One Shots

http://hyorin-shots.blogspot.hu/2012/06/annyeong.html Itt lesznek továbbra a One Shottjaim, és egy rövid fici, ami szintén Chanyeolos ._. :D

17.

* Kai PoW*

- Öhm… Hát ha akarod. – nem akarok rányomulni, de tudom, hogy iszonyat nehéz lesz magamon uralkodni.

- Igen, szeretném. – kislányos mosolyával elvarázsol. Bemegy a szobájába, én meg azonnal követem, de mire beérek, ő már sehol sincs. Először azt hiszem, hogy azért tűnt el, hogy megijesszen, ezért elég elővigyázatosan lépek be, nehogy megijedjek, de akkor látom, hogy a fürdőből kiszűrődik a fény. Persze, hisz át húzza az aznapi ruháját egy pizsamára. Mivel nekem nincs sok választásom, ezért leveszem a pólóm, így csak egy melegítő nadrág marad rajtam. Bebújok az ágyba és csendben várom, hogy Hyun Ah visszatérjen. Körbepásztázom tekintetemmel a szobáját, ami elég csajos, már csak a sok össze-vissza dobált ruha miatt is. Velem szemben egy fésülködő asztal van, amiben meglátom saját magam. A kis asztalkán tele van ékszerekkel, parfümökkel és egyéb csecsebecsékkel. A legfeltűnőbb darab mégis a rózsaszín, tollas boája, ami a tükör mentén lógott lefelé.

- Itt. – lép ki bájosan a fürdőszobából. Egy egyszerű hálóinghez hasonlító, hosszú póló van rajta, de ez is iszonyat jól áll neki. Haja fel van tűzve, kis, rakoncátlan tincsei viszont kiállnak elől. Befekszik mellém és lekapcsolja a lámpákat. – Jó éjt.

- Neked is. – bújok bele a takaróba. De egyszerűen nem megy az alvás, fél óra múlva megunom a forgolódást.  – Hyun Ah? Ébren vagy még?

- Most már igen. – mondja álmos hangon. Kómás fejét felém fordítja és belenéz igéző szemeivel az enyémbe. – Mi van?

- Nem vagyok még álmos, bocsi.

- Ezért fel kellett ébresztened engem is?

- Unatkozok.

- Mit akarsz? Mit tegyek? – türelmetlenkedik.

- Jó, akkor aludj vissza, bocsi, hogy felébresztettelek. – azonnal hátat fordít nekem, hogy tovább aludjon, de egy perc se telik le, visszafordul.

- Jó, most már akkor mindegy. Köszi.

- Ne haragudj, jó?

- Jó. Akkor, most ne untass, ha már felébresztettél. – erre vártam már, hogy ezt mondja. Olyan hirtelen tapadok ajkaira, hogy fel se tudja fogni, mit is művelek vele.

- Héé… Én nem ilyesféle szórakoztatásra gondoltam. – lök el magától.

- Hát?

- Beszélgessünk.

- Ahogy akarod. Játszunk kérdezz-feleleket. Kezdjél.

- Milyen volt először a színpadon állni?

- Annyira éreztem, hogy valami olyat fogsz kérdezni, ami a munkámmal kapcsolatos. Nos, elég furcsa volt. Persze, agyon izgultam magam, de hamar feloldódtam, mikor beindult a zene és láttam a körülöttem forgolódó 11 társamat, akikkel tényleg összenőttem.

- Ez aranyos. – olyan édes, mikor vigyorog. – Most te kérdezel.

- Volt már pasid?

- Igen.

- Hány?

- Na, egyszerre csak egy kérdés. – csap a vállamra.

- Légyszi, mond meeeg. – faggatom.

- Jó, hát… azt hiszem 3, de ezek közül egy volt a komolyabb.

- Oh, és mi történt?

- Most már én jövök. Debütálás előtt volt barátnőd?

- Nem.

- Mivel te is kettőt, ezért én is. – olyan édes vigyora van. – Az igaz, hogy lett volna egy másik tag, de végül nem került be?

- Sajnos igen.

- Miért sajnos?

- Elmondom, ha te is elmondod, hogy mi történt a pasiddal.

- Legyen, de te kezdesz. – ült fel izgatottan.

