******************
- Hyo Rin, kérlek, gyere velem. – megfogom a lány kezét
és kimegyünk együtt az étkezőből, a szobájába. Szegény, megmukkanni se mer,
szerintem még ő se fogta fel, mit is mondott a híradós.
- Ne hagyj el. – lecsorog az arcán egy könny, ami
tenyerembe érkezik. Átölelem, hogy megnyugtassam.
- Soha nem lennék rá képes. Ha kell, akkor – nagy levegőt
veszek – el is hagynám a bandát miattad.
- Nem! Nem engedném. Ilyet ne mondj légy szíves. Majd
meglátjuk, mi lesz, de nem hiszem, hogy olyan nagy hírre vernék. Először csak
úgyis feltételezni fogják, hogy van valakid. Attól még, hogy láttak feljönni
ide, lehetek én egy egyéjszakás kaland is. Szar ilyet mondani, ez most nekem is
fájt. A lényeg, hogy be lehetne etetni ezt, aztán eldől, hogy beveszik vagy
sem. Találkozni meg ugyanúgy fogunk és az SM-nél is tudni fogják, hogy én itt
vagyok, csak a rajongók nem.
- Erről majd kikérdezem Suhot, de nem tudom, hogy most
hogyan menjünk haza Kaijal. Egy csomóan vannak a ház előtt.
- Ideje lesz felhívni Suhot. – kiveszi nadrágomból a
telefont és a kezembe nyomja. Nem is kell tárcsáznom, mert épp akkor hív.
- Suho, én…
- Mindent tudok. Gyertek haza, ahogy csak tudtok.
- De ellepték a házat a paparazzik és a rajongók. Segíts.
– kétségbeesett vagyok. Tehetetlennek érzem magam.
- Aludjatok ott, mást nem tudok mondani. Majd
lenyugszanak, és elmennek, de most még semmi esetre se induljatok el akkor.
- Oké.
- Ja, és Kainak üzenem, hogy jó hogy szól, hogy lelép.
Agyon kerestük.
- Átadom, és köszi. Szia.
- Szia. – leteszem. – KAI! – ordítom, mire bejön ő is
Hyun Ahval együtt.
- Mond.
- Beszéltem Suhoval, és azt mondja, maradjunk éjszakára,
hátha feladják és elmennek.
- Ezek nem fognak mostanában lenyugodni. – Hyun Ah.
- Szerintem se. – erősíti meg Hyo Rin.
- Meglátjuk majd, de egy éjszakára maradunk, ha nem gond.
– teszem hozzá.
- Nekem nem. – bújik oda Hyo Rin.
******************
- Elmegyek fürödni, addig találd fel magad. – mondom
Channienek, aki már lezuhanyozott és jelenleg az ágyamba hempereg. Mivel nem
több naposra tervezte ezt a „kirándulást”, ezért most csak egy boxer a
pizsamája. Ami valljuk be, igen beindít.
Bezárom magam a fürdőbe, gyors lezuhanyozok és felveszek
egy francia bugyit mellé egy toppot. Kibontom a hajam és bemegyek a szobába.
Egy elismerő bólogatást kapok. Ráfekszek és nyomok egy puszit az arcára.
- Jól tudod, hogy ma este nem fog megtörténni az a dolog.
- De miért? – kérdezi.
- Ne sürgessük. – erre persze fittyet hányva átdob, hogy
én legyek alul és rám tapad. Teste hozzásimul az enyémhez, kicsiket hullámzik
rajtam, ami felizgat. Alsó felét nekem nyomja, megérezve azt, hogy nem csak én
vagyok felizgulva.
- Kérlek Hyo Riin. – motyogja a számba. – Csak egy
kicsit. – egyszerűen nem, nem megy. Nem tudok neki ellenállni. Hagyom, had
irányítson, már az sem érdekel, ha Hyun Ahék meghallanak. Pólóm alá nyúl,
ujjbegyeivel végigsimogatva oldalam. Mikor elér mellemhez, megáll egy pillanatra,
végül megy tovább, hogy levegye rólam a trikót. Miután ezt megtette, visszatér
mellemhez, és belemarkol. Halkan felnyögök, mikor másik kezével is elkezdi
masszírozni a másikat. Közben szája letéved a nyakamra. Csókokkal látja el,
egyszer-egyszer beleharap.
- Chan… Channie… még! – lihegem. Lejjebb téved bal keze,
egyenesen a bugyimat veszi célba. Oldalt belekapaszkodik, majd szép lassan
lehúzza rólam. Kicsit belesegítek neki, lerúgom magamról, mikor már a térdemnél
van. Ujjával megcsiklandozza szeméremdombomat. Szétterpesztem neki a lábam,
hogy belém tudja helyezni. Először csiklómat körkörösen izgatja, aztán
bemerészkedik a lyukamba. Aprókat nyögök. Középsőujját ki-be húzogatja, így
kitágítva hüvelyem. Hogy fokozza a hatást, belém helyezi a mutatóujját is. –
Ahh… méég! – belekapaszkodok hajába. Felgyorsítja ujjai mozgását, körme már a
G-pontomat böki. – Á… állj. – lihegem. Kicsúsztatja belőlem nedves ujjait és
egy lágy csókot nyom az ajkamra. Belenyalok szájába, elindítva ezzel egy heves
csókcsatát. Most rajtam a sor, átfordulunk, kicsi puszikkal haladok végig a
hasán. Ekkor eszembe jut valami. Az éjjeli szekrényemből kiveszek két kendőt,
azokkal odakötözöm Chanyeolt az ágyhoz. Nem tiltakozik, csak széles vigyor van
az arcán. Újból visszatérek alsójához, amit megsimogatok, hogy még jobban
felizgassam. A dudor már így is elég nagy rajta, leveszem róla az alsónadrágot.
Kezembe fogom férfiasságát, amit kis mozdulatokkal húzogatni kezdem. Channie
morog párat, mikor makkját a számba veszem, már ő sem bírja tovább, egy mély,
dörömbölő hangot ad ki magából. Szívogatom, közben egyre jobban beleteszem a
számba a szerszámát.
- Elég. – állít le. Visszafekszek mellé, kikötöm a
kezeit, aztán rám mászik, és belém rakja péniszét. Olyan gyönyört érzek, mint
még soha.
- Chan… Chanyeol! … Igen… még! – kiabálom. Olyan erőseket
lök rajtam, hogy az ágy is belemozdul. A falnak ütődik, amitől mindketten
összerezzenünk, de nem hagyjuk abba.
- Hyo Rin! … Szeretlek. – suttogja a fülembe.
Megajándékozom egy csókkal és némi könnyel. Sose éreztem senki iránt ilyen
szeretet.
Amikor megint eléri a csúcsot, még erősebben tolja belém
merev férfiasságát. Ha nem lenne nyelve a számba, már rég olyat kiáltottam
volna, hogy a szomszédok is hallották volna. – CHANYEOL! – ordítom bele a
szájába. És akkor megérzem magamban forró nedvét. Átjárja testemet, melegség
önt el. Elélvezek, vagyis együtt élveztünk el. Channie vállamra borul, én
hajába kapaszkodok és arcát magamhoz húzom. Egész testével rám simul.
Mikor kipihente magát, vesz egy nagy levegőt és kihúzza
belőlem péniszét. Ledől mellém, fejemet mellkasára hajtom. – Chanyeol!
- Hm?
- Szeretlek. – megjutalmazza fejem búbját egy apró
puszival, majd búg egyet.
- Én is édesem. – vállamnál átkarol és elalszunk
egymáson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése