel. Nevetséges. – adok neki egy másikat, ami nagyjából Chanyeoléra hasonlít, azt elfogadja, de nagyon húzza a száját. Levetkőzik alsóra és átöltözik, közben Channievel kimegyünk a fürdőbe, hogy kicsinosítsam. Halvány sminket dobok rá és a haját megcsinálom úgy, ahogy említettem. Mikor ezzel készen vagyunk, nekiállok leborotválni a lábát. Nem ment egykönnyen, de egész jó lett a végeredmény.

- KÉSZ! – törlöm le homlokomról az izzadságcseppeket. – Adok egy cipőt.

- Nem hiszem, hogy lenne az én méretembe.

- Hányas lábad van?

- 45. – vakarja a tarkóját.

- Ajjaj. Akkor végül is maradhat a deszkás cipőd. Illik a ruhádhoz. – kimegyünk, felhúzza a cipőjét és indulásra készen áll. Már csak Kait várjuk. Érdekes hangok szűrődnek ki a szobámból. Kai fújjog, néha huppanásokat hallok, hol ordításokat. Hyun Ah pedig ilyenkor visszakiabál, de vihogását is felismerem.

- Gyere már ki. – ráncigálja a kezénél fogva. – Hidd el, ha nem tudnám, hogy fiú vagy, lánynak néznélek.

- Az még jobb, most aztán megnyugtattál. Mit kapunk ezért otthon. Egy életre eláshatjuk magunkat.

- Szarjad már le! Egyszer élsz! Ezt is ki kell próbálnod. – húzza még mindig Hyun Ah. – Mi is veletek jövünk.

- Menjünk mi is? – nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan jó ötlet.

- Menjünk. – belebúj egy szandiba és belekarol Kaiba. – Na, iparkodd magad.

Én is felveszek egy cipőt, összekötöm a hajam és lemegyünk. Óvatosan kinyitom a bejáratit, hogy van-e valaki kint, aki esetleg gyanús lenne, de nincs. A taxi megérkezett, mi egyesével kilopakodunk, beszállunk és megkérjük a sofőrt, hogy minél hamarabb induljon el. A fiúk meg vannak szeppenve, egy szót se szólnak egész úton, de ha Chanyeol akár egyet is tüsszente, tuti lebuknánk.

Feszülten kiszállunk a kocsiból, de váratlanul egy nagy tömeg gyűlt össze a kapu előtt. Mindenki felénk fordul, azonnal elveszünk a nagy tömegben. A sok vakútól káprázik a szemem, rátaposnak a lábamra, összenyomnak és ezernyi kérdés repked felém. A hangok összemosódnak, és a következő pillanatban már a földön vagyok. Félek, hogy itt fognak agyon taposni. 

One Shots

http://hyorin-shots.blogspot.hu/2012/06/annyeong.html Itt lesznek továbbra a One Shottjaim, és egy rövid fici, ami szintén Chanyeolos ._. :D

17.

* Kai PoW*

- Öhm… Hát ha akarod. – nem akarok rányomulni, de tudom, hogy iszonyat nehéz lesz magamon uralkodni.

- Igen, szeretném. – kislányos mosolyával elvarázsol. Bemegy a szobájába, én meg azonnal követem, de mire beérek, ő már sehol sincs. Először azt hiszem, hogy azért tűnt el, hogy megijesszen, ezért elég elővigyázatosan lépek be, nehogy megijedjek, de akkor látom, hogy a fürdőből kiszűrődik a fény. Persze, hisz át húzza az aznapi ruháját egy pizsamára. Mivel nekem nincs sok választásom, ezért leveszem a pólóm, így csak egy melegítő nadrág marad rajtam. Bebújok az ágyba és csendben várom, hogy Hyun Ah visszatérjen. Körbepásztázom tekintetemmel a szobáját, ami elég csajos, már csak a sok össze-vissza dobált ruha miatt is. Velem szemben egy fésülködő asztal van, amiben meglátom saját magam. A kis asztalkán tele van ékszerekkel, parfümökkel és egyéb csecsebecsékkel. A legfeltűnőbb darab mégis a rózsaszín, tollas boája, ami a tükör mentén lógott lefelé.

- Itt. – lép ki bájosan a fürdőszobából. Egy egyszerű hálóinghez hasonlító, hosszú póló van rajta, de ez is iszonyat jól áll neki. Haja fel van tűzve, kis, rakoncátlan tincsei viszont kiállnak elől. Befekszik mellém és lekapcsolja a lámpákat. – Jó éjt.

