* Kai PoW*
- Öhm… Hát ha akarod. – nem akarok rányomulni, de tudom,
hogy iszonyat nehéz lesz magamon uralkodni.
- Igen, szeretném. – kislányos mosolyával elvarázsol.
Bemegy a szobájába, én meg azonnal követem, de mire beérek, ő már sehol sincs.
Először azt hiszem, hogy azért tűnt el, hogy megijesszen, ezért elég
elővigyázatosan lépek be, nehogy megijedjek, de akkor látom, hogy a fürdőből
kiszűrődik a fény. Persze, hisz át húzza az aznapi ruháját egy pizsamára. Mivel
nekem nincs sok választásom, ezért leveszem a pólóm, így csak egy melegítő
nadrág marad rajtam. Bebújok az ágyba és csendben várom, hogy Hyun Ah
visszatérjen. Körbepásztázom tekintetemmel a szobáját, ami elég csajos, már
csak a sok össze-vissza dobált ruha miatt is. Velem szemben egy fésülködő
asztal van, amiben meglátom saját magam. A kis asztalkán tele van ékszerekkel,
parfümökkel és egyéb csecsebecsékkel. A legfeltűnőbb darab mégis a rózsaszín,
tollas boája, ami a tükör mentén lógott lefelé.
- Itt. – lép ki bájosan a fürdőszobából. Egy egyszerű
hálóinghez hasonlító, hosszú póló van rajta, de ez is iszonyat jól áll neki.
Haja fel van tűzve, kis, rakoncátlan tincsei viszont kiállnak elől. Befekszik
mellém és lekapcsolja a lámpákat. – Jó éjt.
- Neked is. – bújok bele a takaróba. De egyszerűen nem
megy az alvás, fél óra múlva megunom a forgolódást. – Hyun Ah? Ébren vagy még?
- Most már igen. – mondja álmos hangon. Kómás fejét felém
fordítja és belenéz igéző szemeivel az enyémbe. – Mi van?
- Nem vagyok még álmos, bocsi.
- Ezért fel kellett ébresztened engem is?
- Unatkozok.
- Mit akarsz? Mit tegyek? – türelmetlenkedik.
- Jó, akkor aludj vissza, bocsi, hogy felébresztettelek.
– azonnal hátat fordít nekem, hogy tovább aludjon, de egy perc se telik le,
visszafordul.
- Jó, most már akkor mindegy. Köszi.
- Ne haragudj, jó?
- Jó. Akkor, most ne untass, ha már felébresztettél. –
erre vártam már, hogy ezt mondja. Olyan hirtelen tapadok ajkaira, hogy fel se
tudja fogni, mit is művelek vele.
- Héé… Én nem ilyesféle szórakoztatásra gondoltam. – lök
el magától.
- Hát?
- Beszélgessünk.
- Ahogy akarod. Játszunk kérdezz-feleleket. Kezdjél.
- Milyen volt először a színpadon állni?
- Annyira éreztem, hogy valami olyat fogsz kérdezni, ami
a munkámmal kapcsolatos. Nos, elég furcsa volt. Persze, agyon izgultam magam,
de hamar feloldódtam, mikor beindult a zene és láttam a körülöttem forgolódó 11
társamat, akikkel tényleg összenőttem.
- Ez aranyos. – olyan édes, mikor vigyorog. – Most te
kérdezel.
- Volt már pasid?
- Igen.
- Hány?
- Na, egyszerre csak egy kérdés. – csap a vállamra.
- Légyszi, mond meeeg. – faggatom.
- Jó, hát… azt hiszem 3, de ezek közül egy volt a
komolyabb.
- Oh, és mi történt?
- Most már én jövök. Debütálás előtt volt barátnőd?
- Nem.
- Mivel te is kettőt, ezért én is. – olyan édes vigyora
van. – Az igaz, hogy lett volna egy másik tag, de végül nem került be?
- Sajnos igen.
- Miért sajnos?
- Elmondom, ha te is elmondod, hogy mi történt a
pasiddal.
- Legyen, de te kezdesz. – ült fel izgatottan.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhb44Yc8cVmAWucnwbzG247n7s7HqA8TtOfU4WZWCVXbiz5UQb6hTTO71lRGsmR_G23nObXtZ3ORm22DTGzi_bik-NjDlaVCIh5cbJq_9U1ldBPBRPmEfQb3vTdhNhPZ0z7ZfjqqWH2rxQ/s320/tumblr_lwv6c6qLI61r5on0ho1_500.jpg)
- Hogyhogy? – felém kúszik pár centivel, hogy hallja halk
suttogásomat.
- Mert nem volt időnk a fellépések miatt, pedig Ő olyan…
olyan jó haver volt. Azt hiszem még mindig mérges vagyok, amiért nem ő került
be a bandába, úgy érzem, hogy Moon Kyu hiánya az, ami befolyásolja a kedvemet a
fellépéseken, satöbbi.
- Ez de édes. – meglepetésemre átölel.
- Hallgatlak. – végighúzom a kezemet egy puha tincsén.
- Igazából semmi érdekes, kitalálta három hónap után,hogy
már nem szeret.
- Úristen, de köcsög, már bocs.
- Nem, tényleg az volt, jobb is, hogy vége lett.
- Egyet értek. – bólogatok hevesen. – Khöm… Hyun Ah,
nyomod a combom. – nézek a könyökére, ami belefúródik a lábamba, nem is messze
érzékeny pontomtól. Ő is odanéz, majd hirtelen elkapja onnan a karját.
- Ne haragudj. – illetődik meg,
- Semmi. – mióta vele vagyok, folyton csak vigyorogni
tudok, és ez olyan fura, főleg tőlem. Megfogom a nyakánál fogva és magamhoz
húzom.
- Ez nekem fáj te barom. – csap a hasamra. Ennek
eredménye képen párnacsatába kezdünk, de véget ér, mihelyst Hyun Ah akkorát
ásít, hogy majd bekapja a fejem.
- Inkább aludjunk. – javaslom.
- Benne vagyok. – befekszek, majd utána ő is, és odabújik
hozzám.
- Jó éjt. – adok egy puszit a homlokára.
- Neked is. – tátogja már csukott szemmel. Fejemet
ráhajtom az övére, és elalszunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése