2012. július 6., péntek

18.

Elnézésetek szeretném kérni, amiért nem írtam mostanában :$ Ígérem, most többet fogok ezzel a fanficemmel foglalkozni ^^



************************

Mikor kinyitom a szemem, már nincs mellettem. Ránézek az órára, ami a fél tizenegyet ütötte. Kipattanok és az ablakhoz szaladok, hogy megnézzem mi a helyzet az utcán. Csend, de lehet, hogy ez csak a látszat. Ki tudja melyik bokorba bújt meg egy paparazzo, vagy épp melyik autóban kuksol az egyik rajongó.
-Khöm, jó reggelt. – köhintem a többieknek, akik a nappaliban kuksolnak. Hyun Ah megfog a karomnál fogva és behúz a szobájába, az ajtót meg becsapja.
- Milyen volt? – emeli fel a szemöldökét és izgatottan várja a választ.
- Mi?
- Hát a tegnap este!
- Jaa, hogy Az. – visszajátszom a történteket, közben meg vigyorgok, mint a tejbe tök. – Istenem, Hyun Ah, ez egy állat.
- ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN! – ugrándozik, kezével összevissza csapkod. – Mesélj, részleteket! – leültet az ágy szélére és lehuppan mellém.
- Most mit mondjak? Jó volt.
- Miket csináltatok? – ilyen perverznek még sose láttam.
- Muszáj? – pirulok el. – Ez olyan ciki.
- Ha jót akarsz magadnak, elmondod.
- Igazából semmi különöst. – eszembe jut, hogy kikötöttem az ágyhoz. – Öhm… egy kötéllel kikötöttem az ágyhoz.
- Hogy mi? Durva vagy. – elismerően megveregeti a vállamat. – És még?
- Most mondjam el az egészet?
- IGEN! – türelmetlenkedik.
- Először kicsit smaciztunk, aztán levettük ruháinkat, Ő megujjazott, utána kötöttem ki és szoptam le, végül belém rakta. – elképedve bámul.
- Aztaaaaa. És, mekkora volt? – nevetgél, de azért az arca belevörösödik a kérdésbe.
- Azért ilyenekbe nem akarok belemenni. – csapkodom a combját.
- Na, de most komolyan. Akarom tudni.
- De ne akard! Legyen elég annyi, hogy nem kicsi.
- De nem is nagy ezek szerint.
- Igenis nagy. – hopp, hát kicsúszott.
- Óóó… - kaján vigyora megijeszt.
- Ezt felejtsd el, nem mondtam semmit.
- Már késő. – ölti ki a nyelvét.
- És, mi volt Kaijal? – terelem másra a témát.
- Semmi. Filmeztünk, aztán velem aludt.
- Ugyan már, volt itt még valami. Gyanús vagy te nekem.
- Oké, oké. Volt egy kis csók is, de semmi több.
Olyan boldog vagyok, hogy mégis összejönnek a dolgok.
- Amúgy kinéztél az utcára? – kérdezi.
- Igen, de nem vagyok annyira biztos benne, hogy tiszta lenne a terep. Még egy éjszakát kéne maradniuk, persze ha csak Suho engedélyezni, meg hát a fiúknak is bele kell egyezniük.
- Én benne vagyok. Még akarom kicsit puhítani Kait.
- Okés. Akkor menjünk, kérdezzük meg tőlük. – kimegyünk együtt. A fiúk kérdőn néznek végig rajtunk, de csak egy legyintéssel elintézem a dolgot.
- Azon gondolkodtunk, hogy nem-e lenne kedvetek még egy estét maradni. – fog bele Hyun Ah.
- Persze, ha csak beleegyeztek, illetve Suho is.
- Attól tartok, nem. Ma lesz fellépésünk a városba. – szomorodik el Chanyeol. – Viszont Hyo Rin, utána elmehetünk valahova. – szegezi rám mutatóujját.
- És ha átjönnénk fellépés után a házatokba? – érdeklődi Hyun Ah.
- Nekem az is megfelel. – így Kai.
- Hát, akkor meg van oldva. – csapom össze a tenyeremet. – Már csak az a kérdés, hogy hogyan juttok ki innen.
- Hívunk egy taxit.
- De tudni fogják, hogy ti vagytok azok. – próbálom átgondolni, hogy mi lenne a legjobb, de tippem sincs.
- Egyszer úgyis távoznunk kell. Nem hihetik azt, hogy az örökkévalóságig itt leszünk. – Kai próbál érvelni a saját ötlete mellett. – Szerintem a taxi lesz a legjobb.
- És – szája elé kapja kezét Hyun Ah – na jó, ezt hagyjuk.
- Nem, most már mondjad. – kíváncsi vagyok mit talált ki. Odahajol és megsúgja. Az ötlet is már merész, de ahogy elképzelem, az még durvább. Fuldoklok a röhögéstől.
- Mi az lányok? – érthetetlen arcot vágnak mindketten, mintha nem tudnák, mi a bajunk.
- Hyun Ah azt találta ki, hogy öltözzetek be nőnek. – könnyeimet törölgetem.
- Ezt el is vethetjük most azonnal. Ilyen baromságot életemben nem hallottam. – kapja fel a vizet Kai, viszont Channie maga elé néz, fogaskerekeinek kattogását fülembe hallom.
- De ha belegondolsz, ez nem is olyan rossz ötlet. – szólal meg.
- Chanyeol, nem ismerlek. Ez most komoly? Te bevállalod?
- Igen. – kiegyenesíti gerincét.
- Hyo Rin, készülj. Te adsz nekik ruhát. – ragadja meg a vállam Hyun Ah, azzal eltűz a fürdőbe magával rángatva Kait.
- Hát akkor, Channie, te jössz velem. – nyújtom a karom felé. Felkel a heverőről és bejön velem a szobámba. Kidobálom az ágyra a ruháimat, Chanyeol meg néha beletúr, kiveszi és megnézi az érdekesebb darabokat. – Igazából nem muszáj olyan lányosnak lenned. Adok egy pulcsit, egy fullcapet, és nem tudom, hogy be mered-e vállalni a rövidnadrágot. – beleharapok alsó ajkamba.
- Be. – vonakodik tőle, de nem tudok nagyon mást adni neki. – A hajaddal nem kell túl sokat csinálni, maxi hátrakötöm egy kis copfba, még egy kis smink. Ja, és ha nem lenne baj, nem ártana leszedni a szőrt a lábadról. – ez már tényleg kicsit sok, de el kell hitetni az emberekkel, hogy ő lány. Bólint egyet.