- Neked is. – bújok bele a takaróba. De egyszerűen nem megy az alvás, fél óra múlva megunom a forgolódást.  – Hyun Ah? Ébren vagy még?

- Most már igen. – mondja álmos hangon. Kómás fejét felém fordítja és belenéz igéző szemeivel az enyémbe. – Mi van?

- Nem vagyok még álmos, bocsi.

- Ezért fel kellett ébresztened engem is?

- Unatkozok.

- Mit akarsz? Mit tegyek? – türelmetlenkedik.

- Jó, akkor aludj vissza, bocsi, hogy felébresztettelek. – azonnal hátat fordít nekem, hogy tovább aludjon, de egy perc se telik le, visszafordul.

- Jó, most már akkor mindegy. Köszi.

- Ne haragudj, jó?

- Jó. Akkor, most ne untass, ha már felébresztettél. – erre vártam már, hogy ezt mondja. Olyan hirtelen tapadok ajkaira, hogy fel se tudja fogni, mit is művelek vele.

- Héé… Én nem ilyesféle szórakoztatásra gondoltam. – lök el magától.

- Hát?

- Beszélgessünk.

- Ahogy akarod. Játszunk kérdezz-feleleket. Kezdjél.

- Milyen volt először a színpadon állni?

- Annyira éreztem, hogy valami olyat fogsz kérdezni, ami a munkámmal kapcsolatos. Nos, elég furcsa volt. Persze, agyon izgultam magam, de hamar feloldódtam, mikor beindult a zene és láttam a körülöttem forgolódó 11 társamat, akikkel tényleg összenőttem.

- Ez aranyos. – olyan édes, mikor vigyorog. – Most te kérdezel.

- Volt már pasid?

- Igen.

- Hány?

- Na, egyszerre csak egy kérdés. – csap a vállamra.

- Légyszi, mond meeeg. – faggatom.

- Jó, hát… azt hiszem 3, de ezek közül egy volt a komolyabb.

- Oh, és mi történt?

- Most már én jövök. Debütálás előtt volt barátnőd?

- Nem.

- Mivel te is kettőt, ezért én is. – olyan édes vigyora van. – Az igaz, hogy lett volna egy másik tag, de végül nem került be?

- Sajnos igen.

- Miért sajnos?

- Elmondom, ha te is elmondod, hogy mi történt a pasiddal.

- Legyen, de te kezdesz. – ült fel izgatottan.

- Okés. Igazából az volt, hogy már majdnem el volt intézve minden… amikor úgy döntöttek, mégse Ő lesz a csapatban. – nyeltem egy nagyot. – Igazából nagyon hiányzik, azóta nem is találkoztunk, mióta eltanácsolták.

- Hogyhogy? – felém kúszik pár centivel, hogy hallja halk suttogásomat.

- Mert nem volt időnk a fellépések miatt, pedig Ő olyan… olyan jó haver volt. Azt hiszem még mindig mérges vagyok, amiért nem ő került be a bandába, úgy érzem, hogy Moon Kyu hiánya az, ami befolyásolja a kedvemet a fellépéseken, satöbbi.

- Ez de édes. – meglepetésemre átölel.

- Hallgatlak. – végighúzom a kezemet egy puha tincsén.

- Igazából semmi érdekes, kitalálta három hónap után,hogy már nem szeret.

- Úristen, de köcsög, már bocs.

- Nem, tényleg az volt, jobb is, hogy vége lett.

- Egyet értek. – bólogatok hevesen. – Khöm… Hyun Ah, nyomod a combom. – nézek a könyökére, ami belefúródik a lábamba, nem is messze érzékeny pontomtól. Ő is odanéz, majd hirtelen elkapja onnan a karját.

- Ne haragudj. – illetődik meg,

- Semmi. – mióta vele vagyok, folyton csak vigyorogni tudok, és ez olyan fura, főleg tőlem. Megfogom a nyakánál fogva és magamhoz húzom.

- Ez nekem fáj te barom. – csap a hasamra. Ennek eredménye képen párnacsatába kezdünk, de véget ér, mihelyst Hyun Ah akkorát ásít, hogy majd bekapja a fejem.

- Inkább aludjunk. – javaslom.

- Benne vagyok. – befekszek, majd utána ő is, és odabújik hozzám.

- Jó éjt. – adok egy puszit a homlokára.