- Okés. Igazából az volt, hogy már majdnem el volt intézve minden… amikor úgy döntöttek, mégse Ő lesz a csapatban. – nyeltem egy nagyot. – Igazából nagyon hiányzik, azóta nem is találkoztunk, mióta eltanácsolták.

- Hogyhogy? – felém kúszik pár centivel, hogy hallja halk suttogásomat.

- Mert nem volt időnk a fellépések miatt, pedig Ő olyan… olyan jó haver volt. Azt hiszem még mindig mérges vagyok, amiért nem ő került be a bandába, úgy érzem, hogy Moon Kyu hiánya az, ami befolyásolja a kedvemet a fellépéseken, satöbbi.

- Ez de édes. – meglepetésemre átölel.

- Hallgatlak. – végighúzom a kezemet egy puha tincsén.

- Igazából semmi érdekes, kitalálta három hónap után,hogy már nem szeret.

- Úristen, de köcsög, már bocs.

- Nem, tényleg az volt, jobb is, hogy vége lett.

- Egyet értek. – bólogatok hevesen. – Khöm… Hyun Ah, nyomod a combom. – nézek a könyökére, ami belefúródik a lábamba, nem is messze érzékeny pontomtól. Ő is odanéz, majd hirtelen elkapja onnan a karját.

- Ne haragudj. – illetődik meg,

- Semmi. – mióta vele vagyok, folyton csak vigyorogni tudok, és ez olyan fura, főleg tőlem. Megfogom a nyakánál fogva és magamhoz húzom.

- Ez nekem fáj te barom. – csap a hasamra. Ennek eredménye képen párnacsatába kezdünk, de véget ér, mihelyst Hyun Ah akkorát ásít, hogy majd bekapja a fejem.

- Inkább aludjunk. – javaslom.

- Benne vagyok. – befekszek, majd utána ő is, és odabújik hozzám.

- Jó éjt. – adok egy puszit a homlokára.

- Neked is. – tátogja már csukott szemmel. Fejemet ráhajtom az övére, és elalszunk. 

Chanyeol One Shot 2. version +18

Megint nem bírtam magammal ._____. Muszáj volt írnom még egy Chanyeol One Shottot, de ez most durvább lett :3 Azért remélem majd tetszik ^^ >>KATT<< ( úgy érzem, hogy nem ez lesz az utolsó One Shot róla, hisz ő a No.1. Biasom :$ ) 

16.

****************************

*Hyun Ah PoW*

- Szóval, mit akarsz csinálni? – fordul felém Kai, aki a kanapén ül és a tévét kapcsolgatja.

- Nézzünk valami filmet. – leülök mellé, de csak mértéktartóan. Nem sok van köztünk, de nem merek közelebb ülni hozzá.

- Csinálsz pattogatott kukoricát?

- Öhm… Hát csinálhatok. De te nem laktál jól?

- Popcront bármikor tudok enni. – mosolyog.

- Hát jó. – kimegyek a konyhába és keresek a nasis szekrénybe kukoricát. Kiveszek egy zacskóval és bevágom a mikroba melegedni. Egy perc után elkezd pattogni, addig kiveszek egy tálat, amibe beleönthetem.

- Kettő zacskóval csinálj. – mondja Kai miközben a csatornákat váltogatja.

- Úgyse esszük meg.

- Nem baj, de nekem egy zacskó nem elég. – kiveszek még egyel. Közben kipattogott a másik, amit gyorsan kirántok a mikróból. – Milyen filmet akarsz? – itt elgondolkodok. A horrort egyenesen utálom, de tudom, hogy Ő úgyis azt akar velem nézetni. Romantikus filmet nem fogok megnézetni vele, és szerintem Ő azt nem kedveli. Akció… nincs kedvem hozzá.

- Nem tudom. Válassz te, majd mondom, hogy igen, vagy nem. – beteszem a másik zacskót is.

- Akkor legyen ez. – felmutatja azt az egyetlen filmet, amit nagyon nem akartam megnézni. Az ördög bújt beléd-et. Elszégyellem magam, inkább nem mondok semmit. Nem szeretem a horrort, bár a vér látványától nem riadok vissza. Maga a pszichopata történetek azok, amiktől lefosom a bokámat is. Beleharapok alsó ajkamba, tétovázva a válaszon. Tűnjek tökös csajnak, aki bevállalja, bármennyire is fél, vagy utasítsam vissza és legyek nyuszi.

