7.

   Hideg ujjakat érzek a bokámon. Egyből kipattannak a szemeim és Hyun Ahval találom magam szembe.

- Te meg mit csinálsz?

- Lekezelem a lábadat, mert isten bizony, elmegyünk abba a buliba, ha törik, ha szakad!

- Hát, itt csak ficamodott. – viccelődöm, de Hyun Ah nem nevet velem. – Minho miatt?

- Is.

Hyun Ah

- Kai miatt?

- Is.

- Még ki van?

- Senki. Ez a kettő dög miatt. Hyo Rin. Engem nagyon bosszant, hogy Kai tudomást sem vesz rólam.

- Tegyél úgy, mintha leszarnád. Akkor majd csak felfigyel. Amúgy mit tettél rá a bokámra?

- Miért? Amúgy valamilyen fájdalomcsillapítós kenőcsöt, meg tettem rá megint jeget.

- Sokkal jobb. – felemelem és körözök vele néhányat. – Viszont biztos vagyok benne, hogy nem magas sarkút húzok.

- Pedig abban vagy dögös.

- Hát most ez van. Nem töröm ki megint a lábam egy buli miatt. Mellesleg én egy embernek akarok tetszeni és remélem neki nem csak a magas sakrús bomba Hyo Rin jön be neki.

- Nem hiszem. Te mindenhogy szép vagy Hyo Rin. – ezt még sose mondta nekem. Nagyon jól esik.

- Hyun Ah, ezt még sose mondtad nekem. Köszönöm. – átölelem.

- Szívesen, de ezt tényleg így gondolom.

Hyo Rin

- Hyun Ah én mindig mondtam neked, hogy gyönyörű vagy. – felkelek, hogy teszteljem a lábam. Rá tudok állni, bicegve ugyan, de menni is egész jól tudok.

- Na, irány készülődni. Mit húzol? – kérdi izgatottan.

- Hát, nekem már van egy tippem. – kiveszem a szekrényből a ruhámat és átöltözök. Hyun Ah is kivesz egy fehér ruhát az enyémek közül és felveszi azt. Kisminkeljük magunkat kicsit erősebben és készen állunk az indulásra.

- Hány óra?

- Fél 8. Szerintem nem baj, ha egy pár perccel előbb érünk oda.

*********************

- Suho! – szeretnék veled beszélni.

- Mond. – jön oda hozzám. A többiek már mind készülődnek a bulira. Rajtam már virít az öltöny és a szemüveg, így nem maradt semmi dolgom.

- Meghívtam valakit, vagyis valakiket.

- Ismerjük őket?

- Hát, fogjuk rá. – vakarom meg a fejem.

- Ezt hogy érted?

- Ők azok, akik leselkedtek utánunk. – félek Suho reakciójától.

- Hát nem erre számítottam, de jöjjenek. Csak ne kapjanak nekem Fangörcsöt, mert attól kikészülök. Elég volt mára a sok sikításból.

- Ők egyáltalán nem ilyenek. – mosolygok, mint a tejbe tök. Ha minden jól megy, akkor talán jobban megismerhetem Hyo Rint. Ránézek az órámra, ami háromnegyed nyolcat mutat. Csengetnek.

- Megyek. – ordítom. Kinyitom az ajtót és Hyo Rin áll előttem, Hyun Ah mögötte. – Sziasztok. Gyertek beljebb. – invitálom be őket. Hyo Rin megölel, Hyun Ah meg nyom két puszit az arcomra.

- Nagyon szép a házatok. – mondja Hyo Rin ámuldozva.

- Köszönjük. – jön oda Luhan. – Hát ti kik vagytok?

- Én Hyo Rin, ő pedig itt Hyun Ah. Én estem el az aláíráson. – zavarban van.

- Óhh… Akkor már tudom. – nevet Luhan.

- Na, gyertek, bemutatlak a többieknek is. Hé, srácok! Itt vannak. – ordítom.

