3.

- Hé, kérsz egy pohárral? – kérdezi Hyun Ah egy üveg bort felmutatva.

- Te mit művelsz? Miért akarsz piálni?

- Csak úgy. – megrántja a vállát és meghúzza az üveget. – Bulizzunk már egyet! Holnap eljegyeznek.

- Ki? – nézek rá érthetetlenül.

- Hát Kai! Te bolond. – bekapcsolja a magnót és kezében az üveggel ugrál ide-oda. Nem bírom visszatartani nevetésem, így kitörök.

- Te iszonyat hülye vagy. – átveszem tőle az üveget és én is belehúzok, már csak a buli kedvéért. – nem kéne másnaposan odamennünk. – mondom még mindig nevetve.

- Majd magunkba tömünk pár fejfájás csillapítót meg bedöntünk pár liter kávét aztán pörögni fogunk. Mellesleg a smink mindent elfed. – feltekeri a hangerőt, így már üvölt a zene. Hyun Ahval túlordítva a zenét, énekelünk és táncolunk. Amikor épp jött a kedvenc részem az EXO Historyban, kopognak. Szórakozottan, a borospalackkal a kezembe nyitom ki az ajtót. A szomszéd áll előttem ölbe tett kezekkel, morcos fejjel.

- Jó estét. – üdvözlöm az idős hölgyet.

- Magának látom, az van. – néz fintorogva a kezemben levő piára. – Kérem, fejezzék be ezt a bulit. Már este 10 van, és az egész ház maguktól zeng. - nem tudom miért, de kitör belőlem a nevetés. Talán mégis csak sokat ittam.

- Jó, jó. – mondom még mindig nevetve. – Viszlát. – becsapom a nő előtt az ajtót, meg se várva, mit mond.

- Ki volt az? – kérdezi Hyun Ah, aki a táncolástól már teljesen ki van izzadva.

- Csak az a szomszéd banya. Az a hülye pina, azt akarja, hogy halkítsuk le a zenét, mert – itt megállok és elkezdem utánozni a nőt – TÚL HANGOSAK VAGYUNK. – Hyun Ahval nagyokat kacagunk.

- Na, jól van, adjuk meg neki, amit akar. – megy oda Hyun Ah a magnóhoz, és letekeri a hangerőt.

- Ne máár!! – nézek rá csalódottan. - Mekkora buli lenne már, ha visszajönne, és újból szembe röhögnénk.

- Hyo Rin, fel is jelenthet. – veszi komolyra.

- Jó, igazad van. Na, megyünk a fiúkhoz?

- Ahha. – bólogat hevesen. Felhúzzuk a cipőnket és kimegyünk sétálni.

********************

- Ránk. – mondja Kriss mosolyogva. Összekoccintjuk pezsgőspoharainkat, majd magunkba döntjük az italt.

- Szerintem ne igyunk többet, mert nem akarok másnaposan menni az aláírásra. – mondja Chen.

- Én sem. – teszi hozzá D.O.

Nem érzem valami jól magam, ezért inkább újból kimegyek a teraszra. Nem tudom miért, de automatikusan a bokor felé nézek, de semmi életjelet nem látok. Ez valamiért idegesít. Ránézek az órámra, ami már 11-et mutat. Ekkor hangos kacajokat hallok az utca végéből. Erre felkapom a fejemet, és figyelmesen várok, mikor bukkannak elő az alakok. Biztos vagyok benne, hogy lányok. Eszembe jut, hogy reggel, még az indulás előtt odamentem a bokorhoz, és ott találtam egy táskát. Elraktam a szobámba, mert úgy gondoltam, hogyha mégis visszajönne, akkor majd személyesen adnám neki oda. Ekkor feltűnik Ő és a barátnője is. Az utcán sétálnak, nevetgélnek. Amikor meglátom arcát az utcai lámpa fényében, rájövök, hogy gyönyörű lány. Szebb, mint tegnap. Megint a bokrok felé mennek, de most nem ahhoz, amelyikhez tegnap, hanem kettővel arrébb. Egy darabig még mozognak a levelek, majd abbamaradnak. Úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy ott kuksolnak.

*********************

- Hyo Rin! Nézd, ott van. – mutat a teraszra barátnőm.

- Tudom, én is látom. – mondom zavartan. Figyelem, ahogy száját harapdálja és magába mered. Vajon min gondolkodik ennyire? Hirtelen hátat fordítva nekünk bemegy.

*********************

Elindulok a szobámba és kitúrom a szekrényből a táskát. Kai az ajtófélfának dől és engem figyel.

- Mit keresel?

- Semmit. – dugom hátam mögé a táskát. – Csak ki akarok menni, kicsit sétálni.

- Jövök veled. – elrugaszkodik és elindul a bejárat felé. Nem mondok neki nemet, de örülnék neki, ha nem jönne. Mindegy, talán le tudom rázni.

- Mi az a kezedbe? – kérdezi, mikor már kint sétálgatunk a kertbe.

- Egy táska. – rándítom meg a vállam.

- Csinos. Te mikor hordasz ilyet? – veszi a kezébe.

- Haha, nagyon vicces. – veszem el tőle.

- Kinek viszed? – kérdezi mosolyogva. – Chanyeol, ugye nincsen senkid.

- Dehogy! Nincs.

********************

- Hyo Rin, ezek erre tartanak. – mondja nekem Hyun Ah rémülten.

- Ott a táskám. – mutatok a Chanyeol kezében levő kiegészítőre.

- Tényleg. Hyo Rin, lépnünk kéne, még mielőtt túl közel jönnének. Már így is csak 5 méterre vannak tőlünk. – Hyun Ahnak igaza van, de nem tudok megmozdulni. A földbe gyökerezik a lábam. Chanyeol csillogó szemeit figyelem, és gyönyörű száját. Haja most szög egyenes. – Na, mozdulj már. – erre csak megfogom Hyun Ah karját, és visszarántom magam mellé.

- Maradunk. – mondom rá se hederítve. Nem tudom levenni róla tekintetem. Hyun Ah rájön, hogy komolyan gondolom, amit mondtam, ezért nem tiltakozik. Csöndben kuksol és kihallgatjuk a fiúk beszélgetését.

********************

- Van itt valaki? – kérdezi Kai, de nem kap rá választ. Elindul egyenesen ahhoz a bokorhoz, ahol tegnap a lányok voltak, de nem talál senkit. Én tudom, hol rejtőznek, és amikor elindul ahhoz a bokorhoz, megállítom.

- Hé, nincs itt senki. Gyere, menjünk be. – intek neki.

- Oké. – vet egy utolsó pillantást a bokorra és megindulunk a ház felé. Hátranézek és kacsintok egyet a lánynak, hogy minden rendben. Nem köpöm be őket a többieknek. Besétálunk a házba és mindenki lerohan minket.

- Hol voltatok? – kérdezi egyből Suho.

- Levegőztünk. – így Kai. Átverekedve a többieken a szobámat veszem célul, hogy elrakjam a táskát a helyére.

*******************

- Hyun Ah. Láttad? – sokk hatása alatt állok.

- Igen! Chanyeol megvédett minket! – ujjongott.

- Rám kacsintott. Biztos vagyok benne, hogy jól láttam. Ez kacsintás volt.

- Hyo Rin, én is láttam. Istenem!! Nem akarok ünneprontó lenni, de haza kéne mennünk. – teszi hozzá mellékesen.

- Igazad van. – felállok, kicsit megtornásztatom lábaimat és kimászunk a kerítésen. Hazafele is csak róluk tudunk beszélgetni és arról, hogy mi lesz holnap az aláíráson. Már izgatottan várom.