2012. július 6., péntek

18.

Elnézésetek szeretném kérni, amiért nem írtam mostanában :$ Ígérem, most többet fogok ezzel a fanficemmel foglalkozni ^^



************************

Mikor kinyitom a szemem, már nincs mellettem. Ránézek az órára, ami a fél tizenegyet ütötte. Kipattanok és az ablakhoz szaladok, hogy megnézzem mi a helyzet az utcán. Csend, de lehet, hogy ez csak a látszat. Ki tudja melyik bokorba bújt meg egy paparazzo, vagy épp melyik autóban kuksol az egyik rajongó.
-Khöm, jó reggelt. – köhintem a többieknek, akik a nappaliban kuksolnak. Hyun Ah megfog a karomnál fogva és behúz a szobájába, az ajtót meg becsapja.
- Milyen volt? – emeli fel a szemöldökét és izgatottan várja a választ.
- Mi?
- Hát a tegnap este!
- Jaa, hogy Az. – visszajátszom a történteket, közben meg vigyorgok, mint a tejbe tök. – Istenem, Hyun Ah, ez egy állat.
- ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN! – ugrándozik, kezével összevissza csapkod. – Mesélj, részleteket! – leültet az ágy szélére és lehuppan mellém.
- Most mit mondjak? Jó volt.
- Miket csináltatok? – ilyen perverznek még sose láttam.
- Muszáj? – pirulok el. – Ez olyan ciki.
- Ha jót akarsz magadnak, elmondod.
- Igazából semmi különöst. – eszembe jut, hogy kikötöttem az ágyhoz. – Öhm… egy kötéllel kikötöttem az ágyhoz.
- Hogy mi? Durva vagy. – elismerően megveregeti a vállamat. – És még?
- Most mondjam el az egészet?
- IGEN! – türelmetlenkedik.
- Először kicsit smaciztunk, aztán levettük ruháinkat, Ő megujjazott, utána kötöttem ki és szoptam le, végül belém rakta. – elképedve bámul.
- Aztaaaaa. És, mekkora volt? – nevetgél, de azért az arca belevörösödik a kérdésbe.
- Azért ilyenekbe nem akarok belemenni. – csapkodom a combját.
- Na, de most komolyan. Akarom tudni.
- De ne akard! Legyen elég annyi, hogy nem kicsi.
- De nem is nagy ezek szerint.
- Igenis nagy. – hopp, hát kicsúszott.
- Óóó… - kaján vigyora megijeszt.
- Ezt felejtsd el, nem mondtam semmit.
- Már késő. – ölti ki a nyelvét.
- És, mi volt Kaijal? – terelem másra a témát.
- Semmi. Filmeztünk, aztán velem aludt.
- Ugyan már, volt itt még valami. Gyanús vagy te nekem.
- Oké, oké. Volt egy kis csók is, de semmi több.
Olyan boldog vagyok, hogy mégis összejönnek a dolgok.
- Amúgy kinéztél az utcára? – kérdezi.
- Igen, de nem vagyok annyira biztos benne, hogy tiszta lenne a terep. Még egy éjszakát kéne maradniuk, persze ha csak Suho engedélyezni, meg hát a fiúknak is bele kell egyezniük.
- Én benne vagyok. Még akarom kicsit puhítani Kait.
- Okés. Akkor menjünk, kérdezzük meg tőlük. – kimegyünk együtt. A fiúk kérdőn néznek végig rajtunk, de csak egy legyintéssel elintézem a dolgot.
- Azon gondolkodtunk, hogy nem-e lenne kedvetek még egy estét maradni. – fog bele Hyun Ah.
- Persze, ha csak beleegyeztek, illetve Suho is.
- Attól tartok, nem. Ma lesz fellépésünk a városba. – szomorodik el Chanyeol. – Viszont Hyo Rin, utána elmehetünk valahova. – szegezi rám mutatóujját.
- És ha átjönnénk fellépés után a házatokba? – érdeklődi Hyun Ah.
- Nekem az is megfelel. – így Kai.
- Hát, akkor meg van oldva. – csapom össze a tenyeremet. – Már csak az a kérdés, hogy hogyan juttok ki innen.
- Hívunk egy taxit.
- De tudni fogják, hogy ti vagytok azok. – próbálom átgondolni, hogy mi lenne a legjobb, de tippem sincs.
- Egyszer úgyis távoznunk kell. Nem hihetik azt, hogy az örökkévalóságig itt leszünk. – Kai próbál érvelni a saját ötlete mellett. – Szerintem a taxi lesz a legjobb.
- És – szája elé kapja kezét Hyun Ah – na jó, ezt hagyjuk.
- Nem, most már mondjad. – kíváncsi vagyok mit talált ki. Odahajol és megsúgja. Az ötlet is már merész, de ahogy elképzelem, az még durvább. Fuldoklok a röhögéstől.
- Mi az lányok? – érthetetlen arcot vágnak mindketten, mintha nem tudnák, mi a bajunk.
- Hyun Ah azt találta ki, hogy öltözzetek be nőnek. – könnyeimet törölgetem.
- Ezt el is vethetjük most azonnal. Ilyen baromságot életemben nem hallottam. – kapja fel a vizet Kai, viszont Channie maga elé néz, fogaskerekeinek kattogását fülembe hallom.
- De ha belegondolsz, ez nem is olyan rossz ötlet. – szólal meg.
- Chanyeol, nem ismerlek. Ez most komoly? Te bevállalod?
- Igen. – kiegyenesíti gerincét.
- Hyo Rin, készülj. Te adsz nekik ruhát. – ragadja meg a vállam Hyun Ah, azzal eltűz a fürdőbe magával rángatva Kait.
- Hát akkor, Channie, te jössz velem. – nyújtom a karom felé. Felkel a heverőről és bejön velem a szobámba. Kidobálom az ágyra a ruháimat, Chanyeol meg néha beletúr, kiveszi és megnézi az érdekesebb darabokat. – Igazából nem muszáj olyan lányosnak lenned. Adok egy pulcsit, egy fullcapet, és nem tudom, hogy be mered-e vállalni a rövidnadrágot. – beleharapok alsó ajkamba.
- Be. – vonakodik tőle, de nem tudok nagyon mást adni neki. – A hajaddal nem kell túl sokat csinálni, maxi hátrakötöm egy kis copfba, még egy kis smink. Ja, és ha nem lenne baj, nem ártana leszedni a szőrt a lábadról. – ez már tényleg kicsit sok, de el kell hitetni az emberekkel, hogy ő lány. Bólint egyet.

- Baszki Kai. – Hyun Ah belöki a szobámba a már kisminkelt Kim Jong Int. Chanyeol az ágyon fetrengve kacag és én se tudom megállni. – Nagyon szép vagy.
- Kuss. – mérgelődik. – Még mindig nem értem, hogy tudtatok rávenni…
- Egyszer még meghálálod. – ad egy puszit Hyun Ah az arcára. – Hyo Rin, adj ruhát. – utasít.
Odadobok neki egy csinosabb darabot, de az a fejemen landol.
- Ezt nem húzom fel. Nevetséges. – adok neki egy másikat, ami nagyjából Chanyeoléra hasonlít, azt elfogadja, de nagyon húzza a száját. Levetkőzik alsóra és átöltözik, közben Channievel kimegyünk a fürdőbe, hogy kicsinosítsam. Halvány sminket dobok rá és a haját megcsinálom úgy, ahogy említettem. Mikor ezzel készen vagyunk, nekiállok leborotválni a lábát. Nem ment egykönnyen, de egész jó lett a végeredmény.
- KÉSZ! – törlöm le homlokomról az izzadságcseppeket. – Adok egy cipőt.
- Nem hiszem, hogy lenne az én méretembe.
- Hányas lábad van?
- 45. – vakarja a tarkóját.
- Ajjaj. Akkor végül is maradhat a deszkás cipőd. Illik a ruhádhoz. – kimegyünk, felhúzza a cipőjét és indulásra készen áll. Már csak Kait várjuk. Érdekes hangok szűrődnek ki a szobámból. Kai fújjog, néha huppanásokat hallok, hol ordításokat. Hyun Ah pedig ilyenkor visszakiabál, de vihogását is felismerem.
- Gyere már ki. – ráncigálja a kezénél fogva. – Hidd el, ha nem tudnám, hogy fiú vagy, lánynak néznélek.
- Az még jobb, most aztán megnyugtattál. Mit kapunk ezért otthon. Egy életre eláshatjuk magunkat.
- Szarjad már le! Egyszer élsz! Ezt is ki kell próbálnod. – húzza még mindig Hyun Ah. – Mi is veletek jövünk.
- Menjünk mi is? – nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
- Menjünk. – belebúj egy szandiba és belekarol Kaiba. – Na, iparkodd magad.
Én is felveszek egy cipőt, összekötöm a hajam és lemegyünk. Óvatosan kinyitom a bejáratit, hogy van-e valaki kint, aki esetleg gyanús lenne, de nincs. A taxi megérkezett, mi egyesével kilopakodunk, beszállunk és megkérjük a sofőrt, hogy minél hamarabb induljon el. A fiúk meg vannak szeppenve, egy szót se szólnak egész úton, de ha Chanyeol akár egyet is tüsszente, tuti lebuknánk.
Feszülten kiszállunk a kocsiból, de váratlanul egy nagy tömeg gyűlt össze a kapu előtt. Mindenki felénk fordul, azonnal elveszünk a nagy tömegben. A sok vakútól káprázik a szemem, rátaposnak a lábamra, összenyomnak és ezernyi kérdés repked felém. A hangok összemosódnak, és a következő pillanatban már a földön vagyok. Félek, hogy itt fognak agyon taposni. 

2012. június 14., csütörtök

2012. június 13., szerda

17.