- Neked is. – tátogja már csukott szemmel. Fejemet ráhajtom az övére, és elalszunk. 

Chanyeol One Shot 2. version +18

Megint nem bírtam magammal ._____. Muszáj volt írnom még egy Chanyeol One Shottot, de ez most durvább lett :3 Azért remélem majd tetszik ^^ >>KATT<< ( úgy érzem, hogy nem ez lesz az utolsó One Shot róla, hisz ő a No.1. Biasom :$ ) 

16.

****************************

*Hyun Ah PoW*

- Szóval, mit akarsz csinálni? – fordul felém Kai, aki a kanapén ül és a tévét kapcsolgatja.

- Nézzünk valami filmet. – leülök mellé, de csak mértéktartóan. Nem sok van köztünk, de nem merek közelebb ülni hozzá.

- Csinálsz pattogatott kukoricát?

- Öhm… Hát csinálhatok. De te nem laktál jól?

- Popcront bármikor tudok enni. – mosolyog.

- Hát jó. – kimegyek a konyhába és keresek a nasis szekrénybe kukoricát. Kiveszek egy zacskóval és bevágom a mikroba melegedni. Egy perc után elkezd pattogni, addig kiveszek egy tálat, amibe beleönthetem.

- Kettő zacskóval csinálj. – mondja Kai miközben a csatornákat váltogatja.

- Úgyse esszük meg.

- Nem baj, de nekem egy zacskó nem elég. – kiveszek még egyel. Közben kipattogott a másik, amit gyorsan kirántok a mikróból. – Milyen filmet akarsz? – itt elgondolkodok. A horrort egyenesen utálom, de tudom, hogy Ő úgyis azt akar velem nézetni. Romantikus filmet nem fogok megnézetni vele, és szerintem Ő azt nem kedveli. Akció… nincs kedvem hozzá.

- Nem tudom. Válassz te, majd mondom, hogy igen, vagy nem. – beteszem a másik zacskót is.

- Akkor legyen ez. – felmutatja azt az egyetlen filmet, amit nagyon nem akartam megnézni. Az ördög bújt beléd-et. Elszégyellem magam, inkább nem mondok semmit. Nem szeretem a horrort, bár a vér látványától nem riadok vissza. Maga a pszichopata történetek azok, amiktől lefosom a bokámat is. Beleharapok alsó ajkamba, tétovázva a válaszon. Tűnjek tökös csajnak, aki bevállalja, bármennyire is fél, vagy utasítsam vissza és legyek nyuszi.

- Oké. – hát a tökös csajt választottam. Ezt meg fogom bánni.

Kiöntöm a popcornt a tálba és visszaülök a díványra. Kai beteszi a filmet, behúzza a függönyöket, hogy még sötétebb legyen és ledobja magát mellém. Karját felteszi a támlára, ezzel közelebb kerül hozzám. Menőn szétterpeszti lábait, és úgy nézi a tévét. Belemarkol a kukoricába és elkezdi enni.

   Az eleje nem is rossz. Vagyis egyelőre semmi érdekes. A csaj a barátnőjével elmegy egy buliba aztán… Ajjaj, kezdődik.

  A durvább részeknél képtelen vagyok odafigyelni, szememet eltakarom, amire Kai is felfigyel.

- Nem muszáj ezt néznünk, ha nem bírod. – kedveskedik.

- Nem, nézem, csak… - kiveszi az ölemből a tálat és maga mellé rakja. Nyakamnál fogva odahúz magához, úgy, hogy fejem a vállán pihen. Nagyot nyelek, de rájövök, hogy itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam.

- Így jobb?

- Sokkal. – még jobban odafurakodok. Szíve egyenletes dobogását hallgatom, már nem is figyelek a filmre. JongIn se már a filmre, sokkal inkább engem néz. Egy kis nyomást érzek a hajam tövében, amit egy apró cuppanós hang követ. Felkapom a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, igazak-e teóriáim. – Ezt miért? – érthetetlenkeddek.

- Miért? Nem adhatok puszit?

- Most nem arról van szó, hogy nem adhatsz. Meglepett.

- Hyun Ah, csak meg akartalak nyugtatni. Érzem az oldalamon, hogy szíved majd kiugrik a helyéről. De mondom, betehetünk valami másik filmet is.

- Nincs semmi bajom ezzel se.

- Mégis be vagy szarva. Látom, hogy félsz.

- Nem.

- Ó tényleg? – emeli fel a szemöldökét. – Biztos vagy benne?

