4.

- Hyo Rin!!!!!! – üvölti a fülembe Hyun Ah izgatottan ugrál az ágyamon. – Készülődj, mert már csak három kerek egész óra, és találkozunk velüüük!!! – kikelek tiszta kócos fejjel. Hyun Ah már fel volt öltözve, gyönyörű vörösesbarna haját is megcsinálta. Ugyan smink még nem volt rajta, így is babaarca volt. Kimegyek a mosdóba megmosakodni, hogy én is kinézzek valahogy, dobok magamra egy alap sminket és kimegyek a szobámba, hogy felhúzzam az újonnan vett ruhámat. – Olyan jól áll rajtad. – mondja nekem Hyun Ah.

- Hát még rajtad ez. – mutatok az övére. – Hyun Ah, nincs egy fejfájás csillapítód? Iszonyat hasogat a fejem.

- Ne már! De van. Most azonnal vedd be. – nyom a kezembe négy szem gyógyszert.

- Nem drogozni akarok. – kiveszek a markomból egy szemet és a többit visszaadom Hyun Ahnak. Ő csak megrándítja a vállát és magába önti a gyógyszert. – Hát te megörültél! Kajak bedrogozva akarsz odamenni? – hüledezem.

- Jaj, ugyan már! Ez csak egy gyenge fejfájás csillapító, mellesleg az enyém is fáj tegnap este óta. – mutat a fejére.

- Na persze. –jegyzem meg alig hallhatóan. Felkelek az ágyamról és visszamegyek a fürdőbe, hogy megerősítsem a sminkem és megigazítsam a hajam. Miután ezzel is megvagyunk, felhúzom a magas sarkúm és lemegyünk a garázsba a kocsiért.

- Te vezetsz. – dobom át a kocsi kulcsot Hyun Ahnak.

- Oké. – beszállunk mindketten és Hyun Ah beindítja a motort. Ahogy kihajtunk a garázsból, rájövünk, hogy gyalog előbb odaérnénk, mint kocsival.

- Basszák már meg az emberek! Miért pont Kedden kell ekkora forgalomnak lennie?

- Ők is az aláírásra mennek talán. – mondom csalódottan. Nem is gondoltam eddig arra, hogy annyian lesznek ott, hogy nem fogunk sorra jutni. Előbb kellett volna elindulni. Hyun Ah ezerrel nyomja a dudát, de feleslegesen.

- Mi a franc folyik itt? – kérdezi mérgesen.

- Nézd. – mutatok egy pár kocsival előrébb. – Ezek összementek.

- Vészes? – nyújtogatja a fejét Hyun Ah, de nem lát semmit, mert az előttünk levő autók betakarják. Kihajolok az ablakon, hogy megnézzem jobban is.

- Igen, elég súlyos innen nézve. – ekkor észreveszek valamit, amit nem kellett volna. - Hyun Ah! – sikkantom fel. Szemeimet összecsukom, kezeimet a szám elé teszem és elkezdek sírni. Rosszul leszek.

- Mi az? Mit láttál? – nem tudom elmondani neki, mert úgy érzem, bármelyik pillanatban kiadhatom magamból a reggeli kávémat és a gyógyszert. Csak megrázom a fejem és tovább bőgök. – Mondjad máár!

- Hyun Ah! Az ott, ugye nem? – mutatok arra, amerre láttam a borzadályt. Oda se merek nézni.

- Igen, az. De ezen most mit kell úgy kiakadni. Benned is ilyen van. – kiráz a hideg, ahogy belegondolok, hogy koponyacsontom alatt ilyen rejtőzik. Nem értem, hogy Hyun Ah, hogy nem lesz rosszul ettől, de már párszor sikerült megtapasztalnom, hogy elég hidegvérű, ha ilyenekről van szó. Sose riadt meg egy bogártól sem, sem akkor, amikor biosz órán ezeket tanultuk és behozták nekünk a különböző szerveket. Ezt nagyon becsülöm benne. – Na, inkább visszafordulok és megyünk gyalog, mert így tényleg soha nem érünk oda. – visszafordul és letesszük az autót egy közeli parkolóba. Kiszállunk és elindulunk a bevásárlóközponthoz.