* Kai PoW*

- Öhm… Hát ha akarod. – nem akarok rányomulni, de tudom, hogy iszonyat nehéz lesz magamon uralkodni.
- Igen, szeretném. – kislányos mosolyával elvarázsol. Bemegy a szobájába, én meg azonnal követem, de mire beérek, ő már sehol sincs. Először azt hiszem, hogy azért tűnt el, hogy megijesszen, ezért elég elővigyázatosan lépek be, nehogy megijedjek, de akkor látom, hogy a fürdőből kiszűrődik a fény. Persze, hisz át húzza az aznapi ruháját egy pizsamára. Mivel nekem nincs sok választásom, ezért leveszem a pólóm, így csak egy melegítő nadrág marad rajtam. Bebújok az ágyba és csendben várom, hogy Hyun Ah visszatérjen. Körbepásztázom tekintetemmel a szobáját, ami elég csajos, már csak a sok össze-vissza dobált ruha miatt is. Velem szemben egy fésülködő asztal van, amiben meglátom saját magam. A kis asztalkán tele van ékszerekkel, parfümökkel és egyéb csecsebecsékkel. A legfeltűnőbb darab mégis a rózsaszín, tollas boája, ami a tükör mentén lógott lefelé.
- Itt. – lép ki bájosan a fürdőszobából. Egy egyszerű hálóinghez hasonlító, hosszú póló van rajta, de ez is iszonyat jól áll neki. Haja fel van tűzve, kis, rakoncátlan tincsei viszont kiállnak elől. Befekszik mellém és lekapcsolja a lámpákat. – Jó éjt.
- Neked is. – bújok bele a takaróba. De egyszerűen nem megy az alvás, fél óra múlva megunom a forgolódást.  – Hyun Ah? Ébren vagy még?
- Most már igen. – mondja álmos hangon. Kómás fejét felém fordítja és belenéz igéző szemeivel az enyémbe. – Mi van?
- Nem vagyok még álmos, bocsi.
- Ezért fel kellett ébresztened engem is?
- Unatkozok.
- Mit akarsz? Mit tegyek? – türelmetlenkedik.
- Jó, akkor aludj vissza, bocsi, hogy felébresztettelek. – azonnal hátat fordít nekem, hogy tovább aludjon, de egy perc se telik le, visszafordul.
- Jó, most már akkor mindegy. Köszi.
- Ne haragudj, jó?
- Jó. Akkor, most ne untass, ha már felébresztettél. – erre vártam már, hogy ezt mondja. Olyan hirtelen tapadok ajkaira, hogy fel se tudja fogni, mit is művelek vele.
- Héé… Én nem ilyesféle szórakoztatásra gondoltam. – lök el magától.
- Hát?
- Beszélgessünk.
- Ahogy akarod. Játszunk kérdezz-feleleket. Kezdjél.
- Milyen volt először a színpadon állni?
- Annyira éreztem, hogy valami olyat fogsz kérdezni, ami a munkámmal kapcsolatos. Nos, elég furcsa volt. Persze, agyon izgultam magam, de hamar feloldódtam, mikor beindult a zene és láttam a körülöttem forgolódó 11 társamat, akikkel tényleg összenőttem.
- Ez aranyos. – olyan édes, mikor vigyorog. – Most te kérdezel.
- Volt már pasid?
- Igen.
- Hány?
- Na, egyszerre csak egy kérdés. – csap a vállamra.
- Légyszi, mond meeeg. – faggatom.
- Jó, hát… azt hiszem 3, de ezek közül egy volt a komolyabb.
- Oh, és mi történt?
- Most már én jövök. Debütálás előtt volt barátnőd?
- Nem.
- Mivel te is kettőt, ezért én is. – olyan édes vigyora van. – Az igaz, hogy lett volna egy másik tag, de végül nem került be?
- Sajnos igen.
- Miért sajnos?
- Elmondom, ha te is elmondod, hogy mi történt a pasiddal.
- Legyen, de te kezdesz. – ült fel izgatottan.
- Okés. Igazából az volt, hogy már majdnem el volt intézve minden… amikor úgy döntöttek, mégse Ő lesz a csapatban. – nyeltem egy nagyot. – Igazából nagyon hiányzik, azóta nem is találkoztunk, mióta eltanácsolták.
- Hogyhogy? – felém kúszik pár centivel, hogy hallja halk suttogásomat.
- Mert nem volt időnk a fellépések miatt, pedig Ő olyan… olyan jó haver volt. Azt hiszem még mindig mérges vagyok, amiért nem ő került be a bandába, úgy érzem, hogy Moon Kyu hiánya az, ami befolyásolja a kedvemet a fellépéseken, satöbbi.
- Ez de édes. – meglepetésemre átölel.
- Hallgatlak. – végighúzom a kezemet egy puha tincsén.
- Igazából semmi érdekes, kitalálta három hónap után,hogy már nem szeret.
- Úristen, de köcsög, már bocs.
- Nem, tényleg az volt, jobb is, hogy vége lett.
- Egyet értek. – bólogatok hevesen. – Khöm… Hyun Ah, nyomod a combom. – nézek a könyökére, ami belefúródik a lábamba, nem is messze érzékeny pontomtól. Ő is odanéz, majd hirtelen elkapja onnan a karját.
- Ne haragudj. – illetődik meg,
- Semmi. – mióta vele vagyok, folyton csak vigyorogni tudok, és ez olyan fura, főleg tőlem. Megfogom a nyakánál fogva és magamhoz húzom.
- Ez nekem fáj te barom. – csap a hasamra. Ennek eredménye képen párnacsatába kezdünk, de véget ér, mihelyst Hyun Ah akkorát ásít, hogy majd bekapja a fejem.
- Inkább aludjunk. – javaslom.
- Benne vagyok. – befekszek, majd utána ő is, és odabújik hozzám.
- Jó éjt. – adok egy puszit a homlokára.
- Neked is. – tátogja már csukott szemmel. Fejemet ráhajtom az övére, és elalszunk. 

2012. június 10., vasárnap

Chanyeol One Shot 2. version +18

Megint nem bírtam magammal ._____. Muszáj volt írnom még egy Chanyeol One Shottot, de ez most durvább lett :3 Azért remélem majd tetszik ^^ >>KATT<< ( úgy érzem, hogy nem ez lesz az utolsó One Shot róla, hisz ő a No.1. Biasom :$ ) 


2012. június 3., vasárnap

16.




****************************
*Hyun Ah PoW*

- Szóval, mit akarsz csinálni? – fordul felém Kai, aki a kanapén ül és a tévét kapcsolgatja.
- Nézzünk valami filmet. – leülök mellé, de csak mértéktartóan. Nem sok van köztünk, de nem merek közelebb ülni hozzá.
- Csinálsz pattogatott kukoricát?
- Öhm… Hát csinálhatok. De te nem laktál jól?
- Popcront bármikor tudok enni. – mosolyog.
- Hát jó. – kimegyek a konyhába és keresek a nasis szekrénybe kukoricát. Kiveszek egy zacskóval és bevágom a mikroba melegedni. Egy perc után elkezd pattogni, addig kiveszek egy tálat, amibe beleönthetem.
- Kettő zacskóval csinálj. – mondja Kai miközben a csatornákat váltogatja.
- Úgyse esszük meg.
- Nem baj, de nekem egy zacskó nem elég. – kiveszek még egyel. Közben kipattogott a másik, amit gyorsan kirántok a mikróból. – Milyen filmet akarsz? – itt elgondolkodok. A horrort egyenesen utálom, de tudom, hogy Ő úgyis azt akar velem nézetni. Romantikus filmet nem fogok megnézetni vele, és szerintem Ő azt nem kedveli. Akció… nincs kedvem hozzá.
- Nem tudom. Válassz te, majd mondom, hogy igen, vagy nem. – beteszem a másik zacskót is.
- Akkor legyen ez. – felmutatja azt az egyetlen filmet, amit nagyon nem akartam megnézni. Az ördög bújt beléd-et. Elszégyellem magam, inkább nem mondok semmit. Nem szeretem a horrort, bár a vér látványától nem riadok vissza. Maga a pszichopata történetek azok, amiktől lefosom a bokámat is. Beleharapok alsó ajkamba, tétovázva a válaszon. Tűnjek tökös csajnak, aki bevállalja, bármennyire is fél, vagy utasítsam vissza és legyek nyuszi.
- Oké. – hát a tökös csajt választottam. Ezt meg fogom bánni.
Kiöntöm a popcornt a tálba és visszaülök a díványra. Kai beteszi a filmet, behúzza a függönyöket, hogy még sötétebb legyen és ledobja magát mellém. Karját felteszi a támlára, ezzel közelebb kerül hozzám. Menőn szétterpeszti lábait, és úgy nézi a tévét. Belemarkol a kukoricába és elkezdi enni.
   Az eleje nem is rossz. Vagyis egyelőre semmi érdekes. A csaj a barátnőjével elmegy egy buliba aztán… Ajjaj, kezdődik.
  A durvább részeknél képtelen vagyok odafigyelni, szememet eltakarom, amire Kai is felfigyel.
- Nem muszáj ezt néznünk, ha nem bírod. – kedveskedik.
- Nem, nézem, csak… - kiveszi az ölemből a tálat és maga mellé rakja. Nyakamnál fogva odahúz magához, úgy, hogy fejem a vállán pihen. Nagyot nyelek, de rájövök, hogy itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam.
- Így jobb?
- Sokkal. – még jobban odafurakodok. Szíve egyenletes dobogását hallgatom, már nem is figyelek a filmre. JongIn se már a filmre, sokkal inkább engem néz. Egy kis nyomást érzek a hajam tövében, amit egy apró cuppanós hang követ. Felkapom a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, igazak-e teóriáim. – Ezt miért? – érthetetlenkeddek.
- Miért? Nem adhatok puszit?
- Most nem arról van szó, hogy nem adhatsz. Meglepett.
- Hyun Ah, csak meg akartalak nyugtatni. Érzem az oldalamon, hogy szíved majd kiugrik a helyéről. De mondom, betehetünk valami másik filmet is.
- Nincs semmi bajom ezzel se.
- Mégis be vagy szarva. Látom, hogy félsz.
- Nem.
- Ó tényleg? – emeli fel a szemöldökét. – Biztos vagy benne?
- Igen. – makacskodok.
Visszafordul a képernyőhöz, én meg ráhajtom fejem a mellkasára.
Kis idő után, úgy a film háromnegyedénél elkezd mocorogni. – Kimegyek a mosdóba. – feláll otthagyva engem a horrorfilmmel. A lehető legdurvább résznél. Szememet eltakarom a párnával, de a hangokat még így is hallom. Nagyon be vagyok parázva, még se kellett volna ezt néznünk. Recsegést hallok, de ez biztos nem a TV-ből jön. Hangos sóhajokat vélek felfedezni, de nem tudom honnan jönnek a hangok. Felállni nem merek, mert félek, hogy valami apróságtól is úgy megijedek, hogy ott fogok összeesni a padló közepén. Megkövülve várom, hogy Kai visszajöjjön, de már őt se hallom, pedig már lehúzta a WC-t. Úgy döntök, inkább visszafordulok a képernyőhöz, abból lehet a legkevesebb bajom.
- BÚÚÚ… - két oldalról hozzám ér két kéz. Kiugrok a bőrömből, egy nagyot ugrok a kanapén.
- Mi a fészkes…? – fordulok meg. Kai széles vigyorral az arcán röhög rajtam. – Ezt még nagyon visszakapod Kim JongIn.
- Kíváncsian várom. – kacsint rám.
- Ugye tudod, hogy ez most nagyon nem volt vicces. – játszom a sértődöttet, bár kicsit tényleg haragszok rá.
- Nekem az volt. – megához öleli durcás fejem, de nem reagálok rá. Ugyanabba a pózba elhelyezkedik, amilyenbe eddig ült, arcomat újból magához húzza. El akarom magamtól tolni, de nem engedi. – Amúgy mik ezek a hangok? – kérdezem.
- Milyen hangok? – ráncolja a homlokát. – Én nem hallottam semmit.
- Némítsd le a tévét. – lenémítja és csöndben figyelünk.
- Várj, azt hiszem én is hallom. A fürdő felől jön. – felkel, és lábujjhegyen elindul a fürdő felé. Végig követem szememmel, nehogy újból megijesszen. Viszont arcán valami érdekes vonás jelenik meg, talán… félelem szerűség. Ezek szerint már nem csak én vagyok beszarva. Fülét a fürdőajtóra hajtja, de semmi. Tovább megy, benyit a szobámba, de ott sincs semmi. Ekkor eltűnik, átmegy a másik oldalra, amit én már nem látok. Kuncogva lopakodik vissza mellém, szájához emelve kezét. Alig tudja visszafojtani feltörekvő nevetését.
- Mi az? – már az én szám is mosolyra görbül, olyan aranyos Kai, ahogy a lábát csapkodja, közben hangot alig hallatva nevet.
- Ezek Hyo Rinék. – suttogja még mindig nevetve. Nem értem, mi olyan nagy cucc benne, hisz Hyo Rin egye… vagyis Chanyeollal van. Leesett. – Fajtalankodnak a kis huncutok. – már a könnyét törli Kai. Egymásra dülöngélve szakadunk. Miután végre sikerül abbahagynunk a nevetést, megpróbáljuk komolyra venni a hangulatot, kisebb nagyobb sikerrel.
- Nem baj, túl kell esni ezen is. Kai?
- Hm?
- Te még… szóval te még szűz vagy?
- Igen. – semmi érzés sincs az arcán. Érdekes, pedig sokan belepirulnak az ilyen kérdésekbe. –És te?
- Én is. – Ő az első, akinek az igazat mondom Hyo Rinen kívül.
- Ez aranyos. – ereszt egy félmosolyt. A filmnek vége lesz. A képernyő elsötétül, csak Kai csillogó szemeit látom és arcéleit. Eltűnnek előlem a szemek, államon két ujj nyomását érzem. Maga felé tolja arcomat, megérzem meleg lélegzetét nyakamon. Égeti a bőrömet. Nedves ajka súrolja számat, tétovázik, de belenyal nyelvével. Közelebb húz magához, érdes kezével nyakamat lüktető nyaki ereimet simogatja. Beletúrok hajába, ami Kainak bejön, a csókunk is vadabbá válik. Visszanyalok, ízlelőbimbóit hozzádörzsöli szájpadlásomhoz, majd nyelvemhez. Nyálának íze a pattogatott kukoricáéra és a kóláéra emlékeztet. Érdekes íz harmónia, de bejön, nagyon is. Nem szakadunk el egymástól, csak mikor már egyikünk se bírja tovább levegő nélkül. Homlokunk összeér, mikor kifújjuk magunkat újból visszajön, hogy játszadozzon nyelvemmel. Átveszem tőle az irányítást, fölé kerekedek, beledugom nyelvem a szájába. Kezei a hátamról letévednek a fenekemre. Gyengéd simogatásból átvált vadabb, durvább simogatásba. Megállok, elszakadok szájától, fejemet hátradöntöm, közben fejét belefúrja melleim közé, izzadtságát pólómba törli. – Hyun Ah – lihegi – ezt most fejezzük be.
- Szerintem is. – elengedem. – Jongin?
- Mond.
- Bejössz hozzám aludni? Nem merek egyedül. – elszégyellem magam. 