- Ki? – dugja ki a fejét a szobájából Chen. Mindenki odagyülemlik, majd bemutatom nekik a lányokat. Kai jön ki utoljára, rá se hederítve a lányokra megy be a konyhába. Ingje ki van gombolva, hogy megint menőzőn. Most már kezd kicsit ebből elegem lenni.

****************

(Hyun Ah PoW)

Meglátom őt, ahogy átsuhan a konyhán egy szál nadrágban és ingben, ami ki van gombolva. Teljesen készen vagyok. Senkire se tudok koncentrálni, csak az ő tökéletességére. Megpróbálok úgy tenni, mintha tudomást sem szereznék róla, de egyszerűen képtelenség. Ma este az enyém lesz!

*****************

(Hyorin)

Mindenki iszonyat kedves, kivéve Kait, aki még bemutatkozni se volt képes. Látom Hyun Ahn, hogy próbálja magát tartani ahhoz, amit megbeszéltünk, de ezt a testet lehetetlen nem megbámulni. Még nekem is elkalandoznak másfele gondolataim. Hirtelen Chanyeol karját érzem derekamon és maga mellé húz. Úgy beszélget a többiekkel. Olyan, mintha már is a barátnője lennék, pedig semmi ilyesmiről nincsen szó. Nagyon el akarja siettetni a dolgokat, talán le kéne kicsit hűtenem.

- Chanyeol, lenne egy perced. – szakítom félbe mondandóját.

- Rád ezer is.

- Ezt négyszemközt szeretném. – kimegyünk a teraszra. A naplemente mindent sárgás rózsaszín fényben világít meg. Ráülök a beton korlátra, lábaimat a mélybe lógatom. Chanyeol mellém ül és együtt nézzük a lemenő napot.

- Mit akartál mondani? – nyelek egy nagyot, és belekezdek.

- Alig fél napja ismersz és máris úgy csinálsz, mintha a barátnőd lennék. Nem tudnánk egy kicsit lassítani. – mutatom a mértéket az ujjaimmal.

- Dehogynem, és ne haragudj, csak… Inkább hagyjuk. – ujjaival egyre közelít az enyémhez. Már összeér a középső ujjunk és egyre beljebb csúsztatja. Nem vagyok képes ellökni magamtól, pedig muszáj lenne, hisz most mondtam neki, hogy túl gyors a tempó. – Szeretnélek jobban megismerni. – suttogja.

- Akkor? Mi tart vissza? – meglököm egy kicsit.

- Megígéred, hogy egész este velem leszel?

- Ez most egy első randinak számít?

- Vehetjük annak. – megrántja a vállát és megához ölel.

- De akkor tényleg egész nap. Gyere. – leszáll a korlátról és karomnál fogva magával húz a kertbe. Végig füves terület, néhol egy-egy sziklakerttel és egy halastóval, kis híddal a tetején. Chanyeol magához ölel, így sétálgatunk lassan és csendben. – Fáj még a bokád?

- Már nem. Kicsit még bicegek és száz, hogy nem fogok magas sarkút húzni még egy hétig.

- Lehet egy kérdésem?

- Persze.

- Hány éves vagy? Tippem szerint 17, de remélem nem öregítettelek.

- Viccelsz? – nevetem el magam. – Azért ne fiatalítsál ennyire. 18 vagyok amúgy.

- Akkor majdnem eltaláltam. Mit dolgozol?

- Semmit. Mióta befejeztem a tanulást, nem találtam magamnak munkahelyet. Hyun Ah viszont jól keres, mellesleg a szülei dúsgazdagok, szóval elvagyunk. Bár kezd zavarni, hogy folyton tartozok neki.

- Addig ne zavarjon, ameddig őt nem. Amúgy Hyun Ahról jut eszembe. Össze kéne hozni Kaijal.

- Igen, de Kai nagyon makacs s bunkó.