- Oké. – hát a tökös csajt választottam. Ezt meg fogom bánni.

Kiöntöm a popcornt a tálba és visszaülök a díványra. Kai beteszi a filmet, behúzza a függönyöket, hogy még sötétebb legyen és ledobja magát mellém. Karját felteszi a támlára, ezzel közelebb kerül hozzám. Menőn szétterpeszti lábait, és úgy nézi a tévét. Belemarkol a kukoricába és elkezdi enni.

   Az eleje nem is rossz. Vagyis egyelőre semmi érdekes. A csaj a barátnőjével elmegy egy buliba aztán… Ajjaj, kezdődik.

  A durvább részeknél képtelen vagyok odafigyelni, szememet eltakarom, amire Kai is felfigyel.

- Nem muszáj ezt néznünk, ha nem bírod. – kedveskedik.

- Nem, nézem, csak… - kiveszi az ölemből a tálat és maga mellé rakja. Nyakamnál fogva odahúz magához, úgy, hogy fejem a vállán pihen. Nagyot nyelek, de rájövök, hogy itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam.

- Így jobb?

- Sokkal. – még jobban odafurakodok. Szíve egyenletes dobogását hallgatom, már nem is figyelek a filmre. JongIn se már a filmre, sokkal inkább engem néz. Egy kis nyomást érzek a hajam tövében, amit egy apró cuppanós hang követ. Felkapom a fejem, hogy megbizonyosodjak róla, igazak-e teóriáim. – Ezt miért? – érthetetlenkeddek.

- Miért? Nem adhatok puszit?

- Most nem arról van szó, hogy nem adhatsz. Meglepett.

- Hyun Ah, csak meg akartalak nyugtatni. Érzem az oldalamon, hogy szíved majd kiugrik a helyéről. De mondom, betehetünk valami másik filmet is.

- Nincs semmi bajom ezzel se.

- Mégis be vagy szarva. Látom, hogy félsz.

- Nem.

- Ó tényleg? – emeli fel a szemöldökét. – Biztos vagy benne?

- Igen. – makacskodok.

Visszafordul a képernyőhöz, én meg ráhajtom fejem a mellkasára.

Kis idő után, úgy a film háromnegyedénél elkezd mocorogni. – Kimegyek a mosdóba. – feláll otthagyva engem a horrorfilmmel. A lehető legdurvább résznél. Szememet eltakarom a párnával, de a hangokat még így is hallom. Nagyon be vagyok parázva, még se kellett volna ezt néznünk. Recsegést hallok, de ez biztos nem a TV-ből jön. Hangos sóhajokat vélek felfedezni, de nem tudom honnan jönnek a hangok. Felállni nem merek, mert félek, hogy valami apróságtól is úgy megijedek, hogy ott fogok összeesni a padló közepén. Megkövülve várom, hogy Kai visszajöjjön, de már őt se hallom, pedig már lehúzta a WC-t. Úgy döntök, inkább visszafordulok a képernyőhöz, abból lehet a legkevesebb bajom.

- BÚÚÚ… - két oldalról hozzám ér két kéz. Kiugrok a bőrömből, egy nagyot ugrok a kanapén.

- Mi a fészkes…? – fordulok meg. Kai széles vigyorral az arcán röhög rajtam. – Ezt még nagyon visszakapod Kim JongIn.

- Kíváncsian várom. – kacsint rám.

- Ugye tudod, hogy ez most nagyon nem volt vicces. – játszom a sértődöttet, bár kicsit tényleg haragszok rá.

- Nekem az volt. – megához öleli durcás fejem, de nem reagálok rá. Ugyanabba a pózba elhelyezkedik, amilyenbe eddig ült, arcomat újból magához húzza. El akarom magamtól tolni, de nem engedi. – Amúgy mik ezek a hangok? – kérdezem.

- Milyen hangok? – ráncolja a homlokát. – Én nem hallottam semmit.

- Némítsd le a tévét. – lenémítja és csöndben figyelünk.