2012. június 2., szombat

Channie One Shot ^^

TUDOM, MOSTANÁBAN NEM NAGYON ÍRTAM, DE ELÉG ZŰRÖS EGY HETEM VOLT. NOS, MOST SEM ÉPP A TWO MOONST, DE AZÉRT EGY MEGLEPIT MÉGIS KAPTOK ^^ ÍRTAM EGY CHANYEOL ONE SHOTTOT,(>>KATT<<) AMIT IGAZÁBÓL ÁLMODTAM .__. REMÉLEM TETSZIK ^^ 

2012. május 28., hétfő

15.+18


******************
- Hyo Rin, kérlek, gyere velem. – megfogom a lány kezét és kimegyünk együtt az étkezőből, a szobájába. Szegény, megmukkanni se mer, szerintem még ő se fogta fel, mit is mondott a híradós.
- Ne hagyj el. – lecsorog az arcán egy könny, ami tenyerembe érkezik. Átölelem, hogy megnyugtassam.
- Soha nem lennék rá képes. Ha kell, akkor – nagy levegőt veszek – el is hagynám a bandát miattad.
- Nem! Nem engedném. Ilyet ne mondj légy szíves. Majd meglátjuk, mi lesz, de nem hiszem, hogy olyan nagy hírre vernék. Először csak úgyis feltételezni fogják, hogy van valakid. Attól még, hogy láttak feljönni ide, lehetek én egy egyéjszakás kaland is. Szar ilyet mondani, ez most nekem is fájt. A lényeg, hogy be lehetne etetni ezt, aztán eldől, hogy beveszik vagy sem. Találkozni meg ugyanúgy fogunk és az SM-nél is tudni fogják, hogy én itt vagyok, csak a rajongók nem.
- Erről majd kikérdezem Suhot, de nem tudom, hogy most hogyan menjünk haza Kaijal. Egy csomóan vannak a ház előtt.
- Ideje lesz felhívni Suhot. – kiveszi nadrágomból a telefont és a kezembe nyomja. Nem is kell tárcsáznom, mert épp akkor hív.
- Suho, én…
- Mindent tudok. Gyertek haza, ahogy csak tudtok.
- De ellepték a házat a paparazzik és a rajongók. Segíts. – kétségbeesett vagyok. Tehetetlennek érzem magam.
- Aludjatok ott, mást nem tudok mondani. Majd lenyugszanak, és elmennek, de most még semmi esetre se induljatok el akkor.
- Oké.
- Ja, és Kainak üzenem, hogy jó hogy szól, hogy lelép. Agyon kerestük.
- Átadom, és köszi. Szia.
- Szia. – leteszem. – KAI! – ordítom, mire bejön ő is Hyun Ahval együtt.
- Mond.
- Beszéltem Suhoval, és azt mondja, maradjunk éjszakára, hátha feladják és elmennek.
- Ezek nem fognak mostanában lenyugodni. – Hyun Ah.
- Szerintem se. – erősíti meg Hyo Rin.
- Meglátjuk majd, de egy éjszakára maradunk, ha nem gond. – teszem hozzá.
- Nekem nem. – bújik oda Hyo Rin.

******************
- Elmegyek fürödni, addig találd fel magad. – mondom Channienek, aki már lezuhanyozott és jelenleg az ágyamba hempereg. Mivel nem több naposra tervezte ezt a „kirándulást”, ezért most csak egy boxer a pizsamája. Ami valljuk be, igen beindít.
Bezárom magam a fürdőbe, gyors lezuhanyozok és felveszek egy francia bugyit mellé egy toppot. Kibontom a hajam és bemegyek a szobába. Egy elismerő bólogatást kapok. Ráfekszek és nyomok egy puszit az arcára.
- Jól tudod, hogy ma este nem fog megtörténni az a dolog.
- De miért? – kérdezi.
- Ne sürgessük. – erre persze fittyet hányva átdob, hogy én legyek alul és rám tapad. Teste hozzásimul az enyémhez, kicsiket hullámzik rajtam, ami felizgat. Alsó felét nekem nyomja, megérezve azt, hogy nem csak én vagyok felizgulva.
- Kérlek Hyo Riin. – motyogja a számba. – Csak egy kicsit. – egyszerűen nem, nem megy. Nem tudok neki ellenállni. Hagyom, had irányítson, már az sem érdekel, ha Hyun Ahék meghallanak. Pólóm alá nyúl, ujjbegyeivel végigsimogatva oldalam. Mikor elér mellemhez, megáll egy pillanatra, végül megy tovább, hogy levegye rólam a trikót. Miután ezt megtette, visszatér mellemhez, és belemarkol. Halkan felnyögök, mikor másik kezével is elkezdi masszírozni a másikat. Közben szája letéved a nyakamra. Csókokkal látja el, egyszer-egyszer beleharap.
- Chan… Channie… még! – lihegem. Lejjebb téved bal keze, egyenesen a bugyimat veszi célba. Oldalt belekapaszkodik, majd szép lassan lehúzza rólam. Kicsit belesegítek neki, lerúgom magamról, mikor már a térdemnél van. Ujjával megcsiklandozza szeméremdombomat. Szétterpesztem neki a lábam, hogy belém tudja helyezni. Először csiklómat körkörösen izgatja, aztán bemerészkedik a lyukamba. Aprókat nyögök. Középsőujját ki-be húzogatja, így kitágítva hüvelyem. Hogy fokozza a hatást, belém helyezi a mutatóujját is. – Ahh… méég! – belekapaszkodok hajába. Felgyorsítja ujjai mozgását, körme már a G-pontomat böki. – Á… állj. – lihegem. Kicsúsztatja belőlem nedves ujjait és egy lágy csókot nyom az ajkamra. Belenyalok szájába, elindítva ezzel egy heves csókcsatát. Most rajtam a sor, átfordulunk, kicsi puszikkal haladok végig a hasán. Ekkor eszembe jut valami. Az éjjeli szekrényemből kiveszek két kendőt, azokkal odakötözöm Chanyeolt az ágyhoz. Nem tiltakozik, csak széles vigyor van az arcán. Újból visszatérek alsójához, amit megsimogatok, hogy még jobban felizgassam. A dudor már így is elég nagy rajta, leveszem róla az alsónadrágot. Kezembe fogom férfiasságát, amit kis mozdulatokkal húzogatni kezdem. Channie morog párat, mikor makkját a számba veszem, már ő sem bírja tovább, egy mély, dörömbölő hangot ad ki magából. Szívogatom, közben egyre jobban beleteszem a számba a szerszámát.
- Elég. – állít le. Visszafekszek mellé, kikötöm a kezeit, aztán rám mászik, és belém rakja péniszét. Olyan gyönyört érzek, mint még soha.
- Chan… Chanyeol! … Igen… még! – kiabálom. Olyan erőseket lök rajtam, hogy az ágy is belemozdul. A falnak ütődik, amitől mindketten összerezzenünk, de nem hagyjuk abba.
- Hyo Rin! … Szeretlek. – suttogja a fülembe. Megajándékozom egy csókkal és némi könnyel. Sose éreztem senki iránt ilyen szeretet.
Amikor megint eléri a csúcsot, még erősebben tolja belém merev férfiasságát. Ha nem lenne nyelve a számba, már rég olyat kiáltottam volna, hogy a szomszédok is hallották volna. – CHANYEOL! – ordítom bele a szájába. És akkor megérzem magamban forró nedvét. Átjárja testemet, melegség önt el. Elélvezek, vagyis együtt élveztünk el. Channie vállamra borul, én hajába kapaszkodok és arcát magamhoz húzom. Egész testével rám simul.
Mikor kipihente magát, vesz egy nagy levegőt és kihúzza belőlem péniszét. Ledől mellém, fejemet mellkasára hajtom. – Chanyeol!
- Hm?
- Szeretlek. – megjutalmazza fejem búbját egy apró puszival, majd búg egyet.
- Én is édesem. – vállamnál átkarol és elalszunk egymáson. 

2012. május 26., szombat

14.


