6.

*******************

Fülig elpirulok, de nem bírtam ki, hogy ne mondjam el neki. Hyun Ah tátott szájjal néz minket.

- Én nem is zavarok tovább. Chanyeol! Hol van az illemhelyiség? – kérdezi.

- Ott a folyosó végén. – mutatom. Elmegy (amit nem is bánok), így már csak ketten maradtunk. Kiürült a helység. – Tudom, hogy te voltál. – töröm meg a csendet.

- Kicsoda?

- Hát te leselkedtél utánunk a bokorban vele. – fejemmel arra az irányba bökök, amerre Hyun Ah távozott.

- Pedig reménykedtem, hogy nem láttad az arcom.

- Márpedig az nagy vétek lett volna.

- Köszönöm. – csillogó, fekete szemei belefúródnak az enyémbe.

- Mit? – kezemmel még mindig a kötését babrálom.

- Hogy kihúztál minket a csávából tegnap este.

- Jaa. Szívesen. Na, megpróbálsz ráállni? – nézek a bokájára.

- Háát, megpróbálok.

********************

Megkapaszkodok a karfába, de rájövök, hogy egy kézzel ez nem fog menni. Ekkor Chanyeol odanyújtja a kezét, hogy kapaszkodjak meg benne. Először tétovázok, de végül beleegyezek, és megfogom. Felnyomom magam, de csak az egyik lábamra tudok állni.

- Chanyeol, ez nem fog menni. – feláll és mellém áll. Megkapaszkodok zakójában és megpróbálok lépni egyet előre. – Aú, azt a… rohadt életbe! Chanyeol, vissza kell ülnöm. Nem bírom!

- Vissza tudsz menni?

- Öhm… Igen, csak had kapaszkodjak beléd. – de ahelyett, hogy újból nyújtotta volna a karját, egyszerűen megfog a hátamnál és a térdhajlatomnál és felemel. – Tegyél le! Én is oda tudok menni. – megrémiszt a közelsége. Ez már nekem is sok. Letesz a kanapéra és újból leül mellém, lábamat az ölébe rakja. – Mindent köszönök, de Chanyeol, téged várnak a rajongók.

- Mondom, hogy nem megyek vissza! – erőszakoskodik. – Nincs kedvem a sok sikítozó lányhoz. Amúgy mivel jöttetek?

- Gyalog. – eszembe jut a baleset és újból rosszul leszek. Felkavarodik a gyomrom.

- Jól vagy? Tiszta sápadt lettél. – megrázom a fejem.

- Nem igazán.

- Mi van? Mi történt? – faggat.

- Ezt még nem hiszem, hogy képes vagyok elmondani. Talán később.

- Szóval lesz később? – felhúzza a szemöldökét és várja a választ.

- Azt még meglátom. – húzom az agyát.

- Ma este bulit tartunk a fiúkkal. Átjöhetnétek. – ajánlja fel.

- Megkérdezem majd Hyun Aht is, de nem hiszem. Ő úgyse menne bele. – kamuzom, pedig tudom, hogy egyből kapna az ajánlaton.

- Majd megkérdezem én, hisz itt jön. – mutat Hyun Ahra. Látom rajta, hogy kisminkelte magát, és mintha a melleit is feljebb nyomta volna.

- Most mit néztek így? – néz rám, majd Chanyeolra.

- Kicsit kinyomtad. – összenézünk Chanyeollal és elnevetjük magunkat.

- Haha. Na, miről kérdeztek meg engem?

- Nincs kedved ma eljönni hozzánk? Bulizunk egy kicsit a fiúkkal, és gondoltam meghívlak titeket. Ott lesz még a SHInee is és a Super Junior. Sajnos az f(x) nem tud eljönni, de szerintem a Girls Generation pár tagja átugrik. Tiffany tuti jön, ő már megígérte, hogy benéz.

- Ott lesz MINHO? – hüledezik Hyun Ah. – Hyo Rin édesem, MEGYÜNK! Ja és azonnal tegyél valamit a bokáddal. – mutat rá. Tudtam, hogy ez lesz!

- Akkor 8-kor legyetek a házunknál. Úgyis tudjátok, hol van. – kacsint rám.

- Mibe menjünk?

- A legszexisebb ruhátokba. – neveti el magát. – Na, én megnézem, mi van a srácokkal, mindjárt jövök vissza. –azzal kimegy.

- Mit csináltatok? – fordul egyből Hyun Ah felém.

- Semmit. Miért kellett volna? Hyun Ah. Alig fél órája ismerem…

- Nem igaz! Te már egy és fél éve ismered.

- Mint idolt! De mint embert… szeretném megtudni, hogy milyen, ha nem veszik körbe a többiek. Ez a fél óra nem volt elég ahhoz, hogy megismerjem.