********************

- Oké, már csak egy és fél óra, és szereplés. – üti össze tenyerét Kriss. Mindenkin látom, hogy egy kicsit feszült, bár ez nem az első ilyen. Mégis mindig bennünk van ez a görcsös érzés. Én különösen izgulok, pedig ez csak egy aláírás lesz. Semmi több. Ezzel nyugtázom magam, ameddig a sminkes csaj az utolsó simításokat végzi rajtam. Aztán átadom a helyem BeakHyunnak.

Az asztalról leemelek egy palack vizet és egy nagyot kortyolok belőle. Eljátszadozok a vízzel a számban, majd lenyelem. Kényelmesen elhelyezkedek egy kanapén és elbambulok. Mostanában igen gyakran gondolkodok a semmin, sok ideig. Valami megváltozott bennem. Olyan érzésem van, mintha hiányolnék valamit az életemből. Vagy valakit…  De ekkor Kai megzavar a gondolkodásban, ugyanis teljes erejéből mellém huppan.

- Mi a franc van veled? – belenéz a szemembe.

- Fogalmam sincs. Egyszerűen nem tudok rájönni, pedig tudom, hogy nem ilyen szoktam lenni.

- Akkor azt ajánlom, hogy most azonnal változtass, mert a rajongók nem fogják jó szemmel nézni, hogy ilyen morci vagy. – csap a térdemre.

- Jó, igazad van. – erőltetek az arcomra egy széles mosolyt.

- Ezt a bárgyú mosolyod meg elfelejtheted. – neveti el magát.

- Köszi, Mr. Tökély.

- Hali. – ül le velünk szembe SeHun Luhannal. – Mizu?

- Sziasztok. Semmi. – rántom meg a vállam.

- Olyan jó, hogy végre együtt vagyunk. – örvendezik Luhan. Már megint képtelen vagyok rájuk figyelni, pedig Kai nagyon belemerült a beszélgetésbe. Valamit a jövőbeli tervekről hablatyol.

- Hahóóó! – zökkent ki Lay. – Te min tudsz ennyit gondolkodni? Mióta itt vagyunk nem is beszéltél velünk normálisan. Mi van veled?

- Mondom, hogy semmi! – állok fel, talán kicsit túl gyorsan is. Ideges lettem. Mindenki engem néz, de nem érdekel. Beviharzok a mosdóba és megmosom az arcom, nem érdekelve, hogy lemosom a sminkem. Kinyílik mögöttem az ajtó. Baeki jön be rajta.

- Chanyeol, minden oké? – kérdezi aggódó fejjel.

- Igen. – nem tudok belenézni a szemébe. Lehorgasztom az orrom, kezeimmel a csapra támaszkodok.

- Nem úgy látom. – félmosolyra húzza a száját. Kezét a hátam közepére teszi, és körkörösen simogatni kezdi. – Mond el nekem, mi bánt. Már két napja ilyen vagy. És ezt mindenki észrevette. Az M-esek is azt gondolják, hogy miattuk, ugyanis még az előtte levő napon tök normális voltál. Mióta itt vannak tiszta hülye vagy. Már bocs, de erre a viselkedésre nem tudok jobb jelzőt.

- Nem, igazad van. Hülye vagyok, de azt hiszem besokalltam.

- Üljünk le, és mond el mi a bajod. – kimegyünk a WC-ből és leülünk egy sarokban levő fotelre.

- Rátérek a lényegre. Mióta megláttam a bokorban azt a lányt… azóta úgy érzem, hiányzik valaki az életemből.

- Egy barátnő. – helyesel BaekHyun. – Értelek. Szóval neked bejött az a csaj?

- Háát… Nem csúnya. – vakargatom a tarkóm zavaromban.

- Szóval igen. – mosolyodik el.

- Baeki, ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek.

- Dehogy mondom. Majd ha akarod, te elmondod. Én tartom a számat. – már is felszabadultabbnak érzem magam, hogy sikerült ezt valakivel megbeszélnem. – Na, de ne legyél morcos. – löki meg a karom. Elmosolyodom, de ez már nem egy álca mosoly, hanem egy szívből jövő.

- Fél óra és kezdünk. – ordítja a programszervező férfi. Megölelem BaekHyunt és együtt visszamegyünk a többiekhez.