- Várj, azt hiszem én is hallom. A fürdő felől jön. – felkel, és lábujjhegyen elindul a fürdő felé. Végig követem szememmel, nehogy újból megijesszen. Viszont arcán valami érdekes vonás jelenik meg, talán… félelem szerűség. Ezek szerint már nem csak én vagyok beszarva. Fülét a fürdőajtóra hajtja, de semmi. Tovább megy, benyit a szobámba, de ott sincs semmi. Ekkor eltűnik, átmegy a másik oldalra, amit én már nem látok. Kuncogva lopakodik vissza mellém, szájához emelve kezét. Alig tudja visszafojtani feltörekvő nevetését.

- Mi az? – már az én szám is mosolyra görbül, olyan aranyos Kai, ahogy a lábát csapkodja, közben hangot alig hallatva nevet.

- Ezek Hyo Rinék. – suttogja még mindig nevetve. Nem értem, mi olyan nagy cucc benne, hisz Hyo Rin egye… vagyis Chanyeollal van. Leesett. – Fajtalankodnak a kis huncutok. – már a könnyét törli Kai. Egymásra dülöngélve szakadunk. Miután végre sikerül abbahagynunk a nevetést, megpróbáljuk komolyra venni a hangulatot, kisebb nagyobb sikerrel.

- Nem baj, túl kell esni ezen is. Kai?

- Hm?

- Te még… szóval te még szűz vagy?

- Igen. – semmi érzés sincs az arcán. Érdekes, pedig sokan belepirulnak az ilyen kérdésekbe. –És te?

- Én is. – Ő az első, akinek az igazat mondom Hyo Rinen kívül.

- Ez aranyos. – ereszt egy félmosolyt. A filmnek vége lesz. A képernyő elsötétül, csak Kai csillogó szemeit látom és arcéleit. Eltűnnek előlem a szemek, államon két ujj nyomását érzem. Maga felé tolja arcomat, megérzem meleg lélegzetét nyakamon. Égeti a bőrömet. Nedves ajka súrolja számat, tétovázik, de belenyal nyelvével. Közelebb húz magához, érdes kezével nyakamat lüktető nyaki ereimet simogatja. Beletúrok hajába, ami Kainak bejön, a csókunk is vadabbá válik. Visszanyalok, ízlelőbimbóit hozzádörzsöli szájpadlásomhoz, majd nyelvemhez. Nyálának íze a pattogatott kukoricáéra és a kóláéra emlékeztet. Érdekes íz harmónia, de bejön, nagyon is. Nem szakadunk el egymástól, csak mikor már egyikünk se bírja tovább levegő nélkül. Homlokunk összeér, mikor kifújjuk magunkat újból visszajön, hogy játszadozzon nyelvemmel. Átveszem tőle az irányítást, fölé kerekedek, beledugom nyelvem a szájába. Kezei a hátamról letévednek a fenekemre. Gyengéd simogatásból átvált vadabb, durvább simogatásba. Megállok, elszakadok szájától, fejemet hátradöntöm, közben fejét belefúrja melleim közé, izzadtságát pólómba törli. – Hyun Ah – lihegi – ezt most fejezzük be.

- Szerintem is. – elengedem. – Jongin?

- Mond.

- Bejössz hozzám aludni? Nem merek egyedül. – elszégyellem magam. 

Channie One Shot ^^

TUDOM, MOSTANÁBAN NEM NAGYON ÍRTAM, DE ELÉG ZŰRÖS EGY HETEM VOLT. NOS, MOST SEM ÉPP A TWO MOONST, DE AZÉRT EGY MEGLEPIT MÉGIS KAPTOK ^^ ÍRTAM EGY CHANYEOL ONE SHOTTOT,(>>KATT<<) AMIT IGAZÁBÓL ÁLMODTAM .__. REMÉLEM TETSZIK ^^ 

15.+18

******************

- Hyo Rin, kérlek, gyere velem. – megfogom a lány kezét és kimegyünk együtt az étkezőből, a szobájába. Szegény, megmukkanni se mer, szerintem még ő se fogta fel, mit is mondott a híradós.

- Ne hagyj el. – lecsorog az arcán egy könny, ami tenyerembe érkezik. Átölelem, hogy megnyugtassam.

- Soha nem lennék rá képes. Ha kell, akkor – nagy levegőt veszek – el is hagynám a bandát miattad.

