16.

****************************

*Hyun Ah PoW*

- Szóval, mit akarsz csinálni? – fordul felém Kai, aki a kanapén ül és a tévét kapcsolgatja.

- Nézzünk valami filmet. – leülök mellé, de csak mértéktartóan. Nem sok van köztünk, de nem merek közelebb ülni hozzá.

- Csinálsz pattogatott kukoricát?

- Öhm… Hát csinálhatok. De te nem laktál jól?

- Popcront bármikor tudok enni. – mosolyog.

- Hát jó. – kimegyek a konyhába és keresek a nasis szekrénybe kukoricát. Kiveszek egy zacskóval és bevágom a mikroba melegedni. Egy perc után elkezd pattogni, addig kiveszek egy tálat, amibe beleönthetem.

- Kettő zacskóval csinálj. – mondja Kai miközben a csatornákat váltogatja.

- Úgyse esszük meg.

- Nem baj, de nekem egy zacskó nem elég. – kiveszek még egyel. Közben kipattogott a másik, amit gyorsan kirántok a mikróból. – Milyen filmet akarsz? – itt elgondolkodok. A horrort egyenesen utálom, de tudom, hogy Ő úgyis azt akar velem nézetni. Romantikus filmet nem fogok megnézetni vele, és szerintem Ő azt nem kedveli. Akció… nincs kedvem hozzá.

- Nem tudom. Válassz te, majd mondom, hogy igen, vagy nem. – beteszem a másik zacskót is.

- Akkor legyen ez. – felmutatja azt az egyetlen filmet, amit nagyon nem akartam megnézni. Az ördög bújt beléd-et. Elszégyellem magam, inkább nem mondok semmit. Nem szeretem a horrort, bár a vér látványától nem riadok vissza. Maga a pszichopata történetek azok, amiktől lefosom a bokámat is. Beleharapok alsó ajkamba, tétovázva a válaszon. Tűnjek tökös csajnak, aki bevállalja, bármennyire is fél, vagy utasítsam vissza és legyek nyuszi.

- Oké. – hát a tökös csajt választottam. Ezt meg fogom bánni.

Kiöntöm a popcornt a tálba és visszaülök a díványra. Kai beteszi a filmet, behúzza a függönyöket, hogy még sötétebb legyen és ledobja magát mellém. Karját felteszi a támlára, ezzel közelebb kerül hozzám. Menőn szétterpeszti lábait, és úgy nézi a tévét. Belemarkol a kukoricába és elkezdi enni.

   Az eleje nem is rossz. Vagyis egyelőre semmi érdekes. A csaj a barátnőjével elmegy egy buliba aztán… Ajjaj, kezdődik.

  A durvább részeknél képtelen vagyok odafigyelni, szememet eltakarom, amire Kai is felfigyel.

- Nem muszáj ezt néznünk, ha nem bírod. – kedveskedik.

- Nem, nézem, csak… - kiveszi az ölemből a tálat és maga mellé rakja. Nyakamnál fogva odahúz magához, úgy, hogy fejem a vállán pihen. Nagyot nyelek, de rájövök, hogy itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam.

- Így jobb?

- Sokkal. – még jobban odafurakodok. Szíve egyenletes dobogását hallgatom, már nem is figyelek a filmre. JongIn se már a filmre, sokkal inkább engem néz. Egy kis nyomást érzek a hajam tövében, amit egy apró cuppanós hang követ. Felkapom a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, igazak-e teóriáim. – Ezt miért? – érthetetlenkeddek.

- Miért? Nem adhatok puszit?

- Most nem arról van szó, hogy nem adhatsz. Meglepett.

- Hyun Ah, csak meg akartalak nyugtatni. Érzem az oldalamon, hogy szíved majd kiugrik a helyéről. De mondom, betehetünk valami másik filmet is.

- Nincs semmi bajom ezzel se.

- Mégis be vagy szarva. Látom, hogy félsz.

- Nem.

- Ó tényleg? – emeli fel a szemöldökét. – Biztos vagy benne?

- Igen. – makacskodok.

Visszafordul a képernyőhöz, én meg ráhajtom fejem a mellkasára.

Kis idő után, úgy a film háromnegyedénél elkezd mocorogni. – Kimegyek a mosdóba. – feláll otthagyva engem a horrorfilmmel. A lehető legdurvább résznél. Szememet eltakarom a párnával, de a hangokat még így is hallom. Nagyon be vagyok parázva, még se kellett volna ezt néznünk. Recsegést hallok, de ez biztos nem a TV-ből jön. Hangos sóhajokat vélek felfedezni, de nem tudom honnan jönnek a hangok. Felállni nem merek, mert félek, hogy valami apróságtól is úgy megijedek, hogy ott fogok összeesni a padló közepén. Megkövülve várom, hogy Kai visszajöjjön, de már őt se hallom, pedig már lehúzta a WC-t. Úgy döntök, inkább visszafordulok a képernyőhöz, abból lehet a legkevesebb bajom.