- Baszki Kai. – Hyun Ah belöki a szobámba a már kisminkelt Kim Jong Int. Chanyeol az ágyon fetrengve kacag és én se tudom megállni. – Nagyon szép vagy.
- Kuss. – mérgelődik. – Még mindig nem értem, hogy tudtatok rávenni…
- Egyszer még meghálálod. – ad egy puszit Hyun Ah az arcára. – Hyo Rin, adj ruhát. – utasít.
Odadobok neki egy csinosabb darabot, de az a fejemen landol.
- Ezt nem húzom fel. Nevetséges. – adok neki egy másikat, ami nagyjából Chanyeoléra hasonlít, azt elfogadja, de nagyon húzza a száját. Levetkőzik alsóra és átöltözik, közben Channievel kimegyünk a fürdőbe, hogy kicsinosítsam. Halvány sminket dobok rá és a haját megcsinálom úgy, ahogy említettem. Mikor ezzel készen vagyunk, nekiállok leborotválni a lábát. Nem ment egykönnyen, de egész jó lett a végeredmény.
- KÉSZ! – törlöm le homlokomról az izzadságcseppeket. – Adok egy cipőt.
- Nem hiszem, hogy lenne az én méretembe.
- Hányas lábad van?
- 45. – vakarja a tarkóját.
- Ajjaj. Akkor végül is maradhat a deszkás cipőd. Illik a ruhádhoz. – kimegyünk, felhúzza a cipőjét és indulásra készen áll. Már csak Kait várjuk. Érdekes hangok szűrődnek ki a szobámból. Kai fújjog, néha huppanásokat hallok, hol ordításokat. Hyun Ah pedig ilyenkor visszakiabál, de vihogását is felismerem.
- Gyere már ki. – ráncigálja a kezénél fogva. – Hidd el, ha nem tudnám, hogy fiú vagy, lánynak néznélek.
- Az még jobb, most aztán megnyugtattál. Mit kapunk ezért otthon. Egy életre eláshatjuk magunkat.
- Szarjad már le! Egyszer élsz! Ezt is ki kell próbálnod. – húzza még mindig Hyun Ah. – Mi is veletek jövünk.
- Menjünk mi is? – nem vagyok benne biztos, hogy ez olyan jó ötlet.
- Menjünk. – belebúj egy szandiba és belekarol Kaiba. – Na, iparkodd magad.
Én is felveszek egy cipőt, összekötöm a hajam és lemegyünk. Óvatosan kinyitom a bejáratit, hogy van-e valaki kint, aki esetleg gyanús lenne, de nincs. A taxi megérkezett, mi egyesével kilopakodunk, beszállunk és megkérjük a sofőrt, hogy minél hamarabb induljon el. A fiúk meg vannak szeppenve, egy szót se szólnak egész úton, de ha Chanyeol akár egyet is tüsszente, tuti lebuknánk.
Feszülten kiszállunk a kocsiból, de váratlanul egy nagy tömeg gyűlt össze a kapu előtt. Mindenki felénk fordul, azonnal elveszünk a nagy tömegben. A sok vakútól káprázik a szemem, rátaposnak a lábamra, összenyomnak és ezernyi kérdés repked felém. A hangok összemosódnak, és a következő pillanatban már a földön vagyok. Félek, hogy itt fognak agyon taposni. 

3 megjegyzés:

  1. Akkor már nem lesz folytatás? Pedig nagyon kíváncsivá tettél ^^ tudom, hogy egy éve írtad, de csak most találtam meg a blogjaidat, és mindegyik nagyon tetszik :D ez meg különösen, mert nagy Kai fan vagyok ^^

    VálaszTörlés
  2. YA! Nehogy abba merd hagyni. Amúgy drukkolok a párosoknak. Nagyon cukiiik.

    VálaszTörlés