- Nem! Nem engedném. Ilyet ne mondj légy szíves. Majd meglátjuk, mi lesz, de nem hiszem, hogy olyan nagy hírre vernék. Először csak úgyis feltételezni fogják, hogy van valakid. Attól még, hogy láttak feljönni ide, lehetek én egy egyéjszakás kaland is. Szar ilyet mondani, ez most nekem is fájt. A lényeg, hogy be lehetne etetni ezt, aztán eldől, hogy beveszik vagy sem. Találkozni meg ugyanúgy fogunk és az SM-nél is tudni fogják, hogy én itt vagyok, csak a rajongók nem.

- Erről majd kikérdezem Suhot, de nem tudom, hogy most hogyan menjünk haza Kaijal. Egy csomóan vannak a ház előtt.

- Ideje lesz felhívni Suhot. – kiveszi nadrágomból a telefont és a kezembe nyomja. Nem is kell tárcsáznom, mert épp akkor hív.

- Suho, én…

- Mindent tudok. Gyertek haza, ahogy csak tudtok.

- De ellepték a házat a paparazzik és a rajongók. Segíts. – kétségbeesett vagyok. Tehetetlennek érzem magam.

- Aludjatok ott, mást nem tudok mondani. Majd lenyugszanak, és elmennek, de most még semmi esetre se induljatok el akkor.

- Oké.

- Ja, és Kainak üzenem, hogy jó hogy szól, hogy lelép. Agyon kerestük.

- Átadom, és köszi. Szia.

- Szia. – leteszem. – KAI! – ordítom, mire bejön ő is Hyun Ahval együtt.

- Mond.

- Beszéltem Suhoval, és azt mondja, maradjunk éjszakára, hátha feladják és elmennek.

- Ezek nem fognak mostanában lenyugodni. – Hyun Ah.

- Szerintem se. – erősíti meg Hyo Rin.

- Meglátjuk majd, de egy éjszakára maradunk, ha nem gond. – teszem hozzá.

- Nekem nem. – bújik oda Hyo Rin.

******************

- Elmegyek fürödni, addig találd fel magad. – mondom Channienek, aki már lezuhanyozott és jelenleg az ágyamba hempereg. Mivel nem több naposra tervezte ezt a „kirándulást”, ezért most csak egy boxer a pizsamája. Ami valljuk be, igen beindít.

Bezárom magam a fürdőbe, gyors lezuhanyozok és felveszek egy francia bugyit mellé egy toppot. Kibontom a hajam és bemegyek a szobába. Egy elismerő bólogatást kapok. Ráfekszek és nyomok egy puszit az arcára.

- Jól tudod, hogy ma este nem fog megtörténni az a dolog.

- De miért? – kérdezi.

- Ne sürgessük. – erre persze fittyet hányva átdob, hogy én legyek alul és rám tapad. Teste hozzásimul az enyémhez, kicsiket hullámzik rajtam, ami felizgat. Alsó felét nekem nyomja, megérezve azt, hogy nem csak én vagyok felizgulva.

- Kérlek Hyo Riin. – motyogja a számba. – Csak egy kicsit. – egyszerűen nem, nem megy. Nem tudok neki ellenállni. Hagyom, had irányítson, már az sem érdekel, ha Hyun Ahék meghallanak. Pólóm alá nyúl, ujjbegyeivel végigsimogatva oldalam. Mikor elér mellemhez, megáll egy pillanatra, végül megy tovább, hogy levegye rólam a trikót. Miután ezt megtette, visszatér mellemhez, és belemarkol. Halkan felnyögök, mikor másik kezével is elkezdi masszírozni a másikat. Közben szája letéved a nyakamra. Csókokkal látja el, egyszer-egyszer beleharap.