*******************

- Channie, kérlek, ne most. – csitítottam felgyülemlő érzéseit. Alig választ el valami attól, hogy lefeküdjek vele, de tartom magamban a lelket, és megállítom. – Inkább menjünk ki, és nézzük meg, hogy van Hyun Ah. – nem nagy öröm neki, de mégis beleegyezik.
- Oké. – megfogja a kezem és együtt meglessük őket. Kai kint van és énekel, Hyun Ah pedig őt figyeli.
- Hali. – köszönök oda és ledobom magam barátnőm mellé. – Na, hogy vagy?
- Háát… Egész jól. – mosolyog rám. Nála ez azt jelenti, hogy minden oké. Egyszerre nézünk Kaira, majd egy mindent mondó pillantást váltunk, amitől elnevetjük magunkat.
- Ki jönnél egy percre a mosdóba? – súgja nekem.
- Naná. – felpattanunk és bevonulunk a fürdőbe.
- Uram atyám!! Mit vétettem, hogy egy ilyen szexisten van a házunkba? – haját tépi.
- Hyun Ah, most kért meg Chanyeol, hogy legyek a barátnője.
- És mit mondtál? – alig várja, hogy válaszoljak.
- Azt, hogy igen. Miért, mit mondtam volna mást?
- Hát tőled minden kitelik, azt is mondhattad volna, hogy nem.
- Azért annyira nem vagyok hülye. – torkollom le.
- Amúgy Kai megint bunkózott egy sort. – leül a kád szélére. Látom rajta, hogy szarul esik neki, hogy Kai ilyen, de nagyon nem lehet ellene tenni.
- Én már beszéltem a fejével, de úgy látszik, visszatér néha belé ez a stílus.
- Minden esetre most egész normális, mármint ahhoz a Jong Inhoz képest.
- Szeretnéd, ha a pasid lenne?
- Perszee! De nem tudom, meddig bírnám mellette. Olyan kiszámíthatatlan, tiszta hangulatember. És, Channievel minden oké?
- Egyelőre igen. Vicces, kedves, aranyos. Remélem neki nincsen bunkó oldala.
- Ilyen nincs, hogy egy embernek ne lenne, de reméljük, hogy nem olyan nagy benne ez az énje. – megsimogatja a karomat és feláll. – Be tudnál hozni nekem valamilyen ruhát?
- Milyet?
- Őőő… Hozz be egy melegítőt, mindegy milyet. – bemegyek a szobájába és kikeres neki egy lilás melegítőnadrágot és a hozzá illő kardigánt megy egy fekete pólót. Visszamegyek és beadom neki.
Kai és Chanyeol nagyban beszélgetnek és együtt készítik a kaját. Olyan édesek együtt, hogy leragadok náluk, és figyelem, mit művelnek. Kai hagymát vág, Channie meg a tűzhely körül kering, és amikor észrevesz egy nagy vigyort ereszt az arcára. Nem bírom ki, hogy ne menjek és bújjak hozzá. Rápaskolok a lapos hasára, belefúrom fejem a mellkasába.
- Segítsek valamiben? – fordulok felé.
- Nem kell, vagyis… hol van a tészta? – a felettem levő szekrénybe benyúlok és előveszek egy csomag tésztát. Kibontom és a fortyogó vízbe szórom tartalmát.
- Amúgy tudsz főzni? – kérdezem.
- Fogjuk rá, Kainak jobban megy. – hátranézünk, és együtt nézzük, ahogy Kai sürög-forog a pultnál. Zöldségeket vág, csakis arra koncentrál, amit csinál. Figyelembe se vesz minket. – Hahó, Kai! Itt vagy még?
- Ja, ahha. Szia Hyorin.
- Annyeong. Mi lesz a kaja?
- Csirkés, zöldséges tészta. Nem nagy cucc, de elég hamar el lehet készíteni. Mindjárt kész is, szóval megteríthetnétek addig. – ekkor Hyun Ah is csatlakozik a társaságunkhoz. Jong In megbámulja egy percre, aztán visszafordul a húsok felé.
Kirakom az evőeszközöket és a tányérokat, amiket Channie szépen elrendez. Egy alátétet teszek az asztal közepére, amire Kai rárakja a tésztát. Mindannyian leülünk és szedünk magunknak a forró tésztából.
- Hmm… Ez nagyon jó Kai! – hízeleg neki Hyun Ah.
*********************
*Kai PoW*

Büszkeséggel tölt el, hogy mindenkinek ízlik a főztöm.
- És most kapcsoljuk mai sztárhíreinket. Az EXO igen híres lett mostanság, nagyon sok rajongójuk van, bomladoznak a tagok után a csajok. Viszont ma egy rakás rajongó szeme láttára ölelt át egy lányt, az EXO-K egyik tagja, azaz Park Chanyeol. Ez még semmi, mert ami utána történt, nagyon kikészítette Chanyeol hű rajongóit. A fiú felment a lány házába. DE! Ez még mindig nem elég, ugyanis pár órával később feltűnt Kim Jong In is a ház előtt, aki szintén felment a házba. Vajon mi folyik itt? Egy biztos, nem lesz nyugtuk a srácoknak. – fejezi be a témát a bemondó fiatal csaj. Tátott szájjal ülünk az asztalnál, senki se mer megszólalni. Első kérdés, ami felmerül bennem, az, hogy ezt hogy fogjuk kimagyarázni. Semmi eshetőségre se mondhatjuk az igazat, bár nem térhetünk el nagyon a valóságtól. Suho véleménye lenne most a legjobb, de nem akarom még ezzel zargatni. Hyorinra, majd Chanyeolra téved szemem. Mindkettejük arcán aggodalom van és félelem. Most jöttek össze és már is ilyen nagy kalamajkába keverednek. Viszont Hyun Aht még ki tudjuk vonni az egészből. A bemondónak igaza volt, egyhamar nem fognak leszállni rólunk! 

2012. május 25., péntek

Még egy új fici ._.

http://intoblazelostinmaze.blogspot.com/


Tudom, tudom, még az előzőt se fejeztem be, de hát ha jön az ihlet ... ^^ ez most merőben eltér az előzőktől, de remélem majd ez is tetszeni fog ._. Nem mondok róla még sokat, és igazából csak akkor kezdem el folyamatosan felrakni, ha már befejeztem a Zelost (>>OLDAL<<) *ami lassan bekövetkezik* 

2012. május 23., szerda

13.




Mikor odaérek, egy idős férfi épp akkor jött ki a házból, így beengedett. Kettesével vettem a lépcsőfokokat, és ahogy az ajtó elé értem, bekopogtam, de semmi válasz. Lenyomtam a kilincset, hátha nyitva van és meglepetésemre kitárult előttem a lakás. Mikor beléptem, vártam, hogy Chanyeol vagy Hyo Rin meglepődött arccal néz majd rám, de nem ez fogadott. Senki se volt a nappaliba. Elindultam a két hálószoba közötti kis folyosón, hátha meghallok valamit. Ekkor megütötte a fülemet Chanyeol mély, dörmögő hangja Hyo Rin szobájából.
***********************

- Chanyeol, én ezt… nem… akarom. – lihegtem csókok ezrei között.
- Én sem, még nem. – nyalogatta szám szélét. Hiába próbáltam neki ellenállni, minél tovább csókolt, annál jobban kívántam testét. Mikor már tényleg úgy éreztem, hogy itt most elég, mert leteperem, kicsit ellöktem magamtól, de csak finoman. – Mi van? – néz rám csodálkozva.
- Elég lesz, mert iszonyatosan megkívántalak. – vörös leszek, mint a rák.
- Jogos, ne haragudj. – Kicsit feljebb nyomom magam, ő a térdeimre hajtja fejét és az éjjeli szekrényemet nézi. Odahajolok, és megnyalom az arcát. – Basszus, ne csináld már! Ha nekem abba kellett hagynom, akkor most ne izgass! – arcát kezeim közé rakom és nagyujjammal simogatom puha pofiját. Ő jobban hozzádörgölődzik, közben gyönyörű szemeit becsukja. Chanyeolt figyelem, amikor neszekre leszek figyelmes.
- Hallottad?
- Mit? – néz rám.
- Maradj csöndbe, majd meghallod. – csitítottam. Néma csendbe vártuk, hogy mikor haljuk meg újból, és akkor kopognak az ajtón. A szívem majd kiugrik a helyéről, úgy megijesztettek.
- Ki az? – kérdezte Channie. Láttam, hogy izgulva várja, ki lép be a szobába, de, hogy őszinte legyek, nagyon beparáztam, hogy valami betörő.
- Sziasztok. – lép be fülig érő szájjal Kai.
- Te mit keresel itt? – nézek rá meglepődött arccal. Nem számítottam rá.
- Otthon dög unalom volt, gondoltam meglátogatom Hyun Aht, hogy, hogy van.
- Alszik, de próbáld meg felébreszteni, mert este nem fog tudni majd aludni. – becsukja maga mögött az ajtót. Chanyeollal összenézünk, végül csak megrántom a vállam. – Azt hiszem, elindult valami Kaiban.
- Igen, szerintem is. Hyo Rin?
- Hm? – kaptam el a tekintetét.
- Tudom, hogy csak pár napja van köztünk valami, de én szeretném, hogy a barátnőm legyél hivatalosan is. – össze kulcsoljuk kezünket és megcsókolom, de mire ráeszmélek, hogy mi folyik, már megint fölöttem van és pólóm csücskét babrálja.
********************
*Hyun Ah PoW*

Valaki simogatja az arcomat. Először azt hiszem, Hyo Rin az, de hamar rájövök, hogy ahhoz túl férfias és érdes kéz ér orcámhoz. Nyelek egy nagyot és kinyitom a szemem. Kai mosolyog rám vissza.
- Jó reggelt. – köszönt.
- Hány óra?
- Most, 5 óra múlt 5 perce. Elég sokáig aludtál.
- És te nem mentél haza? – kérdeztem óvatosan.
- De, de unatkoztam és visszajöttem. Chanyeol is itt van Hyo Rin szobájában.
- Ó…
- Jobban vagy már?
- Igen, de éhes vagyok meg szomjas is.
- Menjünk ki a konyhába, majd csinálok neked valamit meg adok neked vizet, ameddig elkészül a teád.
- Miért foglalkozol velem ennyit? – félve érdeklődök, de tényleg foglalkoztat a kérdés.
- Nem tudom. Talán ki akarlak engesztelni, vagy… - elhallgat. Nem fejezi be a mondatát, hanem fogja magát, és kimegy.
- Vagy? – állok fel lendületesen az ágyból és kiloholok utána.
- Semmi. Nem mondtam, hogy vagy. – tagadja le.
- Kai, ne nézz hülyének! Mond meg az igazat.
- Nem rád tartozik. Majd talán egyszer elmondom, de nem most. – erőteljesen kirántja a hűtőajtót és kivesz valamiket. Egy pohárba tölt nekem vizet, amit odaad és parancsolja, hogy ameddig ő kint tevékenykedik a konyhába, én vonuljak a nappaliba és pihenjek. Engedelmeskedek neki, mert néha tényleg meg tud rémiszteni ezekkel a hangulatváltásaival.
Bekapcsolom a Tv-t, és milyen meglepő, hogy a zenecsatornán épp az EXO ment… Kai elkezd énekelni, amitől kiráz a hideg. Ez most komoly? Itt fog nekem énekelni? Élőben? Semmi playback, se semmi. Csak Ő és a zene. Nem csalódtam, tényleg gyönyörű hangja van így is, és miközben vastag szája megremeg a magasabb hangoknál, nyakán kidudorodnak az erek, és közben beleéléssel készíti nekem a vacsorámat. Mintha nem a földön lennék, mert az angyal beköltözött a konyhámba. 