- Neem, csak keménynek akarja magát mutatni. Ezzel a viselkedésével viszont ki ideggel már agyilag. Pedig bírom őt, de ha csajok vannak a közelében… - forgatja szemeit.

- Hát fura egy fazon. – Chanyeol leül a tó melletti kis padra és ölébe ültet. Kezével játszadozom, miközben ő az arcomat fürkészi. Óvatosan eltűr egy tincset, hogy jobban lássa a szememet. Tudom, hogy mit akar és én is iszonyat szeretném, de ellen kell állnom neki. Nem tudok uralkodni magamon. Olyan romantikus ez az egész helyzet és én elrontanám?

Lassan közelít felém fejével. Homlokunk összeér, érzem egyenletes lélegzését és hevesen dobogó szív e ritmusát a nyaki ereiben. Egyik kezemmel beletúrok egy kicsit a hajába, másikat mellkasához helyezem.

- Biztos akarod? – suttogja. Nem válaszolok rá, csak lecsukom szemeimet és rátapasztom ajkaimat az övére. Nyelvével megcsiklandozza alsó ajkamat, hogy bebocsátást nyerjen a számba. Nem ellenkezem, így lassan belenyal egy kicsit. Egyre mélyebbre megy és egyre durvább mozdulatokat tesz. Lábamnál megérzem férfiasságát, amitől teljesen zavarba jövök, pedig én sem tagadhatom, hogy teljesen felizgultam rá. Végül úgy érzem, már nem bírom tovább, mert itt fogok elélvezni egy ültő helyembe, ezért lassítok a tempón és már csak kicsi puszikat nyomok a szájára. A csókokat egy arcra puszival zárom le. Beledőlök a karjaiba, fejemet a vállán pihentetem. Nyakán lüktetnek az erek, azokra is pici puszikat nyomok. Chanyeol a combomat simogatja, már a szoknyám is feljebb csúszott. Elmerül a gondolataiba.

- Min gondolkodsz? – kérdezem érdeklődve.

- Rajtad.

- Rajtam? És mit?

- Hogy milyen csodálatos vagy. – megint megigazítja a hajam. Megkapaszkodok a zakójába és újból nyomok egy csókot az arcára.

- Nem, mert te vagy az. Chanyeol, amúgy elnézést szeretnék kérni. Gondolom most összezavartalak, ugyanis azt mondtam, hogy lassítsunk, aztán itt csókolózunk, amit mellesleg nagyon élveztem, de… Felejtsük el, én nem tudok lassítani! Az a baj, hogy túl hamar szerelembe esek.

- Szóval szerelmes vagy belém? – mosolyog, és fejem búbjához dörzsöli az arcát.

- Chanyeol, ajj, ezt te félreérted.

- Nem, értem amit mondasz, de én ezt kérdeztem.

- Még nem, de valami nagyon elindult bennem. – megsimogatom babaarcát.

- Mit kedvelsz bennem?

- Nos, erre könnyű a válasz. Egyelőre mindent. – mutatóujjammal megbököm az orrát. – És neked mi tetszik bennem?

- Kedves, aranyos, gyönyörű, okos vagy. De tudom, hogy te több vagy ennél, csak te is tudod…

- Igen. Amúgy milyen érzés idolnak lenni?

- Először nagyon furcsa. Bárhova mész felismernek és letámadnak az utcán. Sikítozó lányok mindenhol, az embernek egy perc nyugta nincs.

- Jobbra számítottál?

- Hát igen.

- És milyen egy idol barátnőjének? – megint elpirulok. Megfogja a kezem és nyom egy cuppanós puszit az arcomra.

- Azt nem tudom, de ígérem, hogy minden ilyesmitől megkíméllek. Nem fogsz bekerülni a médiába.

- Ki mondta, hogy a barátnőd vagyok? – emelem fel a szemöldököm kérdőn.

- Még nem vagy az, de az leszel. – kacsint rám.