- Igen. – makacskodok.

Visszafordul a képernyőhöz, én meg ráhajtom fejem a mellkasára.

Kis idő után, úgy a film háromnegyedénél elkezd mocorogni. – Kimegyek a mosdóba. – feláll otthagyva engem a horrorfilmmel. A lehető legdurvább résznél. Szememet eltakarom a párnával, de a hangokat még így is hallom. Nagyon be vagyok parázva, még se kellett volna ezt néznünk. Recsegést hallok, de ez biztos nem a TV-ből jön. Hangos sóhajokat vélek felfedezni, de nem tudom honnan jönnek a hangok. Felállni nem merek, mert félek, hogy valami apróságtól is úgy megijedek, hogy ott fogok összeesni a padló közepén. Megkövülve várom, hogy Kai visszajöjjön, de már őt se hallom, pedig már lehúzta a WC-t. Úgy döntök, inkább visszafordulok a képernyőhöz, abból lehet a legkevesebb bajom.

- BÚÚÚ… - két oldalról hozzám ér két kéz. Kiugrok a bőrömből, egy nagyot ugrok a kanapén.

- Mi a fészkes…? – fordulok meg. Kai széles vigyorral az arcán röhög rajtam. – Ezt még nagyon visszakapod Kim JongIn.

- Kíváncsian várom. – kacsint rám.

- Ugye tudod, hogy ez most nagyon nem volt vicces. – játszom a sértődöttet, bár kicsit tényleg haragszok rá.

- Nekem az volt. – megához öleli durcás fejem, de nem reagálok rá. Ugyanabba a pózba elhelyezkedik, amilyenbe eddig ült, arcomat újból magához húzza. El akarom magamtól tolni, de nem engedi. – Amúgy mik ezek a hangok? – kérdezem.

- Milyen hangok? – ráncolja a homlokát. – Én nem hallottam semmit.

- Némítsd le a tévét. – lenémítja és csöndben figyelünk.

- Várj, azt hiszem én is hallom. A fürdő felől jön. – felkel, és lábujjhegyen elindul a fürdő felé. Végig követem szememmel, nehogy újból megijesszen. Viszont arcán valami érdekes vonás jelenik meg, talán… félelem szerűség. Ezek szerint már nem csak én vagyok beszarva. Fülét a fürdőajtóra hajtja, de semmi. Tovább megy, benyit a szobámba, de ott sincs semmi. Ekkor eltűnik, átmegy a másik oldalra, amit én már nem látok. Kuncogva lopakodik vissza mellém, szájához emelve kezét. Alig tudja visszafojtani feltörekvő nevetését.

- Mi az? – már az én szám is mosolyra görbül, olyan aranyos Kai, ahogy a lábát csapkodja, közben hangot alig hallatva nevet.

- Ezek Hyo Rinék. – suttogja még mindig nevetve. Nem értem, mi olyan nagy cucc benne, hisz Hyo Rin egye… vagyis Chanyeollal van. Leesett. – Fajtalankodnak a kis huncutok. – már a könnyét törli Kai. Egymásra dülöngélve szakadunk. Miután végre sikerül abbahagynunk a nevetést, megpróbáljuk komolyra venni a hangulatot, kisebb nagyobb sikerrel.

- Nem baj, túl kell esni ezen is. Kai?

- Hm?

- Te még… szóval te még szűz vagy?

- Igen. – semmi érzés sincs az arcán. Érdekes, pedig sokan belepirulnak az ilyen kérdésekbe. –És te?

- Én is. – Ő az első, akinek az igazat mondom Hyo Rinen kívül.

- Ez aranyos. – ereszt egy félmosolyt. A filmnek vége lesz. A képernyő elsötétül, csak Kai csillogó szemeit látom és arcéleit. Eltűnnek előlem a szemek, államon két ujj nyomását érzem. Maga felé tolja arcomat, megérzem meleg lélegzetét nyakamon. Égeti a bőrömet. Nedves ajka súrolja számat, tétovázik, de belenyal nyelvével. Közelebb húz magához, érdes kezével nyakamat lüktető nyaki ereimet simogatja. Beletúrok hajába, ami Kainak bejön, a csókunk is vadabbá válik. Visszanyalok, ízlelőbimbóit hozzádörzsöli szájpadlásomhoz, majd nyelvemhez. Nyálának íze a pattogatott kukoricáéra és a kóláéra emlékeztet. Érdekes íz harmónia, de bejön, nagyon is. Nem szakadunk el egymástól, csak mikor már egyikünk se bírja tovább levegő nélkül. Homlokunk összeér, mikor kifújjuk magunkat újból visszajön, hogy játszadozzon nyelvemmel. Átveszem tőle az irányítást, fölé kerekedek, beledugom nyelvem a szájába. Kezei a hátamról letévednek a fenekemre. Gyengéd simogatásból átvált vadabb, durvább simogatásba. Megállok, elszakadok szájától, fejemet hátradöntöm, közben fejét belefúrja melleim közé, izzadtságát pólómba törli. – Hyun Ah – lihegi – ezt most fejezzük be.