2012. május 22., kedd

12.


Elérkezett a délután és már lázasan készülődtem a randira, amit még BeakHyun is megjegyzett.
- Elég lesz már abból a sprayből. – legyezett az orra előtt. – Chanyeol, ezt vedd le. – letépi rólam a dzsekimet. – És kell még valami ide… - leveszi a polcról a fullcapemet, és kezembe nyomja - … ezt vedd fel.
- Úgy fogok kinézni, mint egy csöves.
- Nem, hanem laza leszel. Bazz, nehogy már így kiöltözz! Csak hozzá mész a lakására. Vedd le ezt a nadrágot is, és húzz fel egy kevésbé feltűnőbbet. Mondjuk ezt a farmert. – dob ki a szekrényemből egy sötétebb színű farmernadrágot. Átöltözök gyorsan, kicsit megigazítom magam a tükörbe és kiveszem Baeki kezéből a kocsi kulcsot.
- Nincs mit. – mondja, mikor már háttal vagyok neki.
- Köszi. – becsapom az ajtót és lesietek a lépcsőn. Kai szerencsére kint hagyta a kocsit, így nem kell vesződnöm a kiállással. Beindítom a járművet és kihajtok az utcára.
A belváros felé egyre nagyobbodnak a sorok, már megint megállt a forgalom. Ez az átka Szöul utcáinak. Nem tehetek mást, mint hogy megvárom, míg eljutok a következő kereszteződésig, ahol aztán végre kiszabadulok innen és ott leszek Hyo Rinéknél.

Már több mint egy órája ülök a kocsiban, mire elérem a kereszteződést. Hyo Rin pont akkor hív, amikor a házuk előtt állok.
- Hol vagy? – kérdezi aggódó hangnemmel.
- Most értem ide. – leteszem. Pár perc múlva már nyakamba csimpaszkodik Hyo Rin és akkora lendülettel szaladt nekem, hogy kis híján hátra estünk.
- Miért késtél? – gyanakvó szemekkel nézett rám.
- Nyugi, csak ez a buzi forgalom. Már megint  tök nagy dugó van a városban. Amúgy Hyun Ah hogy van?
- Alszik, szóval csendbe kell lennünk.
- Szerintem nem is akarok túl sokat beszélgetni, elég, ha Dr. Park Chanyeol áttanulmányozza szád minden egyes felületét. Ígérem, néma csendben. – belecsípek a fenekébe, amitől hangos kacajban tör ki a lépcsőházban. Amikor ajtajuk elé érünk, pisszeg egyet és lassan kinyitja azt.
************************
Belépünk az ajtón, Chanyeol leveszi magáról a cipőjét és bemegyünk a konyhába.
- Kérsz inni? – suttogom.
- Aha. – kiveszek egy poharat a szekrényből és töltök neki hideg kólát, de még mielőtt odaadnám neki, belekortyolok. – Tessék.
- Úgy gondoltad, hogy én ezt most elfogadom így? – kivillantja fehér fogait.
- Hát, akkor megiszom én. – ki akarom venni a kezéből, de nem engedi. Leteszi a poharat, és elkezd csikálni. Én automatikusan összekuporodok, hátat fordítok neki, és kezemet a hasam elé szorítom, de ő megtalálja a gyenge pontomat. Az oldalamat. Nevetőgörcs jön rám, amit nem tudok abbahagyni, de vissza kell fojtanom, nehogy Hyun Aht felébresszem. Chanyeol kezeivel átkarol, így azokat kezdem el püfölni, hogy eresszen el. Feladja végre magát, maga felé fordít és megcsókol. Nem hagyjuk abba, hanem nekinyom a pultnak. Falom a száját, nyelvemmel izgatom nyelvét, édes ízű nyála összekeveredik az enyémmel. Alsó felét nekem nyomja, így megint megérzem a becses felét, de most már tényleg nem tudok ellenállni neki. Abbahagyja a csókot, felkap, és bevisz a szobámba. Félek, hogy mi fog történni…
**********************
*Kai PoW*

Unatkozok. Azon filózok, vajon mi lehet Hyun Ahval. Remélem nem lesz sokáig beteg, mert úgy tervezem, hogy egyik nap találkozok vele. Nem tudom kiheverni azt a pillanatot, amikor reggel kijött abban a fehérneműben… Tudta, mi a gyengém. Úgy döntök, mivel nincs kocsi, ezért busszal elmegyek hozzájuk és ápolgatom kicsit, mert Hyo Rin most úgyis Chanyeollal lesz elfoglalva. Nem szólok senkinek, csak lelépek otthonról.  

2012. május 21., hétfő

11.


*********************

A nap besüt az ablakomon, ideje felkelnem. Először nem tudom kinyitni a szemem, de szépen fokozatosan sikerül megszoknom a fényt. Nyújtózkodok egy nagyot, majd kikelek az ágyból. Egyenesen a konyhába veszem az irányt, hogy elkészítsem reggeli kávémat, de meglepetésemre egy ember már megelőzött.
- Kai?! Hát te? – ekkor leesik, hogy én csak egy szál bugyiba és egy trikóba vagyok. Magam elé kapom kezeimet és gyorsan visszaszaladok a köntösömért.
- Tegnap nem volt hol aludnom és Hyun Ah megengedte, hogy egy éjszakára meghúzzam magam a kanapén. Kérsz kávét? – mutatta fel a kancsót.
- Aha… De én ezt nem értem… Hyun Ah tegnap este nagyon ki volt rád bukva, most meg csak így?
- Megbeszéltük. – rántott vállat.
- Áh, vagy úgy. – kitölti egy csészébe a kávét, tesz bele tejet és egy kis cukrot. Átveszem tőle és leülök a konyhaasztalhoz. – Mond, hogy nem igaz az, amit Hyun Ahnak mondtál Chanyeolról.
- Nem igaz, csak féltékeny voltam. Ennyi.
- De miért?
- Mert Chanyeol semmit sem tesz és mégis mindenki őt szereti.
- Ajj Kai. Ő igenis tesz olyasmit, amit te nem. Kedveskedik az embereknek. – erre csak egy vállrántás a válasz.
- Miért kéne kedvesnek lenni velük? Úgysem kapja vissza az ember sose azt, amit ad másoknak.
- Érdekes, Chanyeol mégis. Nem gondolkodtál már el azon, hogy lehetnél kicsit lazább és kedvesebb?
- Nem éreztem szükségét.
- Hát akkor most épp ideje rájönnöd arra, hogy változtatnod kellene magadon.
- Mi folyik itt? – jön ki álmos fejjel Hyun Ah. Nem zavartatja magát, hogy alig takarja valami is testét, de valószínűleg ez is a terv része. Fejét fogja, szemeit se nyitotta ki még rendesen, csak hunyorogva néz körbe. – Hm… kávé. Cukorral és sok tejjel kérem. – Kai megcsinálja neki, Hyun Ah meg lezuttyan mellém a székre. Kai odahozza neki a bögrét, majd helyet foglal ő is velem szembe. Nagyokat kortyolgatunk a bögrénkből, de egy szót sem szólunk egymáshoz, csak néha egy-egy szúrós pillantást váltok Kaijal. Hyun Ah mintha itt se lenne. Nagyon szarul néz ki, lehet, hogy a sok piától.
 Jól vagy? – kérdezem, de nem válaszol. Kaijal aggódó arccal nézünk össze. Elkezdem simogatni Hyun Ah vállát, Kai leguggol mellé, és felemeli lassan az állát.
- Minden oké? – fejrázás a válasz. Felpattan és kirohan a fürdőbe, de már túl későn, mert a parkettát is végigrókázta. Kai utána siet, segíteni neki, én kint maradok, és térdre rogyva elkezdem feltakarítani hányását.
********************
*Kai PoW*

- Ez így nem lesz jó. Nem tudok… - de ekkor mindent kiad magából. Haját fogom, nehogy az is olyan legyen. Az én gyomrom is felkavarodik, de megpróbálom magamba tartani.
- Megvagy?
- Azt hiszem igen. – egész testében remeg, bőre sápadt.
- Akkor kiviszlek innen és hozok neked egy pohár vizet. – karját átdobom a vállamon, hogy megtámasszam, de nagyon esetlenül megy.
- Nagyon fáj a hasam. – szorosan nyomja oda kezét, hogy elmúljon a fájdalom.
- Beviszlek a szobádba. – nem tudok mit tenni, felkapom a karomba. Gyorsan beszaladok vele a szobájába, ami nem túl nagy és elég sötét. Lerakom az ágyára, betakargatom, majd hozok neki vizet.
- Jól van? – kérdezi a konyhában Hyo Rin.
- Nem igazán. Nincs egy fájdalomcsillapítód?
- Nem szedhet folyton azt! Lehet, hogy túl sokat vett be, és az a baja. Mostanában majdnem minden nap vett be egy szemet.
- De minek?
- Szerinted?
- Inkább nem akarom tudni. De valamit csak kell neki adnom. Nagyon szarul van.
- Szerintem hagyjuk, had ürüljön ki minden a szervezetéből.
- Legyen. – beviszem a pohár vizet.
- Köszönöm. – mondja erőtlenül.
- Nincs mit. – leülök mellé. – Te tényleg szedsz fájdalomcsillapítót?
- Igen.
- De minek? – tudom, hogy nem fog rá válaszolni. – Buta vagy. – szemei megtelnek könnyekkel. – Nem úgy értettem, ne vedd a lelkedre, de ez nem normális dolog. Miért akarod magad tönkretenni?
- Én nem… nem is tudom. – szipogja.
- Hyun Ah, te egy szerencsés csaj vagy, akinek mindene meglehet az életben, nem mellesleg szép is, te meg itt bedrogozod magad! Nem értelek. Na, hagylak pihenni. Én elmegyek. Köszönöm, hogy itt lehettem. – meghajolok.
- Én köszönöm, hogy segítettél.
- Szép álmokat. – becsukom az ajtót. Összepakolom a cuccom, felkapok egy pólót és szépen elrakom az ágyneműt.
- Mész? – kérdezi Hyo Rin.
- Igen. Neked is köszi, hogy itt lehettem.
- Nincs mit. – halkan kinyitom az ajtót és kimegyek rajta.
************************
- Jó reggelt. Hol van Kai? – kérdezi SeHun kómás fejjel.
- Máshol aludt. Nem volt képes a nagy hangzavarba elaludni. – mondom.
- Többiek?
- Még alszanak. – suttogom. A semmibe bámulok, már megint kezd visszatérni a magába meredős Chanyeol. Úgy döntök, felhívom Hyo Rint, hogy mi volt Kaijal. – Szia, édesem.
- Az előbb köszöntem neked, mellesleg nem vagyok az édesed. – néz rám SeHun. – Jaaa… bocsi.
- Hogy vagy? – kérdezem Hyo Rint.
- Én jól, viszont Hyun Ah szarul. Kihányt mindent, amit tegnap evett.
- Uh… Add át neki, hogy jobbulást. Kait befogadtátok?
- Én csak reggel jöttem rá, hogy nálunk aludt. Most meg tök normális volt Hyun Ahval. Elbeszélgettem vele egy kicsit.
- Ma nem találkozunk? Én ráérek.
- Dehogynem. Nem tudnál ide jönni. Hyun Aht nem merem itthon hagyni.
- Persze! És mikor?
- 2 után?
- Tökéletes. – máris sokkal jobb kedvem lett. – Addig is millió puszi.
- Neked is, szia. – leteszi.
- Sehun, te barom. – megdobom egy párnával. Kulcsok zörgését hallom, amire mind a ketten figyelmesek leszünk. Kai jön be az ajtón.
- Annyeong. – ledobja a cuccait és leül mellém. – Mi olyan érdekes rajtam?
- Semmi… - összenézek Sehunnal, akinek ugyanaz az arckifejezés van az arcán, mint nekem.
Lassan a többiek is felkelnek, megtelik élettel a ház. 