- BÚÚÚ… - két oldalról hozzám ér két kéz. Kiugrok a bőrömből, egy nagyot ugrok a kanapén.

- Mi a fészkes…? – fordulok meg. Kai széles vigyorral az arcán röhög rajtam. – Ezt még nagyon visszakapod Kim JongIn.

- Kíváncsian várom. – kacsint rám.

- Ugye tudod, hogy ez most nagyon nem volt vicces. – játszom a sértődöttet, bár kicsit tényleg haragszok rá.

- Nekem az volt. – megához öleli durcás fejem, de nem reagálok rá. Ugyanabba a pózba elhelyezkedik, amilyenbe eddig ült, arcomat újból magához húzza. El akarom magamtól tolni, de nem engedi. – Amúgy mik ezek a hangok? – kérdezem.

- Milyen hangok? – ráncolja a homlokát. – Én nem hallottam semmit.

- Némítsd le a tévét. – lenémítja és csöndben figyelünk.

- Várj, azt hiszem én is hallom. A fürdő felől jön. – felkel, és lábujjhegyen elindul a fürdő felé. Végig követem szememmel, nehogy újból megijesszen. Viszont arcán valami érdekes vonás jelenik meg, talán… félelem szerűség. Ezek szerint már nem csak én vagyok beszarva. Fülét a fürdőajtóra hajtja, de semmi. Tovább megy, benyit a szobámba, de ott sincs semmi. Ekkor eltűnik, átmegy a másik oldalra, amit én már nem látok. Kuncogva lopakodik vissza mellém, szájához emelve kezét. Alig tudja visszafojtani feltörekvő nevetését.

- Mi az? – már az én szám is mosolyra görbül, olyan aranyos Kai, ahogy a lábát csapkodja, közben hangot alig hallatva nevet.

- Ezek Hyo Rinék. – suttogja még mindig nevetve. Nem értem, mi olyan nagy cucc benne, hisz Hyo Rin egye… vagyis Chanyeollal van. Leesett. – Fajtalankodnak a kis huncutok. – már a könnyét törli Kai. Egymásra dülöngélve szakadunk. Miután végre sikerül abbahagynunk a nevetést, megpróbáljuk komolyra venni a hangulatot, kisebb nagyobb sikerrel.

- Nem baj, túl kell esni ezen is. Kai?

- Hm?

- Te még… szóval te még szűz vagy?

- Igen. – semmi érzés sincs az arcán. Érdekes, pedig sokan belepirulnak az ilyen kérdésekbe. –És te?

- Én is. – Ő az első, akinek az igazat mondom Hyo Rinen kívül.

- Ez aranyos. – ereszt egy félmosolyt. A filmnek vége lesz. A képernyő elsötétül, csak Kai csillogó szemeit látom és arcéleit. Eltűnnek előlem a szemek, államon két ujj nyomását érzem. Maga felé tolja arcomat, megérzem meleg lélegzetét nyakamon. Égeti a bőrömet. Nedves ajka súrolja számat, tétovázik, de belenyal nyelvével. Közelebb húz magához, érdes kezével nyakamat lüktető nyaki ereimet simogatja. Beletúrok hajába, ami Kainak bejön, a csókunk is vadabbá válik. Visszanyalok, ízlelőbimbóit hozzádörzsöli szájpadlásomhoz, majd nyelvemhez. Nyálának íze a pattogatott kukoricáéra és a kóláéra emlékeztet. Érdekes íz harmónia, de bejön, nagyon is. Nem szakadunk el egymástól, csak mikor már egyikünk se bírja tovább levegő nélkül. Homlokunk összeér, mikor kifújjuk magunkat újból visszajön, hogy játszadozzon nyelvemmel. Átveszem tőle az irányítást, fölé kerekedek, beledugom nyelvem a szájába. Kezei a hátamról letévednek a fenekemre. Gyengéd simogatásból átvált vadabb, durvább simogatásba. Megállok, elszakadok szájától, fejemet hátradöntöm, közben fejét belefúrja melleim közé, izzadtságát pólómba törli. – Hyun Ah – lihegi – ezt most fejezzük be.

- Szerintem is. – elengedem. – Jongin?

- Mond.

- Bejössz hozzám aludni? Nem merek egyedül. – elszégyellem magam.