12.

Elérkezett a délután és már lázasan készülődtem a randira, amit még BeakHyun is megjegyzett.

- Elég lesz már abból a sprayből. – legyezett az orra előtt. – Chanyeol, ezt vedd le. – letépi rólam a dzsekimet. – És kell még valami ide… - leveszi a polcról a fullcapemet, és kezembe nyomja - … ezt vedd fel.

- Úgy fogok kinézni, mint egy csöves.

- Nem, hanem laza leszel. Bazz, nehogy már így kiöltözz! Csak hozzá mész a lakására. Vedd le ezt a nadrágot is, és húzz fel egy kevésbé feltűnőbbet. Mondjuk ezt a farmert. – dob ki a szekrényemből egy sötétebb színű farmernadrágot. Átöltözök gyorsan, kicsit megigazítom magam a tükörbe és kiveszem Baeki kezéből a kocsi kulcsot.

- Nincs mit. – mondja, mikor már háttal vagyok neki.

- Köszi. – becsapom az ajtót és lesietek a lépcsőn. Kai szerencsére kint hagyta a kocsit, így nem kell vesződnöm a kiállással. Beindítom a járművet és kihajtok az utcára.

A belváros felé egyre nagyobbodnak a sorok, már megint megállt a forgalom. Ez az átka Szöul utcáinak. Nem tehetek mást, mint hogy megvárom, míg eljutok a következő kereszteződésig, ahol aztán végre kiszabadulok innen és ott leszek Hyo Rinéknél.

Már több mint egy órája ülök a kocsiban, mire elérem a kereszteződést. Hyo Rin pont akkor hív, amikor a házuk előtt állok.

- Hol vagy? – kérdezi aggódó hangnemmel.

- Most értem ide. – leteszem. Pár perc múlva már nyakamba csimpaszkodik Hyo Rin és akkora lendülettel szaladt nekem, hogy kis híján hátra estünk.

- Miért késtél? – gyanakvó szemekkel nézett rám.

- Nyugi, csak ez a buzi forgalom. Már megint  tök nagy dugó van a városban. Amúgy Hyun Ah hogy van?

- Alszik, szóval csendbe kell lennünk.

- Szerintem nem is akarok túl sokat beszélgetni, elég, ha Dr. Park Chanyeol áttanulmányozza szád minden egyes felületét. Ígérem, néma csendben. – belecsípek a fenekébe, amitől hangos kacajban tör ki a lépcsőházban. Amikor ajtajuk elé érünk, pisszeg egyet és lassan kinyitja azt.

************************

Belépünk az ajtón, Chanyeol leveszi magáról a cipőjét és bemegyünk a konyhába.

- Kérsz inni? – suttogom.

- Aha. – kiveszek egy poharat a szekrényből és töltök neki hideg kólát, de még mielőtt odaadnám neki, belekortyolok. – Tessék.

- Úgy gondoltad, hogy én ezt most elfogadom így? – kivillantja fehér fogait.

- Hát, akkor megiszom én. – ki akarom venni a kezéből, de nem engedi. Leteszi a poharat, és elkezd csikálni. Én automatikusan összekuporodok, hátat fordítok neki, és kezemet a hasam elé szorítom, de ő megtalálja a gyenge pontomat. Az oldalamat. Nevetőgörcs jön rám, amit nem tudok abbahagyni, de vissza kell fojtanom, nehogy Hyun Aht felébresszem. Chanyeol kezeivel átkarol, így azokat kezdem el püfölni, hogy eresszen el. Feladja végre magát, maga felé fordít és megcsókol. Nem hagyjuk abba, hanem nekinyom a pultnak. Falom a száját, nyelvemmel izgatom nyelvét, édes ízű nyála összekeveredik az enyémmel. Alsó felét nekem nyomja, így megint megérzem a becses felét, de most már tényleg nem tudok ellenállni neki. Abbahagyja a csókot, felkap, és bevisz a szobámba. Félek, hogy mi fog történni…

**********************

*Kai PoW*

Unatkozok. Azon filózok, vajon mi lehet Hyun Ahval. Remélem nem lesz sokáig beteg, mert úgy tervezem, hogy egyik nap találkozok vele. Nem tudom kiheverni azt a pillanatot, amikor reggel kijött abban a fehérneműben… Tudta, mi a gyengém. Úgy döntök, mivel nincs kocsi, ezért busszal elmegyek hozzájuk és ápolgatom kicsit, mert Hyo Rin most úgyis Chanyeollal lesz elfoglalva. Nem szólok senkinek, csak lelépek otthonról.