2012. május 20., vasárnap

10.




*************************
* Kai PoW*


Már a harmadik hotelt járom meg, de mindegyik teltházas. Még egy jó helyet tudok, viszont ha ott nincs hely, valakinél ott kell aludnom. A para az, hogy minden ismerősöm, aki befogadna, nálunk van. Megérkezek a hotel elé, de már a parkolójából sejtem, hogy itt se lesz szerencsém. Be se megyek, inkább úgy döntök, keresek egy parkolót és felhívom Chanyeolt.
- Mi van? – kérdezi álmos hangon.
- Vége a bulinak?
- Még nem, de nem bírtam tovább, bealudtam.
- Jaa. Viszont én nem tudok sehol se aludni. Az összes hotel full tele van.
- Gyere vissza.
- De nem tudok ekkora hangzavarba aludni. Nem tudnád esetleg Hyun Ah számát odaadni?
- Minek?
- Hát… meg akarom beszélni Hyun Ahval a dolgokat… és ha minden flottul megy, még talán ott is tudok aludni.
- De ha be mersz menni Hyo Rinhoz, neked annyi Kai-ssi.
- Nem megyek, nyugi. De tényleg kell beszélnem Hyun Ahval. – lediktálja a számot, jó éjszakát kívánok neki és leteszem. Először hezitálok, hogy tárcsázzam-e a számot, végül mégis megnyomom a hívás gombot. Kicsörög.
- Haló?!
- Annyeong Hyun Ah… Figyelj, beszélnem kell veled. Ne haragudj azért, amit mondtam, nem is igazak, csak megesz a féltékenység és még a pia is rátett egy lapáttal. Nem gondoltam komolyan amit mondtam, de most szükségem van rád.
- Kai?! Te vagy az?
- Igen.
- Mit akarsz?
- Bocsánatot kérni… és…
- És?
- Majd elmondom, csak kérlek, mond meg, hol laktok. Személyesen akarok veled beszélni.
- Legyen, de többet nem bocsátok meg neked, ha még egyszer ilyen leszel.
- Oké. – elmondja az utca nevét és a ház számát. Leteszem és beindítom az autót. Sebesen száguldok az utcákon, kb 10 perc alatt oda is értem a ház elé. Szerencsére hajnalban nem volt túl nagy a forgalom.
- Itt vagyok. – mondom a telefonba. Hyun Ah leteszi, és alig egy perc múlva már ott áll előttem, még mindig ugyanabban a ruhában, amiben a buliba volt.
- Na, mond gyorsan, hogy mit akarsz, mert aludni szeretnék.
- Az igazság az, hogy én is.
- Akkor essünk túl rajta gyorsan.
- De nekem nincs hol aludnom.
- Szóval innen fúj a szél? – ijesztő mosoly terül szét az arcán.
- Mondhatjuk úgy is. – jövök zavarba. – De csak a ma estéről lenne szó és meg is beszélhetnénk a dolgokat.
- Nem kell, tudom, hogy hazudtál. Ezt a telefonba is bevallottad.
- Tényleg sajnálom. Hyo Rinnak elmondtad?
- Nyílván… Ő a legjobb barátnőm, és ha látja rajtam, hogy kurva ideges vagyok, megkérdezi mi a bajom. Lehet, hogy nálatok ez nem szokás.
- De. – vágom rá.
- Most legszívesebben elküldenélek a francba, de azért, mert képes voltál bocsánatot kérni, itt aludhatsz.
- Nagyon köszönöm. – meghajolok előtte.
- Nincs mit. – felmegyünk a lakásba.
- Nagyon szép a lakásotok.
- Köszi, bár nem tudom, mi szép rajta.
- Lányos. – mosolyodom el.
- A kanapé megfelel? – kérdezi közömbösen.
- Persze. Tökéletes. – ledobom a kanapé mellé a táskám, majd leülök.
- Várj, hozok neked ágyneműt. – eltűnik egy szobába, addig levetem pólómat, csak a melegítőm marad rajtam. Felkelek és keresek egy poharat. A csapból töltök magamnak vizet, amit hamar benyakalok, és még egyel töltök magamnak. Ekkor Hyun Ah visszatér az ágyneműmmel. – Elég önkiszolgáló vagy.
- Iszonyat szomjas voltam, bocsi.
- Semmi. – leteszi a fotelre a takarót meg a párnát, a táskámat meg le a földre. Először ráterít egy lepedőt, de megállítom.
- Hagyjad, majd én megcsinálom. – megáll és átadja nekem a lepedőt.
- Akkor, én, el is mennék aludni, ha nem baj.
- Nem, dehogy. És még egyszer köszi, hogy itt aludhatok. – átölelem. Ettől meglepődöttség ül ki az arcára.
************************
*Hyun Ah PoW*

Olyan meleg és kidolgozott teste van. Nem akarom elengedni, pedig nem akarom, hogy azt higgye, bármit is megtehet velem. Végre elenged. Egyszerűen annyira helyes és gyönyörű teste felizgatja minden egyes porcikámat, csak lenne másmilyen személyisége…
 **********************
* Kai PoW*

Elengedem, de még mindig felső testemet bámulja. Megvakarom fejemet, alsó ajkamat harapdálom. Annyira jól néz ki ebben a ruhában.
-  Akkor, hát… jó éjszakát. – töri meg a csendet.
- Neked is. – elindul a szobája felé. Lekapcsolja útközben kint a villanyt, így vak sötétben tapogatózok a kanapé után. Magamra dobom a takarót, kezemet a párna alá gyűröm és álomra hajtom fejem.  

9.


*Hyun Ah PoW*



- Szóval te mindenkivel ilyen vagy? – kérdezem.
- Többnyire, vagyis idegenekkel igen. Nincs kedvem velük jó pofizni. De nem hagyhatnánk ezt a témát?
- De. Milyen szép csillagos az ég. – nézek fel.
- Igen. – ő is felnéz. – Ugye nem mondtátok meg senkinek, hogy hol lakunk?
- Nem, dehogy!
- Huh, köszi. Már attól féltünk, hogy…
- Áh, megnyugodhatsz. Eszünk ágába se volt elárulni senkinek, hiszen az nem csak nektek lett volna szar.
- Igaz is. – beáll a kínos csend. Mindketten az eget fürkésszük, és a házból kiszűrődő zenét hallgatjuk. Öt perc után végre megszólal. – Hozok egy kis piát. Kérsz?
- Aha. – bemegy, addig is előkapom a kistükröm, meg a rúzsom, és kicsit megigazítom a sminkem. Ekkor Hyo Rint és Chanyeolt vélem felfedezni egymásba karolva sétálgatni. Megállnak, Chanyeol derekánál fogva magához húzza Hyo Rint. Ő karjait összefonja nyaka körül és megcsókolják egymást.
 Féltékeny vagyok, mert Kai sose lesz ilyen, ha egyáltalán lesz valami köztünk, márpedig nem túl nagy esélyt adok ennek.
- Nem gondoltam volna, hogy Chanyeol valaha is talál magának valakit. – lép mellém kai. Kezembe nyomja a poharat, ő zsebébe vágja egyik kezét, a másikkal meg szája elé emeli a poharat.
- Ez szemét volt. – nézek rá rosszallóan. – Miért ne lehetne barátnője? Fogalmad sincs, hogy hányan lennének Hyo Rin helyében most.
- De tudom, de te nem tudhatod, hogy Chanyeol barátnő téren nehéz eset. Eddig még sose volt szerelmes. Minden interjúban azt állítja, hogy neki nincsen esete, pedig igen finnyás alak.
- Akkor Hyo Rin szerencsés ember.
- Kérdés meddig… Nem sokat adok nekik. – nem bírom tovább hallgatni, a nyakába borítom a poharam tartalmát és elviharzok. Odamegyek Hyo Rinhoz, kitépem kezét Chanyeol markából és elkezdem húzni.
- Engedj el! Én még maradok. – ficánkol.
- Én viszont hazamegyek, és jobban tennéd, ha te is jönnél.
- Mert?
- Majd elmondom, csak gyere. – vet egy pillantást Chanyeolra, aki szomorúan néz. – Adok nektek egy percet, de csak egyet! – elfordulok és türelmetlenül figyelem telefonom kijelzőjét, hogy mikor is telik le az a perc.
- Oké, mehetünk. – nyom még egy puszit az ajkára és elindulunk a kapu felé.
*********************
- Szóval, miért kell ennyire sietnünk? – nézek rá Hyun Ahra, aki elég idegesnek tűnik. Erősen kitépi a kaput, majd végre belekezd a mondandójába az utcán loholva. Alig tudom követni mit mond.
- … és akkor nyakon öntöttem.
- Szóval, Chanyeol nem az, akinek mutatja magát Kai szerint?
- Valahogy úgy. – aggódó tekintete van. Egyelőre nem tudom hova tenni, amit mondott.
- Én nem hiszek Kainak. Eddig tök paraszt volt velünk, honnan a francból tudnánk, hogy nem hazudik?
- Régebb óta ismeri Chanyeolt.
- És? Én kurvára nem látom rajta, hogy Ő ilyen lenne. És ha mégis, akkor majd hagyom. Hyun Ah, még nem is ismerjük egymást. Ehhez sokkal több idő kell. Majd ha baj lesz, lekoptatom, vagy épp ő fog. Mindegy.
- Te tudod… - végre lehiggadt.
- Tényleg leöntötted Kait? – nevetem el magam, amitől neki is mosolyra húzódik a szája.
- Igen. Kár, hogy nem láttad a képét. Biztos nem akarod most megszakítani a kapcsolatot?
- Száz százalékosan biztos vagyok benne, hogy nem. De kérlek, ezért most ne nézz rossz szemmel Chanyeolra. Szerintem Kai hazudott. Eddig tök kedves volt velem, akkor miért változna meg?
- Jó, igazad van. Nem hiszek ennek a … Fúúú! Hülye, barom, gennyláda… De ennek ellenére se tudom, nem szeretni. Hyo Rin, annyira normális volt abban az 5 percben! Miért nem tud mindig ilyen lenni?
- Ő Kai. – rántom meg a vállam. - Nem értem ezt a faszit, hogy mi lehet az agyában, de biztos vagyok benne, hogy egy tök normális gyerek, csak valamiért velünk bunkózik.
- Én is így gondolom. Lehet, hogy Minhoval jobban járnék…
- Lehet, de hozzád nem Ő illik. – közben már lakás ajtaja előtt álltunk. Kinyitottam az ajtót és azonnal lerúgtam magamról a cipőt. Bementem a fürdőbe, levettem magamról minden ruhát és a zuhany alá álltam. Meleg vizet engedtem testemre, illatos tusfürdővel kentem be magam, majd mikor leöblítettem azt, magam köré csavartam a törölközőt és kerestem egy pizsamát. Elköszöntem Hyun Ahtól, bokámra kentem még egy kis kenőcsöt és befeküdtem az ágyba. Nem kellett sok, szinte azonnal elaludtam Chanyeolra gondolva. Azt hiszem, kezdek beleszeretni.
*********************
- Mi történt veled Kai? – nézek rá csuromvizes hajára.
- Soha többet ne hívd meg ezt a ribancot. Látni se akarom.
- Kiről beszélsz?
- Hyun Ah. Ez egy nem normális csaj. – teljesen fel van háborodva, mintha őt vádolnák azzal, amit nem is ő tett.
- Miért, mi volt?
- Mindegy. – legyint egyet. – Inkább fejezzük be ezt a bulit. Pihennem kell.
- Most ne már, hogy miattad fújjuk le. –jön oda Chen. – Lazulj már.
- Én most nem tudok. Inkább elmegyek, majd alszok egy hotelbe. – azzal bemegy a teraszról egyenesen a szobájába. Követem. A fiókjaiból kivesz egy sporttáskát, egy pólót, alsót, nadrágot meg még pár dolgot. Ezeket belerakja a táskába, majd leveszi ingjét és a többit, majd átváltja ezt egy lazább öltözetre. – Most mit bámulsz? – felhúzom a vállaimat.
- Azt, hogy egyszerűen nem értelek. Most miért lettél ilyen ideges?
- Nem rád tartozik. Ha most nem haragszol, én elmennék. Majd holnap dél körül jövök. – kiengedem, had menjen. Becsukom az ajtót magam után, levetem zakómat, amit ledobok a földre, kicsit lazítok a nyakkendőmön és belevetem magam az ágyba. Minden olyan zavaros. Kifújom a szememből a hajam, és a plafont bámulom. Annyira elpilledek, hogy fél óra után minden elsötétül körülöttem, elalszok. 

