18.

Elnézésetek szeretném kérni, amiért nem írtam mostanában :$ Ígérem, most többet fogok ezzel a fanficemmel foglalkozni ^^

************************

Mikor kinyitom a szemem, már nincs mellettem. Ránézek az órára, ami a fél tizenegyet ütötte. Kipattanok és az ablakhoz szaladok, hogy megnézzem mi a helyzet az utcán. Csend, de lehet, hogy ez csak a látszat. Ki tudja melyik bokorba bújt meg egy paparazzo, vagy épp melyik autóban kuksol az egyik rajongó.

-Khöm, jó reggelt. – köhintem a többieknek, akik a nappaliban kuksolnak. Hyun Ah megfog a karomnál fogva és behúz a szobájába, az ajtót meg becsapja.

- Milyen volt? – emeli fel a szemöldökét és izgatottan várja a választ.

- Mi?

- Hát a tegnap este!

- Jaa, hogy Az. – visszajátszom a történteket, közben meg vigyorgok, mint a tejbe tök. – Istenem, Hyun Ah, ez egy állat.

- ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN! – ugrándozik, kezével összevissza csapkod. – Mesélj, részleteket! – leültet az ágy szélére és lehuppan mellém.

- Most mit mondjak? Jó volt.

- Miket csináltatok? – ilyen perverznek még sose láttam.

- Muszáj? – pirulok el. – Ez olyan ciki.

- Ha jót akarsz magadnak, elmondod.

- Igazából semmi különöst. – eszembe jut, hogy kikötöttem az ágyhoz. – Öhm… egy kötéllel kikötöttem az ágyhoz.

- Hogy mi? Durva vagy. – elismerően megveregeti a vállamat. – És még?

- Most mondjam el az egészet?

- IGEN! – türelmetlenkedik.

- Először kicsit smaciztunk, aztán levettük ruháinkat, Ő megujjazott, utána kötöttem ki és szoptam le, végül belém rakta. – elképedve bámul.

- Aztaaaaa. És, mekkora volt? – nevetgél, de azért az arca belevörösödik a kérdésbe.

- Azért ilyenekbe nem akarok belemenni. – csapkodom a combját.

- Na, de most komolyan. Akarom tudni.

- De ne akard! Legyen elég annyi, hogy nem kicsi.

- De nem is nagy ezek szerint.

- Igenis nagy. – hopp, hát kicsúszott.

- Óóó… - kaján vigyora megijeszt.

- Ezt felejtsd el, nem mondtam semmit.

- Már késő. – ölti ki a nyelvét.

- És, mi volt Kaijal? – terelem másra a témát.

- Semmi. Filmeztünk, aztán velem aludt.

- Ugyan már, volt itt még valami. Gyanús vagy te nekem.

- Oké, oké. Volt egy kis csók is, de semmi több.

Olyan boldog vagyok, hogy mégis összejönnek a dolgok.

- Amúgy kinéztél az utcára? – kérdezi.

- Igen, de nem vagyok annyira biztos benne, hogy tiszta lenne a terep. Még egy éjszakát kéne maradniuk, persze ha csak Suho engedélyezni, meg hát a fiúknak is bele kell egyezniük.

- Én benne vagyok. Még akarom kicsit puhítani Kait.

- Okés. Akkor menjünk, kérdezzük meg tőlük. – kimegyünk együtt. A fiúk kérdőn néznek végig rajtunk, de csak egy legyintéssel elintézem a dolgot.

- Azon gondolkodtunk, hogy nem-e lenne kedvetek még egy estét maradni. – fog bele Hyun Ah.

- Persze, ha csak beleegyeztek, illetve Suho is.

- Attól tartok, nem. Ma lesz fellépésünk a városba. – szomorodik el Chanyeol. – Viszont Hyo Rin, utána elmehetünk valahova. – szegezi rám mutatóujját.

- És ha átjönnénk fellépés után a házatokba? – érdeklődi Hyun Ah.

- Nekem az is megfelel. – így Kai.

- Hát, akkor meg van oldva. – csapom össze a tenyeremet. – Már csak az a kérdés, hogy hogyan juttok ki innen.

- Hívunk egy taxit.

- De tudni fogják, hogy ti vagytok azok. – próbálom átgondolni, hogy mi lenne a legjobb, de tippem sincs.

- Egyszer úgyis távoznunk kell. Nem hihetik azt, hogy az örökkévalóságig itt leszünk. – Kai próbál érvelni a saját ötlete mellett. – Szerintem a taxi lesz a legjobb.

- És – szája elé kapja kezét Hyun Ah – na jó, ezt hagyjuk.

- Nem, most már mondjad. – kíváncsi vagyok mit talált ki. Odahajol és megsúgja. Az ötlet is már merész, de ahogy elképzelem, az még durvább. Fuldoklok a röhögéstől.

- Mi az lányok? – érthetetlen arcot vágnak mindketten, mintha nem tudnák, mi a bajunk.