- Szerintem is. – elengedem. – Jongin?

- Mond.

- Bejössz hozzám aludni? Nem merek egyedül. – elszégyellem magam. 

Channie One Shot ^^

TUDOM, MOSTANÁBAN NEM NAGYON ÍRTAM, DE ELÉG ZŰRÖS EGY HETEM VOLT. NOS, MOST SEM ÉPP A TWO MOONST, DE AZÉRT EGY MEGLEPIT MÉGIS KAPTOK ^^ ÍRTAM EGY CHANYEOL ONE SHOTTOT,(>>KATT<<) AMIT IGAZÁBÓL ÁLMODTAM .__. REMÉLEM TETSZIK ^^ 

15.+18

******************

- Hyo Rin, kérlek, gyere velem. – megfogom a lány kezét és kimegyünk együtt az étkezőből, a szobájába. Szegény, megmukkanni se mer, szerintem még ő se fogta fel, mit is mondott a híradós.

- Ne hagyj el. – lecsorog az arcán egy könny, ami tenyerembe érkezik. Átölelem, hogy megnyugtassam.

- Soha nem lennék rá képes. Ha kell, akkor – nagy levegőt veszek – el is hagynám a bandát miattad.

- Nem! Nem engedném. Ilyet ne mondj légy szíves. Majd meglátjuk, mi lesz, de nem hiszem, hogy olyan nagy hírre vernék. Először csak úgyis feltételezni fogják, hogy van valakid. Attól még, hogy láttak feljönni ide, lehetek én egy egyéjszakás kaland is. Szar ilyet mondani, ez most nekem is fájt. A lényeg, hogy be lehetne etetni ezt, aztán eldől, hogy beveszik vagy sem. Találkozni meg ugyanúgy fogunk és az SM-nél is tudni fogják, hogy én itt vagyok, csak a rajongók nem.

- Erről majd kikérdezem Suhot, de nem tudom, hogy most hogyan menjünk haza Kaijal. Egy csomóan vannak a ház előtt.

- Ideje lesz felhívni Suhot. – kiveszi nadrágomból a telefont és a kezembe nyomja. Nem is kell tárcsáznom, mert épp akkor hív.

- Suho, én…

- Mindent tudok. Gyertek haza, ahogy csak tudtok.

- De ellepték a házat a paparazzik és a rajongók. Segíts. – kétségbeesett vagyok. Tehetetlennek érzem magam.

- Aludjatok ott, mást nem tudok mondani. Majd lenyugszanak, és elmennek, de most még semmi esetre se induljatok el akkor.

- Oké.

- Ja, és Kainak üzenem, hogy jó hogy szól, hogy lelép. Agyon kerestük.

- Átadom, és köszi. Szia.

- Szia. – leteszem. – KAI! – ordítom, mire bejön ő is Hyun Ahval együtt.

- Mond.

- Beszéltem Suhoval, és azt mondja, maradjunk éjszakára, hátha feladják és elmennek.

- Ezek nem fognak mostanában lenyugodni. – Hyun Ah.

- Szerintem se. – erősíti meg Hyo Rin.

- Meglátjuk majd, de egy éjszakára maradunk, ha nem gond. – teszem hozzá.

- Nekem nem. – bújik oda Hyo Rin.

******************

- Elmegyek fürödni, addig találd fel magad. – mondom Channienek, aki már lezuhanyozott és jelenleg az ágyamba hempereg. Mivel nem több naposra tervezte ezt a „kirándulást”, ezért most csak egy boxer a pizsamája. Ami valljuk be, igen beindít.

Bezárom magam a fürdőbe, gyors lezuhanyozok és felveszek egy francia bugyit mellé egy toppot. Kibontom a hajam és bemegyek a szobába. Egy elismerő bólogatást kapok. Ráfekszek és nyomok egy puszit az arcára.

- Jól tudod, hogy ma este nem fog megtörténni az a dolog.

- De miért? – kérdezi.

- Ne sürgessük. – erre persze fittyet hányva átdob, hogy én legyek alul és rám tapad. Teste hozzásimul az enyémhez, kicsiket hullámzik rajtam, ami felizgat. Alsó felét nekem nyomja, megérezve azt, hogy nem csak én vagyok felizgulva.

- Kérlek Hyo Riin. – motyogja a számba. – Csak egy kicsit. – egyszerűen nem, nem megy. Nem tudok neki ellenállni. Hagyom, had irányítson, már az sem érdekel, ha Hyun Ahék meghallanak. Pólóm alá nyúl, ujjbegyeivel végigsimogatva oldalam. Mikor elér mellemhez, megáll egy pillanatra, végül megy tovább, hogy levegye rólam a trikót. Miután ezt megtette, visszatér mellemhez, és belemarkol. Halkan felnyögök, mikor másik kezével is elkezdi masszírozni a másikat. Közben szája letéved a nyakamra. Csókokkal látja el, egyszer-egyszer beleharap.

- Chan… Channie… még! – lihegem. Lejjebb téved bal keze, egyenesen a bugyimat veszi célba. Oldalt belekapaszkodik, majd szép lassan lehúzza rólam. Kicsit belesegítek neki, lerúgom magamról, mikor már a térdemnél van. Ujjával megcsiklandozza szeméremdombomat. Szétterpesztem neki a lábam, hogy belém tudja helyezni. Először csiklómat körkörösen izgatja, aztán bemerészkedik a lyukamba. Aprókat nyögök. Középsőujját ki-be húzogatja, így kitágítva hüvelyem. Hogy fokozza a hatást, belém helyezi a mutatóujját is. – Ahh… méég! – belekapaszkodok hajába. Felgyorsítja ujjai mozgását, körme már a G-pontomat böki. – Á… állj. – lihegem. Kicsúsztatja belőlem nedves ujjait és egy lágy csókot nyom az ajkamra. Belenyalok szájába, elindítva ezzel egy heves csókcsatát. Most rajtam a sor, átfordulunk, kicsi puszikkal haladok végig a hasán. Ekkor eszembe jut valami. Az éjjeli szekrényemből kiveszek két kendőt, azokkal odakötözöm Chanyeolt az ágyhoz. Nem tiltakozik, csak széles vigyor van az arcán. Újból visszatérek alsójához, amit megsimogatok, hogy még jobban felizgassam. A dudor már így is elég nagy rajta, leveszem róla az alsónadrágot. Kezembe fogom férfiasságát, amit kis mozdulatokkal húzogatni kezdem. Channie morog párat, mikor makkját a számba veszem, már ő sem bírja tovább, egy mély, dörömbölő hangot ad ki magából. Szívogatom, közben egyre jobban beleteszem a számba a szerszámát.

- Elég. – állít le. Visszafekszek mellé, kikötöm a kezeit, aztán rám mászik, és belém rakja péniszét. Olyan gyönyört érzek, mint még soha.

- Chan… Chanyeol! … Igen… még! – kiabálom. Olyan erőseket lök rajtam, hogy az ágy is belemozdul. A falnak ütődik, amitől mindketten összerezzenünk, de nem hagyjuk abba.

- Hyo Rin! … Szeretlek. – suttogja a fülembe. Megajándékozom egy csókkal és némi könnyel. Sose éreztem senki iránt ilyen szeretet.

Amikor megint eléri a csúcsot, még erősebben tolja belém merev férfiasságát. Ha nem lenne nyelve a számba, már rég olyat kiáltottam volna, hogy a szomszédok is hallották volna. – CHANYEOL! – ordítom bele a szájába. És akkor megérzem magamban forró nedvét. Átjárja testemet, melegség önt el. Elélvezek, vagyis együtt élveztünk el. Channie vállamra borul, én hajába kapaszkodok és arcát magamhoz húzom. Egész testével rám simul.

Mikor kipihente magát, vesz egy nagy levegőt és kihúzza belőlem péniszét. Ledől mellém, fejemet mellkasára hajtom. – Chanyeol!

- Hm?

- Szeretlek. – megjutalmazza fejem búbját egy apró puszival, majd búg egyet.

- Én is édesem. – vállamnál átkarol és elalszunk egymáson.