- De bejön?

- Már hogyne jönne be? Jól tudod, hogy mindig is rá vágytam. Nem akarok semmit elsietni.

- Értem. – veszi komolyra. – Hát, remélem azért lesz valami.

- Én is. – meglöki a karomat mosolyogva.

- Te bénám. Látod, néha jól jön, hogy ennyire balfasz vagy.

- Ja, néha.

******************

- Haver, hova a tűntél? – kérdezi BaekHyun, amikor odamegyek hozzá.

- Ő az. – suttogom a fülébe.

- Az a csaj?

- Igen. – mondom örömittasan. – És nem hiszed el, hogy ki hívta meg őket estére. – mosolygok.

- Meghívtad őket a bulira? – néz rám meglepődve. – Ezt inkább beszéld meg Suhoval.

- Jó, meg lesz. Most visszamegyek. – megveregetem Baeki hátát és visszaindulok. – Itt. – hajolok be a függönyön.

- Oké. – mondja Hyun Ah. – Nekünk haza kéne mennünk.

- Hova siettek? – kérdezem.

- Készülődni a bulira. – így Hyun Ah.

- Hahóó! Én is itt vagyok. – Hyo Rin. – Nem tudok ráállni a lábamra és hazasétálni.

- Elviszlek. – ajánlom fel.

- Mégis mivel? – érdeklődik Hyo Rin.

- Kézben. – széles mosolyra húzom számat.

- Na persze. Valószínűleg 9 háztömbnyit tudsz úgy vinni a kezedben, hogy egy rajongó sem támad le minket.

*******************

- Jó, akkor kocsival. – felkap újból és elindulunk ki a bevásárlóközpontból. Folyosók rengetegén megyünk át, mire kiérünk egy zárt parkolóba. Letesz egy pillanatra, hogy előkeresse a kocsi kulcsot. Kinyitja a kocsit és berak az anyósülésre. Hyun Ah hátra ül, Ő pedig mellém. Olyan kedves velem, én mégis elzárkózom előle. Megijedtem talán a nyomulásától? Hisz ő egy idol. Soha nem lehet olyan élete, mint egy rendes embernek, szóval a barátnőjének is nehéz lehet lenni. Egyelőre azon a szinten vagyok, hogy meg akarom őt jobban ismerni, de ahhoz egyedül kell lennem vele. – Mi olyan érdekes rajtam? – villantja rám fehér fogait.

- Ja, semmi, csak elbambultam. – elfordítom a fejem. Fülcimpámat húzogatom unalmamba és az embereket nézem a forgalmas utcákon.

- Hol laktok?

- Tudod, hol van a Hongneung?

- Őő… asszem. Most jut eszembe, kellett volna szólnom a többieknek, hogy elhúztam. – kezembe nyomja a telefonját. – Írd meg Baekhyunnak, hogy hazavittem kocsival a lányokat, sietek vissza. – kikeresem Baekit a telefonkönyvben és leírom neki, amit Chanyeol mondott. Elküldöm.  – Oké, köszi.

 Szerencsére már nem volt olyan forgalmas az út kocsival, mint délelőtt, ezért hamar hazaérünk.

- Itt vagyunk. – mondom. Kinyitom az ajtót és ki akarok szállni, de nem tudok. Chanyeol azonnal odaszalad, hogy segítsen nekem. – Ne erőltesd meg magad. Ugye még eljössz a buliba? – néz rám kutyaszemekkel.

- Nem tudom még. – alsó ajkait lebiggyeszti. Iszonyat manó!

- Nem, igazad van, bocsi. Neked most pihenned kell. Felvigyelek?

- Nem muszáj. Sietned kell.

- Ez már nem tesz semmit. – felkap a karjába és felmegyünk a lifttel. Hyun Ah kinyitja az ajtót és bemegyünk. – Szép lakás.

- Köszönjük.

- Hova rakjalak le? – fejünk alig van 20 centire egymástól. Most veszem észre, hogy milyen gyönyörű szemei is vannak valójában. Mentolos leheletét érzem, illatos parfümjével keveredve. – Na?

- Ja, háát… Be tudnál vinni a szobámba. Szerintem alszok egyet még a partiig.

- Szóval eljössz? – örvendezik.

- Igen. – mosolygok. – Amúgy arra van a szobám. – mutatom neki az utat. Bevisz és lerak az ágyra. – Köszönöm.

- Semmiség. Na, akkor majd 8 körül. Addig pihend ki magad.

- Okés. Szia. – intek neki.

- Jó pihenést. – kimegy a szobámból és hallom, ahogy becsukódik a bejárati ajtó is. Hyun Ah nem jön be zargatni, ezért álomra hajtom fejem és bealszok.