- Hyun Ah azt találta ki, hogy öltözzetek be nőnek. – könnyeimet törölgetem.

- Ezt el is vethetjük most azonnal. Ilyen baromságot életemben nem hallottam. – kapja fel a vizet Kai, viszont Channie maga elé néz, fogaskerekeinek kattogását fülembe hallom.

- De ha belegondolsz, ez nem is olyan rossz ötlet. – szólal meg.

- Chanyeol, nem ismerlek. Ez most komoly? Te bevállalod?

- Igen. – kiegyenesíti gerincét.

- Hyo Rin, készülj. Te adsz nekik ruhát. – ragadja meg a vállam Hyun Ah, azzal eltűz a fürdőbe magával rángatva Kait.

- Hát akkor, Channie, te jössz velem. – nyújtom a karom felé. Felkel a heverőről és bejön velem a szobámba. Kidobálom az ágyra a ruháimat, Chanyeol meg néha beletúr, kiveszi és megnézi az érdekesebb darabokat. – Igazából nem muszáj olyan lányosnak lenned. Adok egy pulcsit, egy fullcapet, és nem tudom, hogy be mered-e vállalni a rövidnadrágot. – beleharapok alsó ajkamba.

- Be. – vonakodik tőle, de nem tudok nagyon mást adni neki. – A hajaddal nem kell túl sokat csinálni, maxi hátrakötöm egy kis copfba, még egy kis smink. Ja, és ha nem lenne baj, nem ártana leszedni a szőrt a lábadról. – ez már tényleg kicsit sok, de el kell hitetni az emberekkel, hogy ő lány. Bólint egyet.

- Baszki Kai. – Hyun Ah belöki a szobámba a már kisminkelt Kim Jong Int. Chanyeol az ágyon fetrengve kacag és én se tudom megállni. – Nagyon szép vagy.

- Kuss. – mérgelődik. – Még mindig nem értem, hogy tudtatok rávenni…

- Egyszer még meghálálod. – ad egy puszit Hyun Ah az arcára. – Hyo Rin, adj ruhát. – utasít.

Odadobok neki egy csinosabb darabot, de az a fejemen landol.

- Ezt nem húzom fel. Nevetséges. – adok neki egy másikat, ami nagyjából Chanyeoléra hasonlít, azt elfogadja, de nagyon húzza a száját. Levetkőzik alsóra és átöltözik, közben Channievel kimegyünk a fürdőbe, hogy kicsinosítsam. Halvány sminket dobok rá és a haját megcsinálom úgy, ahogy említettem. Mikor ezzel készen vagyunk, nekiállok leborotválni a lábát. Nem ment egykönnyen, de egész jó lett a végeredmény.

- KÉSZ! – törlöm le homlokomról az izzadságcseppeket. – Adok egy cipőt.

- Nem hiszem, hogy lenne az én méretembe.

- Hányas lábad van?

- 45. – vakarja a tarkóját.

- Ajjaj. Akkor végül is maradhat a deszkás cipőd. Illik a ruhádhoz. – kimegyünk, felhúzza a cipőjét és indulásra készen áll. Már csak Kait várjuk. Érdekes hangok szűrődnek ki a szobámból. Kai fújjog, néha huppanásokat hallok, hol ordításokat. Hyun Ah pedig ilyenkor visszakiabál, de vihogását is felismerem.

- Gyere már ki. – ráncigálja a kezénél fogva. – Hidd el, ha nem tudnám, hogy fiú vagy, lánynak néznélek.

- Az még jobb, most aztán megnyugtattál. Mit kapunk ezért otthon. Egy életre eláshatjuk magunkat.

- Szarjad már le! Egyszer élsz! Ezt is ki kell próbálnod. – húzza még mindig Hyun Ah. – Mi is veletek jövünk.

- Menjünk mi is? – nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan jó ötlet.

- Menjünk. – belebúj egy szandiba és belekarol Kaiba. – Na, iparkodd magad.

Én is felveszek egy cipőt, összekötöm a hajam és lemegyünk. Óvatosan kinyitom a bejáratit, hogy van-e valaki kint, aki esetleg gyanús lenne, de nincs. A taxi megérkezett, mi egyesével kilopakodunk, beszállunk és megkérjük a sofőrt, hogy minél hamarabb induljon el. A fiúk meg vannak szeppenve, egy szót se szólnak egész úton, de ha Chanyeol akár egyet is tüsszente, tuti lebuknánk.

Feszülten kiszállunk a kocsiból, de váratlanul egy nagy tömeg gyűlt össze a kapu előtt. Mindenki felénk fordul, azonnal elveszünk a nagy tömegben. A sok vakútól káprázik a szemem, rátaposnak a lábamra, összenyomnak és ezernyi kérdés repked felém. A hangok összemosódnak, és a következő pillanatban már a földön vagyok. Félek, hogy itt fognak agyon taposni.