- Chan… Channie… még! – lihegem. Lejjebb téved bal keze, egyenesen a bugyimat veszi célba. Oldalt belekapaszkodik, majd szép lassan lehúzza rólam. Kicsit belesegítek neki, lerúgom magamról, mikor már a térdemnél van. Ujjával megcsiklandozza szeméremdombomat. Szétterpesztem neki a lábam, hogy belém tudja helyezni. Először csiklómat körkörösen izgatja, aztán bemerészkedik a lyukamba. Aprókat nyögök. Középsőujját ki-be húzogatja, így kitágítva hüvelyem. Hogy fokozza a hatást, belém helyezi a mutatóujját is. – Ahh… méég! – belekapaszkodok hajába. Felgyorsítja ujjai mozgását, körme már a G-pontomat böki. – Á… állj. – lihegem. Kicsúsztatja belőlem nedves ujjait és egy lágy csókot nyom az ajkamra. Belenyalok szájába, elindítva ezzel egy heves csókcsatát. Most rajtam a sor, átfordulunk, kicsi puszikkal haladok végig a hasán. Ekkor eszembe jut valami. Az éjjeli szekrényemből kiveszek két kendőt, azokkal odakötözöm Chanyeolt az ágyhoz. Nem tiltakozik, csak széles vigyor van az arcán. Újból visszatérek alsójához, amit megsimogatok, hogy még jobban felizgassam. A dudor már így is elég nagy rajta, leveszem róla az alsónadrágot. Kezembe fogom férfiasságát, amit kis mozdulatokkal húzogatni kezdem. Channie morog párat, mikor makkját a számba veszem, már ő sem bírja tovább, egy mély, dörömbölő hangot ad ki magából. Szívogatom, közben egyre jobban beleteszem a számba a szerszámát.

- Elég. – állít le. Visszafekszek mellé, kikötöm a kezeit, aztán rám mászik, és belém rakja péniszét. Olyan gyönyört érzek, mint még soha.

- Chan… Chanyeol! … Igen… még! – kiabálom. Olyan erőseket lök rajtam, hogy az ágy is belemozdul. A falnak ütődik, amitől mindketten összerezzenünk, de nem hagyjuk abba.

- Hyo Rin! … Szeretlek. – suttogja a fülembe. Megajándékozom egy csókkal és némi könnyel. Sose éreztem senki iránt ilyen szeretet.

Amikor megint eléri a csúcsot, még erősebben tolja belém merev férfiasságát. Ha nem lenne nyelve a számba, már rég olyat kiáltottam volna, hogy a szomszédok is hallották volna. – CHANYEOL! – ordítom bele a szájába. És akkor megérzem magamban forró nedvét. Átjárja testemet, melegség önt el. Elélvezek, vagyis együtt élveztünk el. Channie vállamra borul, én hajába kapaszkodok és arcát magamhoz húzom. Egész testével rám simul.

Mikor kipihente magát, vesz egy nagy levegőt és kihúzza belőlem péniszét. Ledől mellém, fejemet mellkasára hajtom. – Chanyeol!

- Hm?

- Szeretlek. – megjutalmazza fejem búbját egy apró puszival, majd búg egyet.

- Én is édesem. – vállamnál átkarol és elalszunk egymáson. 

14.

*******************

- Channie, kérlek, ne most. – csitítottam felgyülemlő érzéseit. Alig választ el valami attól, hogy lefeküdjek vele, de tartom magamban a lelket, és megállítom. – Inkább menjünk ki, és nézzük meg, hogy van Hyun Ah. – nem nagy öröm neki, de mégis beleegyezik.

- Oké. – megfogja a kezem és együtt meglessük őket. Kai kint van és énekel, Hyun Ah pedig őt figyeli.

- Hali. – köszönök oda és ledobom magam barátnőm mellé. – Na, hogy vagy?

- Háát… Egész jól. – mosolyog rám. Nála ez azt jelenti, hogy minden oké. Egyszerre nézünk Kaira, majd egy mindent mondó pillantást váltunk, amitől elnevetjük magunkat.

- Ki jönnél egy percre a mosdóba? – súgja nekem.

- Naná. – felpattanunk és bevonulunk a fürdőbe.

- Uram atyám!! Mit vétettem, hogy egy ilyen szexisten van a házunkba? – haját tépi.

- Hyun Ah, most kért meg Chanyeol, hogy legyek a barátnője.

- És mit mondtál? – alig várja, hogy válaszoljak.

- Azt, hogy igen. Miért, mit mondtam volna mást?

- Hát tőled minden kitelik, azt is mondhattad volna, hogy nem.

- Azért annyira nem vagyok hülye. – torkollom le.

- Amúgy Kai megint bunkózott egy sort. – leül a kád szélére. Látom rajta, hogy szarul esik neki, hogy Kai ilyen, de nagyon nem lehet ellene tenni.

- Én már beszéltem a fejével, de úgy látszik, visszatér néha belé ez a stílus.