2012. május 19., szombat

8.




- Nem megyünk be?
- Nincs kedvem. Inkább veled akarok lenni kettesben.
- Szomjas vagyok.
- Akkor várj egy percet. – felállunk és elszalad. Én visszaülök a padra. Pár pillanat múlva vissza is tér két pezsgőspohárral és egy üveg pezsgővel a kezében. Leül mellém és újból helyet foglalok az ölében. – Egészségedre. – összekoccintjuk a poharakat és magamba öntöm a tartalmát. Átjár a forróság.
*******************
*Hyun Ah PoW*


Már fél órája MinHo társaságát élvezem, de hiába imádom, nem tudom levenni szemem Kairól. Mellesleg Chanyeol és Hyo Rin felszívódtak. A buli viszont nagyon jó! A zene bömböl, pia mindenhol és a közösség is iszonyat kedves és jó fej, többnyire…
- Egyszerűen nem, annyira nehéz. És, te hogy állsz vele? – fordul felém. Fogalmam sincs miről beszélt az előbb, megint elkalandoztak gondolataim.
- Hm? Bocsi. Mit mondtál az előbb? – nézek rá Minhora. – Ne haragudj tényleg.
- Hagyjuk. – mosolyog rám. – Táncolunk? – nyújtja a kezét. A hifin épp a Super Junior Perfection ment. Boldogan mentem vele a tánctérre. Elkezdtük rázni, én megpróbáltam minél szexiben táncolni, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Kai épp SooYounggal táncolt, ami kifejezetten irritált. Hiába próbáltam partnerem lépéseit figyelni, a végén mindig rajtuk időztem el. Annyira lennék most a csaj helyében…
- Minden rendben? – suttogta a fülembe Minho.
- Igen. – bólogattam, persze megint nem rá figyeltem.
- Bejön mi? – nézett rá Kaira. Elpirultam.
- Rám se hederít. – rántottam meg a vállam, pedig legbelül igen is fájt.
- Biztos tetszel neki. – és amikor ezt kimondta, Kai rám nézett. Először! Álltam tekintetét, de közben mindent beleadtam a táncomba is. Hogy féltékennyé tegyem, Minhonak hátat fordítottam, és fenekemet nekinyomtam férfiasságnak, majd egy kígyózó mozdulatot tettem. Ettől nem csak Minho, hanem Kai is meglepődött. Na, talán most felkeltettem érdeklődését! Felhőtlen boldogságot éreztem és ez az arcomra ki kiült.
- Figyi Minho, én most megkeresem Hyo Rint.
- Nyugodtan. – azonnal kiszaladtam a teraszra, ugyanis ott láttam őket utoljára. De ott most nem voltak. Körülnézek a kertbe is, és már épp feladtam volna, amikor megláttam őket a tó melletti filagória padján. Chanyeol a padon feküdt, kezében egy üveg pezsgősüveggel, aminek már csak az aljában volt egy kis lötty. Hyo Rin rajta feküdt és szenvedélyesen csókolóztak. Annyira tudtam, hogy nem kell sok nekik! De nagyon édesek együtt. – Khm… - köszörülöm meg a torkom, mikor már majdnem mellettük vagyok.
- Hali Hyun Ah. – néz rám Chanyeol. Hyo Rin is felkapja tekintetét.
- Hát ti?- kérdezem tőlük.
- Hát, mi csak… - mondja zavartan Hyo Rin. Lemászik Chanyeolról, és az említett személy is feltápászkodik.
- Inkább ne magyarázkodjatok. Hyo Rin, beszélnünk kell. – karjánál fogva húzom fel a padról. Egy pár méterrel arrébb elengedem és felé fordulok. – Kai rám nézett! – ujjongok, de ő csak érthetetlenül néz rám.
- Ebben mi a nagy szám?
- Na, látom nem érted. Minhoval beszélgettem, aztán elmentünk táncolni. A lehető legszexisebb táncot vetettem be, de semmi. Aztán Minhoval kicsit leálltunk, mert észrevette, hogy nézem Kait. Megkérdezte, hogy bejön-e, meg stb. És akkor ELŐSZÖR rám nézett! Ekkor még durvábban kezdtem el rázni, és – itt megállok, hogy a drámai hatás meglegyen – betettem a kígyótáncot. – mondom alig hallhatóan.
- TE ATYA ÚR ISTEN! – döbben le Hyo Rin. – És ezt mind Minhoval?
- Igen. – szégyellem el magam. – Tudom, nem szép, hogy kihasználtam, de akkor is azt akarom, hogy féltékeny legyen.
- Fura vagy, ugye tudod?
- Igen! De leszarom. Te most mit tettél volna a helyembe? Örülj neki, hogy téged észrevett a lovagod. – bökök Chanyeolra.
- Jó, bocsi. Igazad van. Valószínűleg én is ezt tettem volna.
- Nem jöttök be amúgy? Nagyon jó a buli.
- Hát, Chanyeol nem nagyon akar. Azt mondta, inkább meg akar ismerni jobban.
- Látom a szádat már jól áttanulmányozta. – elnevetem magam, de Hyo Rin csak megforgatja a szemeit. – Na, látom zavarok. Inkább visszamegyek. – elindulok a ház felé, otthagyva a turbékoló szerelmeseket.
******************
*Kai PoW*

 - SooYoung, várj egy pillanatot. – állítom le partneremet a tánccal.
- Hova mész? – kérdezi kíváncsian.
- Mellékhelység. – hazudom, de ahelyett, hogy a fürdőbe indultam volna, a terasz felé vettem az irányt.
- De a WC arra van, nem? – mutat az ellenkező irányba, de úgy teszek, mintha meg se hallottam volna. Kilépek az ajtón, de váratlanul nekem jön valaki, aki visszalök a házba.
- Elnézést. – illedelmesen meghajol. – Kai? – néz rám meglepődve. – Akkor ebben az esetben visszaszívom azt, amit mondtam. – mondja sértődötten.
- Neked meg mi a franc bajod van? – kérdezem, kicsit talán bunkón.
- Pont ez. – lenéző pillantást vet rám.
- Akkor beszéljük meg, mert engem idegesít, hogy folyton engem bámulsz és mégis ilyen köcsög vagy velem most.
- Talán mert te is az vagy velem? – felháborodik.
- Én? Mit ártottam neked? – pedig jól tudom, mi is ez az egész, de mégis, tőle akarom hallani. – Na, jó, ezt inkább nem itt kéne az ajtóban megbeszélni. – odasétálok a korláthoz és rátámaszkodok. Ő ugyanígy tesz. – Szóval?
- Amikor az aláírás közben bejöttél, nem köszöntél, még egy pillantást se vetettél ránk. Aztán most nem jöttél oda bemutatkozni, sőt, le se szartál minket. Azt se tudod, hogy hívnak. – felbosszant, amit mond, pedig mind igaz. Saját magamra vagyok mérges.
- Hyun Ah, nem?
- Csoda, hogy legalább ennyit tudsz. – forgatja a szemeit. – De mindegy is, nem rabolom drága idődet. – hátat fordít a kertnek és már épp indulna befelé, amikor mégis úgy döntök, hogy nem engedem.
- Bocsánat. – megáll.
- Nem hallottam. Még egyszer.
- Mondom bocsánat. – önelégült mosollyal néz rám.
- Ez esetben bocsánatkérés elfogadva. Szerintem kezdjük előről. – lép oda hozzám. – Park Hyun Ah. – nyújt kezet.
- Kim Jong In. – megmarkolom gyengéden puha kezét.  

2012. május 15., kedd

7.


