5.

*************************

- Te atya úristen! Mekkora sor van itt. – hitetlenkedem.

- Mire számítottál? Az aláírás előtt fél órával toppanunk be. Csoda, hogy még befértünk egyáltalán ide.

- Hyun Ah, biztos végigálljuk?

- Holt biztos. Akarom látni Kait!

- Mintha nem láttad volna tegnap. – teszem hozzá.

- Jól van, de akkor sötét volt és nem látott engem. Ja, és nem feleslegesen vettem meg ezeket a ruhákat.

- Jó, meggyőztél.

- Nézd!!! Ott vannak. – sikít fel Hyun Ah, mintha most látná őket először.

- Kajak olyan vagy, mintha nem láttad volna őket már vagy ezerszer.

- De nem tudok betelni velük.

Elsőre Kai lép ki, utána Suho, Sehun, DO, BaekHyun és a végére marad az én Chanyeolom.

- Annyeong! – mondja Kai a mikrofonba. – Ez itt az EXO-K én Kai vagyok! – minden tag végig megy, aztán kijönnek az EXO-M tagjai is, akik szintén bemutatkoznak. Mintha nem ismernénk őket. Minden rajongó ezerrel tombol a bevásárlóközpont közepén. Helyet foglalnak a székeken az EXO-sok és elkezdődik az aláírás.

Már két órája állunk sorba, mégis alig haladt valamit. Talán a fele lement, de mögénk is egy csomón érkeztek.

- Hyo Rin, alig tudok állni. Mond, hogy van nálad még víz. – kikapom a táskámból a vizes flakont, de nincs benne már semmi. Hyun Ah csalódottan néz rám. – Akkor most mi legyen? Elmész vízért?

- Elmegyek. – forgatom a szemeimet, de nem tehetek mást, mert én is szomjas vagyok. – Csak adj pénzt.

- Adok, adok. – nyom a kezembe egy kis vont, és már el is indulok a büfés pultok felé. Odamegyek az egyikhez, és kérek a büfésnőtől két palack vizet. Azt kifizetem és elmegyek vissza a sorba. Hirtelen eléggé megfogyatkoztak az emberek.

- Hát itt meg mi történt? – kérdezem meglepődve. – Eléggé megfogyatkoztunk.

- Ja, csak az egyik csaj elájult, aztán elment a hozzátartozóival együtt, meg eléggé beindultak a fiúk. – Hyun Ah kezébe nyomom a vizet, aki nagyokat kortyol belőle. A visszajárót is visszaadom neki.

- Nekem el kell mennem WC-re.

- Oké, de siess. Most már nemsokára sorra kerülünk. – elszaladok az illemhelyiség felé. Bemegyek, és szerencsémre találok egy üres fülkét, amibe azonnal betelepedek. Kiengedem magamból, amit már régóta tartogattam. Nagy megkönnyebbülést éreztem. Kimegyek, kezet mosok és megigazítom a sminkem, majd visszaszaladok Hyun Ah-hoz, aki már a dobogó szélén állt. Integetett, hogy siessek. Felgyorsítottam a tempómon, de nem kellett volna, ugyanis túl magas volt a cipőm sarka. Miután kificamodott a bokám, várható volt, hogy eltanyálok. Hyun Ah a szája elé kapja  a kezét és mindenki engem néz, még a fiúk is. Még Chanyeol is. Ez hihetetlen, most jól beégtem.

*******************

Egyből felismerem Őt. Igen, biztos vagyok benne, hogy ő az. Felkelek a helyemről, és azonnal odamegyek hozzá, nem érdekelve a rajongókat. Tátott szájjal bámulnak minket.

- Hé, jól vagy. – guggolok le mellé. Felemeli a fejét és belenézek csillogó, gyönyörű szemeibe. Elvarázsolnak.

- Öhm… öhm… I-Igen. – hebegi. – Vagyis… - felül és megfogja a bokáját. – Nem, nem hiszem, hogy fel tudok kelni. – felállok, hogy felsegítsem. Kezénél fogva felhúzom és átdobom karját a vállamon, hogy megtámasszam.

- Beviszlek a színfalak mögé, ott majd ellátják. Kivel jöttél?

- A barátnőmmel. – bök rá arra a lányra, akivel volt akkor is, amikor leselkedtek utánunk. Odaintek neki, hogy jöjjön ő is.

- Szia, Chanyeol vagyok. – mutatkozok be. – De ezt nyílván tudod.

- Hát igen, én meg Hyun Ah. Ez a balfasz meg Hyo Rin.

- Köszi. – mondja sértődötten Hyun Ahnak.

- Pedig az vagy.

- Na lányok, ne veszekedjetek, inkább menjünk be. – beviszem őket a függöny mögé és leültetem Hyo Rint a kanapéra. Kiveszek az egyik pezsgőtartóból jeget és beletekerem egy rongyba. Leülök Hyo Rin mellé és ölembe rakom a megsérült lábát. Leveszem róla a cipőt és rányomom a hideg jeget. Felszisszen. – Nyugi, majd megszokod a hideget.

******************

El sem hiszem, hogy itt vagyok és Chanyeol ENGEM ápolgat. Iszonyat fáj a bokám, de nem tudom a fájdalomra koncentrálni, annyira átjár a forróság. Minden érintésénél kiráz a hideg, de közben érzem, hogy egyre jobban izzadok. Szemeit figyelem, ahogy nagy gondossággal ráhelyezi jeget a lábamra. Nem tudom leenni róla a szemem. Felnéz rám és tekintetünk találkozik, amire elneveti magát. Olyan, mintha csak mi ketten lennénk itt, a szobába, pedig több százan forgolódnak körülöttünk és még Hyun Ah is itt van, aki végig minket figyel.

- Olyan aranyosak vagytok. – mondja felénk. Mindketten meglepődve nézünk rá, majd egymásra. Zavarában inkább újból elkezdi babrálni a kötésemet.

- Hyun Ah. – szólok rá.

- Chanyeol, nem jössz vissza? – jön be Kai is, amire Hyun Ah felfigyel.

- Nem, mond meg a többieknek, hogy nem tudok.

- Hát oké. – visszamegy a többiekhez. Chanyeol odafordul Hyun Ahhoz.

- Bejön mi? – kérdezi huncutul.

- Haha, miért jönne be?

- Jajj, ugyan már. Csak tátva volt a szád, amikor bejött. Le sem tagadhatnád. – Hyun Ah sértődöttséget tettet.

- Chanyeol, nem muszáj itt maradnod. Menj csak vissza. – mondom neki.

- Viccelsz? Dehogy megyek vissza abba a nagy tömegbe. Mellesleg soha nem hagynám ki, hogy egy ilyen szép lányt ápolgassak, mint te. – belepirulok. De nem csak én, hanem ő is. Nem találok szavakat. Hát tetszem neki?