- Minden esetre most egész normális, mármint ahhoz a Jong Inhoz képest.

- Szeretnéd, ha a pasid lenne?

- Perszee! De nem tudom, meddig bírnám mellette. Olyan kiszámíthatatlan, tiszta hangulatember. És, Channievel minden oké?

- Egyelőre igen. Vicces, kedves, aranyos. Remélem neki nincsen bunkó oldala.

- Ilyen nincs, hogy egy embernek ne lenne, de reméljük, hogy nem olyan nagy benne ez az énje. – megsimogatja a karomat és feláll. – Be tudnál hozni nekem valamilyen ruhát?

- Milyet?

- Őőő… Hozz be egy melegítőt, mindegy milyet. – bemegyek a szobájába és kikeres neki egy lilás melegítőnadrágot és a hozzá illő kardigánt megy egy fekete pólót. Visszamegyek és beadom neki.

Kai és Chanyeol nagyban beszélgetnek és együtt készítik a kaját. Olyan édesek együtt, hogy leragadok náluk, és figyelem, mit művelnek. Kai hagymát vág, Channie meg a tűzhely körül kering, és amikor észrevesz egy nagy vigyort ereszt az arcára. Nem bírom ki, hogy ne menjek és bújjak hozzá. Rápaskolok a lapos hasára, belefúrom fejem a mellkasába.

- Segítsek valamiben? – fordulok felé.

- Nem kell, vagyis… hol van a tészta? – a felettem levő szekrénybe benyúlok és előveszek egy csomag tésztát. Kibontom és a fortyogó vízbe szórom tartalmát.

- Amúgy tudsz főzni? – kérdezem.

- Fogjuk rá, Kainak jobban megy. – hátranézünk, és együtt nézzük, ahogy Kai sürög-forog a pultnál. Zöldségeket vág, csakis arra koncentrál, amit csinál. Figyelembe se vesz minket. – Hahó, Kai! Itt vagy még?

- Ja, ahha. Szia Hyorin.

- Annyeong. Mi lesz a kaja?

- Csirkés, zöldséges tészta. Nem nagy cucc, de elég hamar el lehet készíteni. Mindjárt kész is, szóval megteríthetnétek addig. – ekkor Hyun Ah is csatlakozik a társaságunkhoz. Jong In megbámulja egy percre, aztán visszafordul a húsok felé.

Kirakom az evőeszközöket és a tányérokat, amiket Channie szépen elrendez. Egy alátétet teszek az asztal közepére, amire Kai rárakja a tésztát. Mindannyian leülünk és szedünk magunknak a forró tésztából.

- Hmm… Ez nagyon jó Kai! – hízeleg neki Hyun Ah.

*********************

*Kai PoW*

Büszkeséggel tölt el, hogy mindenkinek ízlik a főztöm.

- És most kapcsoljuk mai sztárhíreinket. Az EXO igen híres lett mostanság, nagyon sok rajongójuk van, bomladoznak a tagok után a csajok. Viszont ma egy rakás rajongó szeme láttára ölelt át egy lányt, az EXO-K egyik tagja, azaz Park Chanyeol. Ez még semmi, mert ami utána történt, nagyon kikészítette Chanyeol hű rajongóit. A fiú felment a lány házába. DE! Ez még mindig nem elég, ugyanis pár órával később feltűnt Kim Jong In is a ház előtt, aki szintén felment a házba. Vajon mi folyik itt? Egy biztos, nem lesz nyugtuk a srácoknak. – fejezi be a témát a bemondó fiatal csaj. Tátott szájjal ülünk az asztalnál, senki se mer megszólalni. Első kérdés, ami felmerül bennem, az, hogy ezt hogy fogjuk kimagyarázni. Semmi eshetőségre se mondhatjuk az igazat, bár nem térhetünk el nagyon a valóságtól. Suho véleménye lenne most a legjobb, de nem akarom még ezzel zargatni. Hyorinra, majd Chanyeolra téved szemem. Mindkettejük arcán aggodalom van és félelem. Most jöttek össze és már is ilyen nagy kalamajkába keverednek. Viszont Hyun Aht még ki tudjuk vonni az egészből. A bemondónak igaza volt, egyhamar nem fognak leszállni rólunk!