   Hideg ujjakat érzek a bokámon. Egyből kipattannak a szemeim és Hyun Ahval találom magam szembe.
- Te meg mit csinálsz?
- Lekezelem a lábadat, mert isten bizony, elmegyünk abba a buliba, ha törik, ha szakad!
- Hát, itt csak ficamodott. – viccelődöm, de Hyun Ah nem nevet velem. – Minho miatt?
- Is.
Hyun Ah
- Kai miatt?
- Is.
- Még ki van?
- Senki. Ez a kettő dög miatt. Hyo Rin. Engem nagyon bosszant, hogy Kai tudomást sem vesz rólam.
- Tegyél úgy, mintha leszarnád. Akkor majd csak felfigyel. Amúgy mit tettél rá a bokámra?
- Miért? Amúgy valamilyen fájdalomcsillapítós kenőcsöt, meg tettem rá megint jeget.
- Sokkal jobb. – felemelem és körözök vele néhányat. – Viszont biztos vagyok benne, hogy nem magas sarkút húzok.
- Pedig abban vagy dögös.
- Hát most ez van. Nem töröm ki megint a lábam egy buli miatt. Mellesleg én egy embernek akarok tetszeni és remélem neki nem csak a magas sakrús bomba Hyo Rin jön be neki.
- Nem hiszem. Te mindenhogy szép vagy Hyo Rin. – ezt még sose mondta nekem. Nagyon jól esik.
- Hyun Ah, ezt még sose mondtad nekem. Köszönöm. – átölelem.
- Szívesen, de ezt tényleg így gondolom.
Hyo Rin
- Hyun Ah én mindig mondtam neked, hogy gyönyörű vagy. – felkelek, hogy teszteljem a lábam. Rá tudok állni, bicegve ugyan, de menni is egész jól tudok.
- Na, irány készülődni. Mit húzol? – kérdi izgatottan.
- Hát, nekem már van egy tippem. – kiveszem a szekrényből a ruhámat és átöltözök. Hyun Ah is kivesz egy fehér ruhát az enyémek közül és felveszi azt. Kisminkeljük magunkat kicsit erősebben és készen állunk az indulásra.
- Hány óra?
- Fél 8. Szerintem nem baj, ha egy pár perccel előbb érünk oda.
*********************
- Suho! – szeretnék veled beszélni.
- Mond. – jön oda hozzám. A többiek már mind készülődnek a bulira. Rajtam már virít az öltöny és a szemüveg, így nem maradt semmi dolgom.
- Meghívtam valakit, vagyis valakiket.
- Ismerjük őket?
- Hát, fogjuk rá. – vakarom meg a fejem.
- Ezt hogy érted?
- Ők azok, akik leselkedtek utánunk. – félek Suho reakciójától.
- Hát nem erre számítottam, de jöjjenek. Csak ne kapjanak nekem Fangörcsöt, mert attól kikészülök. Elég volt mára a sok sikításból.
- Ők egyáltalán nem ilyenek. – mosolygok, mint a tejbe tök. Ha minden jól megy, akkor talán jobban megismerhetem Hyo Rint. Ránézek az órámra, ami háromnegyed nyolcat mutat. Csengetnek.
- Megyek. – ordítom. Kinyitom az ajtót és Hyo Rin áll előttem, Hyun Ah mögötte. – Sziasztok. Gyertek beljebb. – invitálom be őket. Hyo Rin megölel, Hyun Ah meg nyom két puszit az arcomra.
- Nagyon szép a házatok. – mondja Hyo Rin ámuldozva.
- Köszönjük. – jön oda Luhan. – Hát ti kik vagytok?
- Én Hyo Rin, ő pedig itt Hyun Ah. Én estem el az aláíráson. – zavarban van.
- Óhh… Akkor már tudom. – nevet Luhan.
- Na, gyertek, bemutatlak a többieknek is. Hé, srácok! Itt vannak. – ordítom.
- Ki? – dugja ki a fejét a szobájából Chen. Mindenki odagyülemlik, majd bemutatom nekik a lányokat. Kai jön ki utoljára, rá se hederítve a lányokra megy be a konyhába. Ingje ki van gombolva, hogy megint menőzőn. Most már kezd kicsit ebből elegem lenni.
****************
(Hyun Ah PoW)

Meglátom őt, ahogy átsuhan a konyhán egy szál nadrágban és ingben, ami ki van gombolva. Teljesen készen vagyok. Senkire se tudok koncentrálni, csak az ő tökéletességére. Megpróbálok úgy tenni, mintha tudomást sem szereznék róla, de egyszerűen képtelenség. Ma este az enyém lesz!
*****************
(Hyorin)

Mindenki iszonyat kedves, kivéve Kait, aki még bemutatkozni se volt képes. Látom Hyun Ahn, hogy próbálja magát tartani ahhoz, amit megbeszéltünk, de ezt a testet lehetetlen nem megbámulni. Még nekem is elkalandoznak másfele gondolataim. Hirtelen Chanyeol karját érzem derekamon és maga mellé húz. Úgy beszélget a többiekkel. Olyan, mintha már is a barátnője lennék, pedig semmi ilyesmiről nincsen szó. Nagyon el akarja siettetni a dolgokat, talán le kéne kicsit hűtenem.
- Chanyeol, lenne egy perced. – szakítom félbe mondandóját.
- Rád ezer is.
- Ezt négyszemközt szeretném. – kimegyünk a teraszra. A naplemente mindent sárgás rózsaszín fényben világít meg. Ráülök a beton korlátra, lábaimat a mélybe lógatom. Chanyeol mellém ül és együtt nézzük a lemenő napot.
- Mit akartál mondani? – nyelek egy nagyot, és belekezdek.
- Alig fél napja ismersz és máris úgy csinálsz, mintha a barátnőd lennék. Nem tudnánk egy kicsit lassítani. – mutatom a mértéket az ujjaimmal.
- Dehogynem, és ne haragudj, csak… Inkább hagyjuk. – ujjaival egyre közelít az enyémhez. Már összeér a középső ujjunk és egyre beljebb csúsztatja. Nem vagyok képes ellökni magamtól, pedig muszáj lenne, hisz most mondtam neki, hogy túl gyors a tempó. – Szeretnélek jobban megismerni. – suttogja.
- Akkor? Mi tart vissza? – meglököm egy kicsit.
- Megígéred, hogy egész este velem leszel?
- Ez most egy első randinak számít?
- Vehetjük annak. – megrántja a vállát és megához ölel.
- De akkor tényleg egész nap. Gyere. – leszáll a korlátról és karomnál fogva magával húz a kertbe. Végig füves terület, néhol egy-egy sziklakerttel és egy halastóval, kis híddal a tetején. Chanyeol magához ölel, így sétálgatunk lassan és csendben. – Fáj még a bokád?
- Már nem. Kicsit még bicegek és száz, hogy nem fogok magas sarkút húzni még egy hétig.
- Lehet egy kérdésem?
- Persze.
- Hány éves vagy? Tippem szerint 17, de remélem nem öregítettelek.
- Viccelsz? – nevetem el magam. – Azért ne fiatalítsál ennyire. 18 vagyok amúgy.
- Akkor majdnem eltaláltam. Mit dolgozol?
- Semmit. Mióta befejeztem a tanulást, nem találtam magamnak munkahelyet. Hyun Ah viszont jól keres, mellesleg a szülei dúsgazdagok, szóval elvagyunk. Bár kezd zavarni, hogy folyton tartozok neki.
- Addig ne zavarjon, ameddig őt nem. Amúgy Hyun Ahról jut eszembe. Össze kéne hozni Kaijal.
- Igen, de Kai nagyon makacs s bunkó.
- Neem, csak keménynek akarja magát mutatni. Ezzel a viselkedésével viszont ki ideggel már agyilag. Pedig bírom őt, de ha csajok vannak a közelében… - forgatja szemeit.
- Hát fura egy fazon. – Chanyeol leül a tó melletti kis padra és ölébe ültet. Kezével játszadozom, miközben ő az arcomat fürkészi. Óvatosan eltűr egy tincset, hogy jobban lássa a szememet. Tudom, hogy mit akar és én is iszonyat szeretném, de ellen kell állnom neki. Nem tudok uralkodni magamon. Olyan romantikus ez az egész helyzet és én elrontanám?
Lassan közelít felém fejével. Homlokunk összeér, érzem egyenletes lélegzését és hevesen dobogó szív e ritmusát a nyaki ereiben. Egyik kezemmel beletúrok egy kicsit a hajába, másikat mellkasához helyezem.
- Biztos akarod? – suttogja. Nem válaszolok rá, csak lecsukom szemeimet és rátapasztom ajkaimat az övére. Nyelvével megcsiklandozza alsó ajkamat, hogy bebocsátást nyerjen a számba. Nem ellenkezem, így lassan belenyal egy kicsit. Egyre mélyebbre megy és egyre durvább mozdulatokat tesz. Lábamnál megérzem férfiasságát, amitől teljesen zavarba jövök, pedig én sem tagadhatom, hogy teljesen felizgultam rá. Végül úgy érzem, már nem bírom tovább, mert itt fogok elélvezni egy ültő helyembe, ezért lassítok a tempón és már csak kicsi puszikat nyomok a szájára. A csókokat egy arcra puszival zárom le. Beledőlök a karjaiba, fejemet a vállán pihentetem. Nyakán lüktetnek az erek, azokra is pici puszikat nyomok. Chanyeol a combomat simogatja, már a szoknyám is feljebb csúszott. Elmerül a gondolataiba.
- Min gondolkodsz? – kérdezem érdeklődve.
- Rajtad.
- Rajtam? És mit?
- Hogy milyen csodálatos vagy. – megint megigazítja a hajam. Megkapaszkodok a zakójába és újból nyomok egy csókot az arcára.
- Nem, mert te vagy az. Chanyeol, amúgy elnézést szeretnék kérni. Gondolom most összezavartalak, ugyanis azt mondtam, hogy lassítsunk, aztán itt csókolózunk, amit mellesleg nagyon élveztem, de… Felejtsük el, én nem tudok lassítani! Az a baj, hogy túl hamar szerelembe esek.
- Szóval szerelmes vagy belém? – mosolyog, és fejem búbjához dörzsöli az arcát.
- Chanyeol, ajj, ezt te félreérted.
- Nem, értem amit mondasz, de én ezt kérdeztem.
- Még nem, de valami nagyon elindult bennem. – megsimogatom babaarcát.
- Mit kedvelsz bennem?
- Nos, erre könnyű a válasz. Egyelőre mindent. – mutatóujjammal megbököm az orrát. – És neked mi tetszik bennem?
- Kedves, aranyos, gyönyörű, okos vagy. De tudom, hogy te több vagy ennél, csak te is tudod…
- Igen. Amúgy milyen érzés idolnak lenni?
- Először nagyon furcsa. Bárhova mész felismernek és letámadnak az utcán. Sikítozó lányok mindenhol, az embernek egy perc nyugta nincs.
- Jobbra számítottál?
- Hát igen.
- És milyen egy idol barátnőjének? – megint elpirulok. Megfogja a kezem és nyom egy cuppanós puszit az arcomra.
- Azt nem tudom, de ígérem, hogy minden ilyesmitől megkíméllek. Nem fogsz bekerülni a médiába.
- Ki mondta, hogy a barátnőd vagyok? – emelem fel a szemöldököm kérdőn.
- Még nem vagy az, de az leszel. – kacsint rám.